Világfa lombja

K ö n y v e s h á z

Sok évtizedes kutatómunka után adta közre a Skandináv mitológia című könyvet Bernáth István műfordító és irodalomtörténész, aki hosszú esztendőket töltött északon, elsősorban Norvégiában és a neki legkedvesebb Izlandon, ahol – az ország elszigeteltsége következtében – az ősi hagyományok leginkább fennmaradtak. „A sajátos skandináv emberfajta sajátos közösségi ősképzeteket, föl-földerengő ősemlékfoltokat kellett hogy megőrizzen és kifejezésre juttasson…” – írja Bernáth. Az embereket e mítoszokban „az istenek mintegy találomra, úri passzióból teremtették”, közülük pedig a figyelem elsősorban a hősökre, a héroszokra (einherjar) irányul. A földön tűz és árvíz pusztít, és csak az Yggdrasil világfa lombjának rejtett zugában meghúzódó emberpár éli túl a kataklizmák sorát, hogy a későbbiekben fenntartsa az életet a földön. Óriások és törpék élnek a bolygón – utóbbiak inkább a hegyek mély üregeiben –, míg az istenek az emberek benépesítette tájak felett, ahová a Bifröst nevű szivárványhíd vezet. Az aranykori istenek – a görög mítoszokéihoz némiképp tán hasonlóan – különféle mesterségeket űznek, lakomáznak, tanácskoznak, aggodalmaskodnak és játszogatnak, keveset törődnek az emberekkel.
Bernáth István könyve beavat bennünket a rúnaírás és a rúnakövek titkaiba, amelyek sok mítoszt vagy mítosztöredéket megőriztek, hasonlóképp az ódon kéziratokhoz, amelyeken a skaldok (költők) művei maradtak fenn. Páratlan és világszerte egyedülálló az izlandi sagairodalom, a verses és prózai formában is megőrzött Edda, „a középkori világirodalom egyik fő műve”, mitológiai és „hősepikai” versek sora, amelyeket a fordító – a szükséges jegyzetek kíséretében – bemutat a magyar olvasónak. Az Edda-versek legbecsesebb kézirata 1260 körül született, s „nekik ez olyan, mint nekünk a Szent Korona, csak valamivel beszédesebb” – írja Bernáth, így foglalva össze a skandináv mitológia jellegzetességét: „Az embernek az a furcsa érzése támad, hogy az általuk kitöltött és uralt világ mindössze néhány száz kilométeres átmérőjű lehetett, tengerek szegélyezte, hegyek borította, mocsaras-tavas, erdős, zord, rövid nyarú vidék, sűrű ködökkel szélein. Csak egy akkora világegyetem, amekkorával egy archaikus ókori nép, gyér érintkezésben déli népekkel, bőven beérte. Mitológiájuk is csak egy akkora vallási koncepciót rejt, amekkorából az egyszerű, sorshitű ember is feleletet kap, ha élete eredetére és végére rákérdez…”
(Bernáth István: Skandináv mitológia. Corvina Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 3500 forint)