A feljegyzések szerint az első telepesek 1795-ben mindössze négy-öt házat laktak. A környéket járva ma már csupán turista-látnivalónak számítanak a bölények, amelyekről a település hajdan a nevét kapta. Városi rangját 1832-ben nyerte el, növekedése a századfordulótól indult meg. A természetes vizek, a hatalmas, vad zöld területek, a buja növényzet mellett a tájra az ipar is erősen hatott. A gyorsforgalmi utak mellett az idilli kép és a már elhagyott, üresen álló hatalmas elosztó központok váltakoznak, mintegy a technológiaváltás jeleként. A városnak az orvosi és a jogi egyetemen kívül számos ismert egyházi felsőoktatási intézménye van, gazdag könyvtárakkal, tudományos és kulturális élettel, amelyben a magyar értelmiség is fontos szerepet játszik.
Az első magyar diákok 1995 januárjában érkeztek ide. Kiválasztásuknál az angol nyelvtudás és a diploma mellett Forgách Péter és társai elsősorban a keresztény értékeket magukénak valló családokból érkező fiatalokra gondoltak. Azért, mert az elmúlt ötven évben ezt a réteget a tanulásban is háttérbe szorították. Volt még egy kikötés: a stúdiumok elvégzése utáni hazatérés. A továbbképzés területei: üzleti tanulmányok, nemzetközi kapcsolatok, államigazgatás, kommunikáció, pedagógia, kórházi lelki gondozás, műszaki és természettudományok. A magyar fiatalok kiváló teljesítményének már híre ment, ezért más államok egyetemei is kíváncsiak lettek rájuk. A tengerentúlon a szervezést és a szerteágazó munkát az 1994-ben bejegyzett, Calasantius Tréning Program (CTP) fogja össze. Az idén tizenketten tanultak Buffalóban, főképp a gazdasági területre összpontosítva. Néhányan igyekeztek megmutatni, mit tanulnak, s beszéltek arról, mi az, ami itteni tapasztalataikból hasznos lehetne Magyarországon. Egy alkalommal tréfásan megjegyezték: Forgách Péter ötleteiből, tanácsaiból több prosperáló cég is kitelne. Utóbbi közül talán a legfontosabb útravaló, hogy a siránkozás, a kedvezőtlen körülményekre való hivatkozás semmit sem old meg, csak az, ha valaki kezébe veszi sorsát.
Feltehetőleg ez a morális hátország is segítette B. Nagy Ferenc mérnök-közgazdászt, amikor a továbbképzés befejeztével, élve az itteni foglalkoztatási lehetőséggel – ami egy évre szól – állást keresett. Nem rejti véka alá, hogy a tapasztalatszerzésen túl az anyagi lehetőségek is motiválták. Hat hónapig tartott, míg elérte célját, bár ezt az időszakot nem szeretné még egyszer megélni – utal a piaci megmérettetés lépcsőfokaira. Szakmailag, anyagilag ígéretes álláshoz jutott, de a távolabbi jövő még bizonytalan számára. A menyasszonya révén a szíve ideköti, de végleg letelepedni nem akar – osztja meg velem a dilemmáit.
Ruszinko Ádám orvos, a Canitius College-en az MBA (Master of Business Administration) fokozatának megszerzését tűzte ki maga elé. (A nemzetközi menedzsment képzésben ez a az egyik legismertebb képesítés.)
Jó ideje annak, hogy érdeklődése a gyógyturizmussal összefüggő egészségügyi-gazdasági teendők felé fordult. Így például Magyarországon 2000-ben a Széchenyi-terv részeként a termálvízre alapozó gyógyfürdők létesítésében, fejlesztésében vett részt. A 2002-es kormányváltozást követően e gazdasági területhez közeli tanácsadó céget alapított, amelyben jelenleg is fürdővárosok fejlesztési koncepcióin, európai uniós pályázatokon dolgoznak. Tanulmányaival párhuzamosan az otthoni vállalkozását is életben kellett tartania. Tandíjat nem kell fizetnie, de minden egyéb költséget saját erőből fedez. Szabadkozik a nagy, fillérekért vett, némileg viharvert autóján, amit időről időre „összerak” egy csodakezű mester. Többen bérelnek egy lakást, a berendezés némelyike mások fölösleges darabjaiból került ki. Ám mindennek nincs jelentősége, hiszen itt minden nap az öntevékenységről, a tágasabb piaci világ lehetőségeiről és a szellemi építkezésről szól.
– Az, hogy az egyetemi világon belül tudnak-e valamit Magyarországról, attól is függ, milyennek ismernek meg minket – jegyzi meg Koós Hutás Gergely, aki Németországban diplomázott, itt Buffalóban képezte tovább magát műszaki területen és ottjártunkkor már a hazatérést tervezte.
