Tuskék még duzzognak

Megmerevedtek a frontok a kormányalakítási tárgyalásokon Lengyelországban. A győztes Jog és Igazságosság (PiS) pártja továbbra is kérleli a második helyen végzett Polgári Platformot (PO), hogy folytassa a megbeszéléseket, a jobboldali liberálisok azonban egyelőre még duzzogva támasztanak újabb feltételeket.

A koalíciós tárgyalások szerdán rekedtek meg, miután a varsói parlament a PiS jelöltjét, Marek Jureket választotta meg az alsóház elnökének a PO képviselője, Bronislaw Komorowski ellenében. Ez lényegében az előzetes egyezség felrúgását jelenti, hiszen a jó egy éve koalíciós kormányzásra készülő két párt választások után arra a kompromisszumra jutott, hogy kettős győzelmével az elnöki és a miniszterelnöki posztot a Jog és Igazságosság tölti be, a harmadik közjogi méltóság azonban a Polgári Platformé lesz. Ez még a hét elején is így volt, sikere után például Lech Kaczynski vetélytársát, a PO vezetőjét, Donald Tuskot ajánlotta a szejm elnökének tisztségére. Kettős vereségük után a második helynek örülni egyelőre nem nagyon képes jobboldali liberálisok azonban ragaszkodtak Komorowski személyéhez, míg őt Kaczynskiék határozottan elutasították. A másfél hónapos választási maraton, a kényszerű és elhúzódó verseny azonban érezhetően megviselte a szövetségesek idegeit, így a PiS erőfölényével visszaélve, türelmetlenül saját jelöltjét választatta meg, míg a PO azonnal durcásan kivonult a tárgyalásokról.
E konfliktus majdhogynem logikus következménye, hogy Tuskék megütköztek a baloldali populista Önvédelem vezetőjének, Andrzej Leppernek a szejm egyik alelnökévé választásán is. A PiS lépése ebben a helyzetben valóban kissé provokatívnak tűnik, nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy a Samoobrona a harmadik helyen végzett a választásokon. Az elmérgesedett hangulatban a sértett Polgári Platform azonnal azzal vádolta meg potenciális partnerét, hogy az a szélsőségesen jobboldali Lengyel Családok Ligájával, illetve a balszélen lévő Önvédelemmel folytatott koalíciós puhatolózó tárgyalásokat. A Jog és Igazságosság elnöke, Jaroslaw Kaczynski ugyan végső esetben lehetséges forgatókönyvnek nevezte a kisebbségi kormányzást, kizárt azonban minden egyezséget a szélsőséges erőkkel és a baloldallal, Kazimierz Marcinkiewicz kijelölt kormányfő pedig közvetítőket keresett a partner párt megbékítésére.
S miközben a két győztes marakodik, a legnagyobb vesztes posztkommunista baloldal prominens alakja, Aleksander Kwasniewski búcsúzó elnök kissé kárörvendőn már azt latolgatja, hogy a kormányalakítás kudarca esetén január 15-én akár meg is lehetne tartani a megismételt választást.