Ferihegy-gate

Lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a kormány a belpolitikai viták elrendezéséhez furkósbotként használja az adóforintjainkból az alkotmány szerint egészen más célra tartott titkosszolgálatokat. Most éppen azzal a kiszivárogtatott (!) információval eteti a bennfentes hírektől elzárt közvéleményt és revolverezi a Budapest Airport (BA) Rt. eladását ellenzőket, hogy a cég néhány munkatársa olyan üzleti titkokat adott át a sajtónak, amelyek elijeszthették (volna) a reménybeli vásárlókat. (Szegény brit vevő; vajon milyen csontváz zuhanhat rá a reptéri szekrényből, amit állambiztonsági érdek volt eltitkolni előle?) Legalábbis a hatalompárti sajtóban kétely nélkül közölt hírek szerint erre jutott a Ferihegyi repülőteret üzemeltető céget vizsgáló Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH). Az is kiderült, hogy az egyelőre ismeretlen fedőnevű, Tóth András államtitkár által is megerősített titkosszolgálati akciót a reptér kiemelt védelme indokolta.
Félreértés ne essék: nincs azzal semmi baj, ha egy ilyen nagyszabású ügylet előtt a szolgálatok is vizsgálódnak. Érdekes kérdés lehet például, hogy a vevőjelöltek közül jelent-e valamelyik potenciális nemzetbiztonsági kockázatot. Az a tény, hogy Ferihegy nemzetbiztonsági szempontból különösen kényes terep, éppenséggel azok érveit gyarapítja, akik a magasnak mondott vételár ellenére aggályosnak tartják a magánosítást. A vizsgálódás természetes, annak politikai célokat szolgáló tálalása a készséges médián keresztül korántsem, az sokkal inkább az államrend demokratikus működésének tudatosan előidézett zavara.
A BA Rt. privatizációja ma az egyik legforróbb belpolitikai ütközőpont koalíció és ellenzéke között. A reptér jövője sem mellékes kérdés – a brit vevő 75 évig (!) lenne úr Ferihegyen –, de a tét rövid távon is óriási. Az elhibázott gazdaságpolitikája miatt uniós présben vergődő, ideiglenes jövő évi költségvetést a parlamenttel elfogadtatni készülő és a választásokra figyelve osztogatási kényszert is érző időközi miniszterelnöknek a politikai mozgástere növelése érdekében van azonnal és mindenáron szüksége a bevételre. A repülőtér eladása kapcsán pró és kontra számos értelmes, megfontolandó érvet vetett fel mindkét oldal, a helyi szakszervezet például már csak a várható elbocsátásokra tekintettel is kézenfekvő módon utasítja el a privatizációt. Bármit gondoljunk is az esetről, a döntési helyzetben lévő kormány legitim módon zárhatja le a maga elgondolása szerint az ügyet. Az viszont már túlmutat a demokratikus normákon, hogy az NBH felhasználásával próbálja elhallgattatni, megbélyegezni a BA Rt. privatizációjáról másként gondolkodókat. Az érvek csatáját jelentő politikai vitákban a titkosszolgálati kártya kijátszása az 1990 előtti időket idéző tempó.
Ami most Ferihegy körül történik, nem példa nélküli a Medgyessy–Gyurcsány-kormány praxisában. Az államapparátus kormányzati igába hajtása, esetenként megfélemlítése bevett gyakorlat. A törvénytelen adatmásolás, az APEH jól időzített közleménye egy volt Gyurcsány-cégről állítólag adatokat lekérő tisztviselőről vagy a kormánytagokat is érintő kémbotrány kezelése a közigazgatás felülről vezérelt züllesztésének állomásai. Utóbbi esetben szintén a titkosszolgálatok mögé bújva íratott a tényeket sajátosan kezelő jelentést, majd terítette azt a sajtóban Tóth András pártszolgálati államtitkár.
A Cég ma láncszem a gyurcsányi kampánygépezetben. Pontosabban: ezt a szerepet szánják neki. Vajon mikor robban korunk Duna-gate-botránya?