Az egyik jelölt David Cameron, akire 197 képviselőtársa közül kilencvenen szavaztak. A másik David Davis, 57 szavazattal a háta mögött. A többi voks a harmadik helyezett Liam Foxé, aki a játékszabályok szerint ezzel kiesett a versenyből.
A két David között, személyüket tekintve, nagy a különbség. Egyikük, Cameron, jómódú család gyermeke, aki az ország legelőkelőbb – és egyik legdrágább – középiskolájából Oxfordba került egyetemre, és ha rá esik a párttagok választása, a XVIII. század óta ő lesz a Konzervatív Párt legfiatalabb vezetője. Igaz ugyan, hogy ha valaha kormányt is alakíthatna, addigra már nem lesz fiatalabb, mint Tony Blair volt, amikor miniszterelnök lett. David Davis szűkös anyagi körülmények között került egy állami gimnáziumba, majd onnan a warwicki egyetemre. Jóval idősebb, de jóval tapasztaltabb is ellenfelénél. Sokkal hosszabb időt töltött az alsóházban, jelenleg ő az „árnyékkormány” belügyminisztere, a pártelnöki tisztséget is betöltötte, míg Cameron mögött mindössze ötéves képviselői karrier áll, amely alatt semmiféle kiemelkedő teljesítménnyel vagy megbízatással nem dicsekedhetett. Cameron és Davis között politikai programban, hitvallásban, szinte semmi különbség nincs, mindketten a toryk mérsékelten jobboldali csoportjához tartoznak. Cameron szerencsecsillaga csak néhány hete emelkedett zenitjére, amikor a párt évi konferenciáján remekbe szabott beszédet tartott, s ez Davis langyos, rosszul előadott beszédét valósággal szánalmas színben tüntette fel. Most azonban úgy látszik, hogy ő a párt kedvence, és hogy képviselőtársai benne és nem Davisben látják a kormány lehetséges legyőzőjét – négy vagy öt év múlva. Sokan őt tartják a toryk Tony Blairjének, aki átformálja és győzelemre viszi pártját.

Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök