Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Szántó Árpád (München– Budapest): Ezúton szeretném megkérdezni – jó lenne, ha valaki hivatalosan is megtenné – Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, hogy a milliárdos vagyonából és a százmilliós tavalyi jövedelméből (osztalékából) mikor és mekkora adományt fog adni az erdélyi természeti katasztrófa károsultjainak? Ha erről az adományról majd értesülünk, nyilvánosságot kap, követendő szép példa lenne az ország többi állampolgára számára is. Feszülten várom – gondolom, több ezred magammal – a választ.

Barla Szabó Sándor (Harkány): A Magyar Nemzet szeptember 3-án megjelent cikkéhez szeretnék hozzászólni, ami a szabadalmakról íródott. Az írás megjegyzi, hogy Magyarország korábban szabadalmi „nagyhatalom” volt, mostanra nagy visszaesés tapasztalható, szinte a fejlődő országokkal egy szintre jutottunk. Mivel én is feltaláló vagyok, szeretnék a témához hozzászólni. Évtizedekkel ezelőtt az újítók és feltalálók tábora hatalmas volt. Havonta tartottak üléseket a Parlament sarkánál lévő METESZ-székházban. Ennek érdekessége és vonzereje éppen az volt, hogy a heterogén társulat minden tagja elmondhatta véleményét és részt vehetett a kialakult vitában. Ez a formáció megszűnt és pótlására nem jött létre semmi. Talán ez is közrejátszik abban, hogy jelentős értékek eltűntek és az emberek nem érdeklődnek a téma iránt. A METESZ impozáns épülete már nem szolgálja a feltalálók és találmányok ügyét. A „mozgalmat” újra olyan dinamikussá kellene tenni, mint amilyen az volt.

Simándi Péter (Budapest): Mint a Magyar Állami Operaház énekkari művésze, a szeptemberi műsorelőzetest olvasva megdöbbenéssel vettem észre, hogy az a gyönyörű hagyomány, amely az Operaház sajátja volt, s amelyet még a kádári kultúrpolitika is engedélyezett, jelesül, a Magyar Állami Operaház évadnyitó előadása Erkel Ferenc Bánk bánja, illetve az Erkel Színház évadnyitó előadása Erkel Ferenc Hunyadi László című operája, a 2005–2006-os évad elejéről teljességgel hiányzik. Már a 2004–2005-ös évadot sem Erkel e két remekművével nyitottuk, de akkor hallgattam. Most azonban felemelem szavam, mert e szép hagyomány mellőzése igénytelenség és tiszteletlenség. Miért kell, amikor csak lehet, belerúgnunk legszebb hagyományainkba, esetünkben az ország első dalszínháza egyik szép örökségébe, hagyományába? Kik a felelősök? Miért történik ez így? Ki állítja össze a műsort? Ki és milyen szempontok alapján hagyja el a két örökbecsű művet az évad elejéről? Miért süllyedünk egyre lejjebb nemzeti értékeink megbecsülésében? Erkel Ferenc mindenkié. Erkel Ferenc a nemzeté – legyen hatalmon bár jobb- vagy baloldali kormány. Erkel Ferenc két említett operája nemzeti kulturális örökség. A minap új vezetést kapott pályázat útján Operaházunk. Kíváncsian várjuk a már általuk összeálllított 2006–2007-es műsortervet…