A „buffalói fiúk” úgy gondolták, elkelne a nagy Amerikában egy fotókiállítás, amely bemutatná a hazájukat. Az ötlet meg is valósult, és számos városban, egyetemi campuson népszerű társasági eseménnyé vált.
– Sikerült megnyerni Francois Panchard svájci, magyar kötődésű fotográfust, aki térítés nélkül vállalta a képek elkészítését. Az interneten keresztül, teljesen ismeretlenül kerestem meg a magyar Panoramas Kft.-t, hogy segítsenek a fotók elkészítésében és a kiállításához szükséges munkánkban. Ők azonnal átvállalták a képi megjelenítés költségeit, mert fantáziát láttak abban, hogy a képek különböző amerikai egyetemeken láthatók lesznek. Megszereztem a Los Angeles-i konzulátus és a New York-i Nemzeti Turista Iroda támogatását is. A buffalói Niagara egyetem után Clevelandben, Floridában szintén kiállítottuk a képeket. Ezenkívül pedig Los Angeles három olyan egyetemére is eljutottunk, ahol magyar diákok tanulnak. A látogatók köre egyre szélesebbé vált. Az itt élő harmadik-negyedik generációs magyarok elhozták amerikai barátaikat, szép számmal jöttek más nemzetiségű fiatalok is. A visszajelzések szerint a kiállítás tartalma, a barátkozás lehetősége, az új információk és a magyar ízek adták a rendezvények különlegességét. Európában és Ausztráliában is be lehetne mutatni a kiállítás anyagát azokban a közösségekben, ahol jelentős számban élnek magyarok – javasolja B. Nagy Ferenc. Csak partnerre, hívó szóra vár. Szívesen kölcsönözné az anyagot magyar cégek külföldi rendezvényeihez, kulturális és oktatási intézményeknek.
A Sisters of Charity Hospital – a vincés irgalmasnővérek buffalói kórházának története 1848-ig vezethető vissza. Az épület méltóságteljes homlokzata és az előterének falát borító fotográfiák a múltat, egyben a folyamatosságot idézik. Belső terei nyugalmat, biztonságot sugároznak. Mint ismertetőikben hangsúlyozzák, a spirituális háttér, a családközpontúság mellett a XXI. század legkorszerűbb gyógyítási eszközeivel rendelkeznek. Csöppet sem mellékesen itt található a kórházi láncolat egyik, igen jó nevű lelkigondozói továbbképző központja.
Kora esti órában találkozom Búza Patrikkal, aki azt tanulja, hogyan kell vezetni a lelkigondozói tréningeket. Ezzel párhuzamosan Alzheimer- és Parkinson-kóros idős betegeket gondoz egy otthonban. A családjával is igyekszik a lehető legtöbb időt tölteni. Két gyermeke van, a kicsi ebben a kórházban született. Hogy a Budai Irgalmasrendi Kórháztól miért éppen ide vezetett az útja? Végzettségére nézve pszichológus, levelező tagozaton teológiai tanulmányokat folytatott. Budapesten, a CTP Alapítvány hívta fel a figyelmét az amerikai kórházi lelki gondozásra. Huszonhat éves volt, izgalmas kalandnak, tapasztalatszerzésnek vélte a lehetőséget 1996-ban, amikor először érkezett ide. Ma, amikor második tanulmányútjának vége felé jár, úgy érzi, mindazzal, amit itt megélt, tanult, megszilárdult a hivatástudata.
– Az itteni tapasztalatokkal és részben azokkal, akik Buffalóban szintén ezt tanulták, otthon létrehoztunk egy önkéntes kórházi lelkigondozói csoportot. Összeállítottunk egy tervet és Kozma atya biztatására nagyon készültünk arra, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház lelki gondozását megszervezzük.
Ez 2000-ben megtörtént, az ötszázharminc ágyas kórház ellátását két státussal és számos önkéntessel vállalták. Nem számított a leterheltség. Tudták, tevékenységükre szükség van, s egyre többen érdeklődnek iránta.
Az Egyesült Államokban, az 1920-as években kapott jelentős hangsúlyt a kórházakban a betegek lelki gondozása. Először lelkészek, majd orvosok, pszichológusok vállalkoztak rá, később önálló képzési területté és foglalkozássá vált.
– A képzésben igen nagy szerepe van az önismeretnek, saját lelki folyamataink megértésének is. A betegek látogatása mellett fontos a közösséghez tartozás, hogy mindig van mellettünk egy tapasztalt szakmabeli, akivel megoszthatjuk problémáinkat. A Sisters of Charity Hospital 400 ágyas, nyolc lelki gondozója van. Itt teljesen természetes, hogy a beteg felvételekor megkérdezik, milyen vallású és kíván e lelki gondozást. Magyarországon tartózkodóbbak vagyunk. De ez idővel változni fog.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
