A német parlamenti választást megelőző soron kívüli pártkongresszusok befejező rendezvényéről a bajor Keresztény Szociális Unió gondoskodott Nürnbergben. A CSU az SPD–Zöldek-koalíció hibáinak és tanácstalanságának felsorolásával, a munkanélküliség és az állami eladósodás növekedésével támasztotta alá meggyőződését, hogy ettől a kormánytól nem lehet többet várni. „Németországnak politikai változásra van szüksége és a CDU meg a CSU felkészült e fordulatra!” – hangoztatta Markus Söder főtitkár. A CSU most is kettős célra összpontosítja figyelmét: a CDU-val közösen Berlinben leváltani a Schröder-kormányt és ugyanakkor Bajorországban folytatni a párt hagyományos egyeduralmát. 2002-ben a CSU tartományi szinten olyan eredményt ért el, hogy képviselői a köztársaság harmadik legerősebb politikai erejének szolgálatában vonulhattak be a Bundestagba, megelőzve a Zöldeket meg az FDP-t. Ha most is sikerülne hasonló nagyságrendben megszerezni a bajor polgárok támogatását, akkor Stoiber erős pozícióból tudna befolyást gyakorolni a testvérpártra Bajorország regionális előnyei érdekében.
A kortesidőszak közben az Egyesült Államokat ért természeti katasztrófa következményeként váratlan témával gazdagodott. Az olajkitermelést ért károk és a „folyékony arany” áremelkedése kritikus helyzetbe hozta a német autósokat, akik a benzinkutaknál horribilis összeget kénytelenek fizetni. A polgári blokk felszólította a kormányt, nyissa meg a stratégiai olajtartalékokat és siessen a fogyasztók segítségére. A kancellár hajlandó is erre, de nem a polgárok szolgálatában, hanem eleget téve Washington ilyen irányú kérésének.

Kapu Tibor nem véletlenül indult útnak – ezt kevesen tudják