Drámai költemény a Peer Gynt, külső és belső utazásoké. A Krétakör és a Thália Színház közös előadásában egyértelműen a belső utazás drámája. A világjárás puszta ürügy a kívülről érkező ingerek kiváltotta lelki reakciók megjelenítésére. A konvenciók szerint a megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, álmait nagyotmondásra váltó parasztlegény egy élet tarkabarka tapasztalatai után jut el a végső megnyugvásig. A hosszú kitérőkön át mindaddig hiába hajszolt önmagára találásáig. Vissza, a rá élethosszig hűségesen várakozó Solvejg ölelő karjáig. Akárha ki se mozdult volna. De akkor nem lett volna Peer Gynt.
Utóbbi, fokozottan koncentrált, befelé figyelő hősökkel benépesített előadásai után Zsótér Sándor, hazai rendezőink egyik legjobbika, szinte törvényszerűen jutott el a Peer Gynt színreviteléig. Miközben szereplőiről, a külső cselekményről egyre jobban hántotta le a fölös mozgásokat, cselekedeteket, egyre takarékosabbá, sommásabbá faragta a gesztusokat, hogy intenzívebbé tegye a színészi (és nézői) összpontosítást a jelenetek érzelmi és gondolatmagvára – annál kényszerítőbben hatott a szereplőkre a befelé figyelés. A rendezés következetességét nagymértékben segítette Ungár Juli dramaturgiai „sebészollója”.
Peer Gynt képében Gyabronka József többnyire moccanatlanul ül, vagy néhány (mondhatni szimbolikus) lépést tesz ide-oda, miközben mesebeli mérföldeket, ha nem kontinenseket hagy maga mögött, s a Thália Színház stúdiójának piciny játékterén is részesei leszünk a nagy utazásnak, amit önnön belső labirintusában tesz meg. Épp azáltal, hogy alig mozdul – ám intellektuálisan pontosan tagolt, racionális, érzelmileg igencsak tartózkodó szövegmondásával annál intenzívebben kelti föl a figyelmet. Kezére játszik ebben Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa maira hangolt fordítása. Az ibseni verselés hétköznapi természetességgel gördül az ajkán. Gyabronka kétségkívül pályája csúcsán áll, mégsem állítanám, hogy hosszas monológjait időnként ne éreztem volna monotonnak (tudom, szándékolt, de akkor is); ám hamarosan visszazökkentem.
És mégis: rendkívül komplex jellemet farag a belső bizonytalanság, kalandvágy tépte, nagyravágyó legényből, s ezt épp a rendezői értelmezés precizitásának átvállalásával éri el. Változatossága kivált partnereivel való viszonyában érhető tetten. Más az érzelemgazdag Solvejggel (Sárosdi Lilla) találkozó szegénylegény, mint az elcsábított, majd okkal követelőző Ingridet (Péterffy Borbála) hetykén elhagyó vőlegény, vagy mint a dúsgazdag, hivalkodó Peer, aki az ölében tartott Anitrával incseleg (Láng Annamária), miközben a lány ördöngös ügyességgel fosztja meg ékszereitől; más és más az anyjával civakodó, lusta suhanc vagy a haldokló Aase anyót (Csákányi Eszter) az élet-halál mezsgyéjéről – hátán – a túlvilágra ringató, szelíd fiúgyermek. És mindegyik hiteles.
Csákányi Aaséja nem a szokványos, óbégató öreganyó. Fiatalos, életerővel megáldott anya, aki harsányan civakodva is fiáért és nem fia ellenében küzd. Benedek Mari különös színekből kikevert jelmezei külön nyomatékot adnak a szereplők egyéniségének. Tallér Zsófia sok színt és kontrasztot hordozó zenéje az atmoszférát és a komplexitást szolgálja.
A díszlettervező Ambrus Mária mintegy három méter átmérőjű parkettkorongot helyez a játéktér közepére, amit adott pillanatban a jelenethez illő tempóban a színészek forgatnak, s amely éppúgy lehet az otthon, mint a kezdőjelenetben Csákányi Eszter és Gyabronka, anya és fia perlekedésének színhelye, vagy mint a tengeren ringó jacht, melynek kéjes ringatózását négy csillogó dresszre vetkőztetett színész egymásba kulcsolódó, majd pozíciót váltó, plasztikus koreográfiája érzékelteti (koreográfus: Vati Tamás), s egyúttal a marokkói tengeri nyaraló pénzes vendégeit is karikírozza. És számtalan más színpadi momentum helyszíne. Az előadást amúgy is utalások láncolata egészíti ki; a pompás fizikai adottságokkal, testi kifejezőerővel felvértezett színészek nemcsak az epizódszerepek sokaságában brillíroznak néhány jól kidolgozott, szuggesztív mozdulattal, (az említetteken kívül Rába Roland, Nagy Zsolt, Katona János, valamennyien „remek formában”), hanem a földrajzi, természeti háttér és az állatszimbolikák megjelenítésében is. A játékkedv mindenekelőtt. Az ironikus szemlélet mindenekfölött. A filozofikum a rejtett mélységben.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
