Aján Tamás úgy érzi – ennek több ízben hangot is adott –, hogy politikai támadás áldozata. A helyzet ezzel szemben az, hogy a tények támadják, és ezekről a média egy része most már rendszeresen híreket közöl. Például a Nap-kelte, a Blikk, a Népszabadság és a Magyar Nemzet – és ezeket az orgánumokat nehéz lenne azonos politikai platformra hozni. Ma a MOB 17 elnökségi tagjának (ebben a 17-es keretben benne foglaltatik Schmitt Pál elnök, maga Aján Tamás főtitkár, 4 alelnök és 11 tag) is csupán annyi a feladata, hogy a tények alapján alkosson véleményt. Ne fordítva, mert néhányan ezzel is próbálkoznak. Ne az legyen a vezérlő elv, kinek miben segített vagy ártott Aján, ki mennyire tart még vagy nem tart már tőle, csupán az: alkalmas-e arra, hogy a MOB főtitkára legyen.
Talán nem is a doppingüggyel illene kezdeni, hanem azzal: megengedhető-e, hogy a főtitkár évente több mint kétszáz napot töltsön külföldön? Ezt persze a munkáltatónak, Schmitt Pál elnöknek kellene eldöntenie, de a mindent relativizálók, összemosók szerint azért nem teszi, mert ő ugyanilyen keveset tartózkodik itthon. Csakhogy a különbség két okból is óriási: 1. az elnök feladata a stratégiai irányítás, a reprezentálás, a főtitkáré a napi ügymenet vezetése; 2. Schmitt Magyarországot képviseli az Európai Unióban, Aján külföldi utazásai magánjellegűek, legfeljebb sportdiplomatai karrierje építését szolgálják.
Ezután jöhet a súlyemelődopping első fejezete. Ez Aján Tamás azon kijelentéséhez kapcsolható, miszerint ő pontosan tudja, mi történt Athénban. Teljes képtelenség, hogy miközben Ábrahám Attila államtitkár, a Nemzeti Sporthivatal elnöke klasszis sportolók bevonásával akciót hirdet az igazság kiderítésére, azt az embert, aki állítása szerint mindent tud, senki sem kérdezi meg. Élesebben szólva: senki sem vonja kérdőre, ő pedig megteheti, hogy több mint egy éve hallgat. Ma ez a mulasztás is bepótolható. Jókora késéssel, de ugyebár jobb későn, mint soha.
A harmadik kérdéskört Aján Tamás kizárólag saját magának köszönheti. Az athéni doppingvétségek miatt a versenyzők megbűnhődtek, egy-egy sportági vezető megszenvedett, de a felső sportirányításig ez a botrány sem ért fel. Aján például annyira biztonságban érezte magát, hogy csak azért élesztette újra a már holt ügyet idén májusban, hogy egy – a dolgok jelen állása szerint valószínűleg általa kreált – váratlan verzióval arasson még egy részgyőzelmet, és beteljesítsen egy személyes boszszút. Más motivációja legalábbis ép ésszel rendszerezve a történteket, nem lehetett. Csakhogy öngóllal zárult a magánakció; a végrehajtó elemként számba vett Komáromi Lajos nyílt színen, a Nap-keltének és a Magyar Nemzetnek adott interjújában is meghazudtolta Ajánt, részletesen taglalva, hogy igenis ő az értelmi szerzője annak, amihez saját állítása szerint az égvilágon semmi köze sem volt. Komáromit azóta sem cáfolta sehol senki.
A MOB elnökségétől függ, melyik téma milyen súllyal és következményekkel kerül ma napirendre. A grémium a főtitkárt ugyan nem válthatja le, mert az a közgyűlés kompetenciája – az is nevezte ki –, de megteheti, hogy beszámolóját elutasítja, vagy arra kérheti, mondjon le. Az esetleges szavazások titkosak, ami elősegítheti, hogy a voksolásra jogosultak kizárólag a múltban történtek alapján válaszszanak igent vagy nemet, ne a jövőt, akár személyes jövőjüket mérlegeljék.
Aján Tamás profi sportdiplomata és rutinos előadó, a róla kialakult véleményt laikus közegben akár néhány perc alatt árnyalhatja. A MOB elnökségének azonban a tények ismeretében és alapján kell döntenie, ezért a tagok ítéletét az nem billentheti ki egyik irányba sem, melyikük mit gondol Aján Tamásról. Legfeljebb az, mit tart saját magáról.
origo.hu
„Én adtam életet a kisfiunknak, de a férjem mentette meg”
