A rendőrség egyetlen fogdát sem adott át a büntetés-végrehajtásnak (bv) – derül ki abból a válaszból, amelyet az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya küldött lapunk kérdésére. Mint közölték, néhány fogdát bezárnak, mert nem alkalmasak emberi tartózkodásra. A fogdák döntő többsége azonban továbbra is működni fog, a pénzt ezek felújítására fordítják. A 2003. évi törvény rendelkezett úgy, hogy a gyanúsítottak őrzése ez év január elsejétől a rendőrség helyett a büntetés-végrehajtás feladata. A rendőrség csak külön bírói intézkedés alapján, legfeljebb 60 napra fogadhatja be a büntetőeljárás alatt álló embereket, ha a nyomozás érdeke ezt megköveteli. Az új törvény hatálybalépése előtt nagyjából fordított volt a helyzet: börtönben csupán az előzetesek egy része lakott.
A változtatást emberi jogi megfontolások és uniós normák alapján vezették be. Nemcsak arról van szó, hogy a helyenként rettenetes állapotú rendőrségi, alagsori cellák egészségügyi okból nem mindig voltak alkalmasak a feladatra, hanem arról is, hogy a foglyok nem lehetnek ilyen fokú alávetettségben. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, Kádár András Kristóf ügyvéd ezt úgy fogalmazta meg: „A rendőrségi fogdában végrehajtott előzetes letartóztatás nagyban növelheti a bántalmazás, a kényszervallatás és a pszichikai nyomásgyakorlás kockázatát, hiszen a terheltet az a szervezet tartja fogva, amely érdekelt lehet a vallomás megszerzésében.” Ugyanakkor tény, hogy az immár kevesebb fogoly is feladatokat ad a rendőrségnek. Az ORFK sajtóosztálya szerint a fogdák többségét továbbra is működtetniük kell, még ha a bíróság netán csak egy-egy embert utal is be az egyes kapitányságokhoz.
A helycsere minden esetre már decemberben elkezdődött. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) közlése szerint a rendőrségi fogdák addigi lakóit folyamatosan átvették, az újonnan letartóztatottak döntő többségét pedig a bíróság januártól már a bv-intézetekbe küldi. Yazbekné Szabó Katalin alezredes, a BVOP szóvivője kérdésünkre azt válaszolta: jelenleg 4252 előzetesen letartóztatott gyanúsított van a börtönökben – a 11814 jogerősen elítélt személyen kívül. A fogvatartottak összlétszáma 6 százalékkal nőtt. A telítettség 145 százalékra emelkedett.
A szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak többségét a megyei büntetés-végrehajtási intézetek fogadták be. Ügyvédek tapasztalatai szerint az ilyen épületek nagy része is kifogásolható állapotú. Kis túlzással a vármegye tömlöce kategóriába sorolhatók. Régi építésűek és korszerűtlenek.
A börtönparancsnokság szerint Somogy, Tolna és Veszprém megye „különösebb probléma nélkül” oldotta meg az új lakók elhelyezését. Ugyanez mondható el a Váci Fegyház és Börtönről is. Nagy erőfeszítésekre kényszerült viszont a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, ismertebb nevén a Markó, hiszen itt már eddig is kirívóan magas volt a létszám. A Komárom-Esztergom Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet pedig saját berkein belül nem is talált megoldást, hanem más megyékbe szállította a hatókörébe tartozó embereket. Hasonló esetre – jegyezték meg – már a korábbi időkben is szükség volt.
Cseberből vederbe került tehát a hazai jogszolgáltatás – a foglyokról nem is beszélve. Nem csupán a kényelmetlenség, az előírt légtér és terület hiánya sújtja őket, hanem a gyanúsítottakat kényszerűen övező nagyobb figyelem is. Hiszen például a bűntársakat az összebeszélés kizárásáért el kell különíteni egymástól. A Magyar Helsinki Bizottság már a megelőző évben, a jogszabály idei hatálybalépése előtt figyelmeztetett: „Az előzetesen letartóztatottak átadása a büntetés-végrehajtásnak csak hosszabb előkészítés után és csak akkor oldható meg, ha a rendőrség épületeket is átad a fogvatartottakkal együtt, a költségvetés pedig biztosítja a büntetés-végrehajtás számára a többletforrásokat.”
Szükségesnek tartják a feltételek javítását az ügyvédek is. Bánáti János legutóbb a Magyar Ügyvédi Kamara szakmai folyóiratában hívta fel erre a figyelmet. Szerinte az államnak kötelessége gondoskodni róla, hogy a védelemhez való jog kellően érvényesülhessen. Ennek vannak tárgyi, anyagi feltételei – fejtette ki a védő lapunknak nyilatkozva. Bánáti nem tartja elfogadhatónak, hogy – főként a megyei bv-intézetekben – nincs elegendő helyiség az ügyvédi beszélők lebonyolításához. A jogi képviselők olykor száz kilométert utaznak a bv-intézetig, hiszen ezek többsége a megyeszékhelyen van, az ügyvédeknek pedig csak egy része dolgozik ott. Az intézményben azután esetleg órákat vár az ügyvéd, hogy beszélni tudjon letartóztatott védencével, és felkészítse a tárgyalásra. A beszélőhelyiség ugyanis folyamatosan foglalt. Előfordul az is, hogy a beszélgetésre aznap már nem kerülhet sor.
A BVOP szóvivője szerint a letartóztatottak rendőri kihallgatása sem mindenütt oldható meg könnyen. Több intézményben ugyanis helyszűke miatt olyan szobában kell a rendőröknek meghallgatniuk a gyanúsítottat, amely más célt is szolgál. Legtöbbször a rabok közösségi helyiségeit veszik ehhez igénybe. A büntetőeljárás alatt álló személyek ugyanakkor két évig is letartóztatásban lehetnek, s ezalatt több alkalommal is kihallgatja őket a nyomozó hatóság. A kihallgatásoknak csak egy része zajlik a rendőrségen, másik részüket a börtönben bonyolítják le.
A börtönökben azonban kevés a hely, az őr és a pénz. Csak a foglyok száma nőtt, a személyzeté nem. Előrelépés szerintük csak akkor várható, ha a magántőke segítségével 2007-re megépül a szombathelyi és a tiszalöki új intézet. Ezek 800, illetve 700 fogoly befogadására lesznek alkalmasak. A telítettség ekkorra a jelenlegi 145 százalékról 130 százalékra csökkenhet.
Azt persze nem tudni, hogy ekkor is előfordul-e olyan eset, amilyet a Magyar Helsinki Bizottság 2003-ban ismert meg. Tapasztalatuk szerint a balassagyarmati előzetes letartóztatottak egész napjukat a zsúfolt és sötét zárkákban töltik. A bűntársak elkülönítésének követelménye miatt a zárkák ajtaja egész nap zárva van. A fürdést leszámítva csak a napi egy óra séta idejére hagyhatják el a zárkát, mivel azonban csak egy sétálóudvar áll rendelkezésre, a sétán sem szólhatnak egymáshoz, kötött rendben kell körbe-körbe járniuk, és nem sportolhatnak. Ez azt jelenti, hogy noha bűnösségüket még nem állapította meg a bíróság, helyzetük lényegesen rosszabb, mint a jogerős fegyházbüntetésüket töltőké, akik szabadon sétálhatnak és sportolhatnak az intézetben.
Csak reménykedni lehet, hogy nem lesz zendülés a mostoha és jogsértő állapotok miatt.
origo.hu
„Induljunk el, menjünk tovább és ne ragadjunk bele a nehézségbe” – Lakatos András inspiráló üzenete a szívátültetés után
