Igen, tudom. El kell mondani, kicsoda ez a Szenteleky, és hogy hol van Szivác. A helyszínnel kezdem. A falu, amelyről szó van, a Bácskában található, Zombortól délkeletre, a Ferenc-csatorna mellett. Vagyis Szerbiában, Vajdaság tartományban. Több mint egy hete itt tartották a délvidéki magyarság egyik jelentős kulturális eseményét. Szenteleky Kornél, az 1920-ban hazatelepedő orvos ebben a községben kapott állást, innen szervezte a kisebbségi magyar irodalmat. Ő indította el a táj magyar íróinak egyik legfontosabb orgánumát, a Kalangya című folyóiratot 1932-ben. Kritikusi, írói, szerkesztői munkássága regionális szinten Kazinczy működéséhez volt mérhető. Évtizedek óta kulturális rendezvénnyel adóznak Szivácon az író emlékének.
Hogy némi ellentmondás van a Szenteleky-napok októberi időpontja és a vajdasági irodalom napjának újabban meghirdetett születésnap (július 27.) között, arról Faragó Kornélia újvidéki irodalomtörténész, az emlékbizottság elnöke beszélt, hangsúlyozván a helyi kultusz és kialakult hagyomány jelentőségét: „A múltat nem eltörölni kell, ez kisebbségi körülmények között megengedhetetlenül nagy luxus, hanem értelmezni, szélesre, nagyon szélesre tárni a megértés előtt.”
Az ünnepi műsor része volt a Szenteleky-díjak kiosztása. Bordás Győző író, a sokoldalú irodalomszervező kapta meg az idei irodalmi díjat. A műfordítói munkát elismerő Bazsalikom-díj 2005-ös kitüntetettje pedig az a Draginja Ramadanski lett, aki klasszikus magyar költők mellett kortárs magyar délvidéki költőket is ültetett át szerbre. A díjazottak munkásságát Bányai János méltatta. A díjak átadása után következett a sziváci művelődési egyesületek bemutatkozása. A rendezvény zárásaképpen a Szenteleky-napok résztvevői fölkeresték a temetőben az író emléktábláját, s koszorút helyeztek el síremlékén.
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
