A második világháború végén a szövetséges repülőgépek egymás után bombázták porig a német városokat. A hadműveletek során 1945. február 14-re virradóra Drezdát törölték le a térképről, megsemmisítve ezzel az Elba-parti város egyik legszebb műremekét, a barokk stílusban épült Frauenkirchét. Geore Bähr 1743-ban befejezett alkotását közvetlen találat ugyan nem érte, de a városban tomboló tűzvész elpusztította a Frauenkirchét is, ahol az altemplomban felhalmozott, rendkívül gyúlékony filmtekercsek annyira áthevítették és kifárasztották a tartóoszlopokat, hogy az építmény másnapra összeroskadt. A törmelék egészen a rendszerváltásig Drezda központjában maradt mementóként, s csak a német újraegyesítés után kezdődött meg az újraépítés.
Nem véletlen, hogy az adakozók között a legjelentősebb ország Nagy-Britannia volt, hiszen az angolok voltaképp Drezda bombázásával bosszulták meg Coventry elpusztítását. Jelkép értékű, hogy az újjáépített templom tetején látható nyolc méter magas keresztet brit ötvösművész készítette, egy bizonyos Alan Smith, akinek édesapja február 13-án éjszaka a szőnyegbombázást végrehajtó repülőgépek egyikében ült. A félmillió euró értékű műkincset angol szervezet finanszírozta. Hasonló jelentőséggel bír, hogy a tegnapi templomszentelésen a kenti herceggel együtt Coventry érseke is részt vett. Ezt megelőzően Németország 1956 és 1962 között szintén segített Angliának helyreállítani Coventry katedrálisát, amelyet a náci légierő még 1940. november 14-én bombázott le.
A lerombolt Frauenkirchének még holtában is különös sors jutott. A keletnémet államhatalom a romokat azzal a megfontolással nem szállíttatta el, hogy azokkal a háború szörnyűségeire emlékeztessen, ugyanakkor ha éppen egy-egy kő kellett az Elba-partra vagy a pártfunkcionáriusok autói nem fértek el a templom melletti téren, akkor bizony hozzá kellett nyúlni a mementóhoz. Amikor a szocialista drezdai vezetőség végül parkolót akart létesíteni a barokk templom helyén, az emberek tiltakozó akciókba kezdtek, így a párt a templomromot kénytelen volt meghagyni emlékjelként. A Frauenkirche törmelékeinél a nyolcvanas évek kezdete óta találkoztak minden év február 13-án a gyászolók és a békeaktivisták, ám a rendszeres összejövetelt nem tudta a rendszer a történelmi okok miatt meggátolni.
A csendes megemlékezések idején kezdett kibontakozni az az ötlet, hogy újraépítsék a templomot, ám a rendszerváltás előtt erre anyagiak híján nem volt mód, a városvezetés a nem szakrális épületeket is csak óriási erőfeszítések révén tudta karbantartani. A berlini fal leomlása után komolyan tárgyalni kezdtek az újjáépítésről, s a nem lankadó adakozó kedv révén a 180 millió eurós építkezés megvalósulhatott, egyes részleteiben a vártnál korábbi időpontban (az összegből több mint százmillió euró adomány volt).
origo.hu
Brutális jégeső pusztított Vas vármegyében
