Kivételes különc

Karácsonyi könyvesház

Egy Nagy-Britanniában a közelmúltban készült közvélemény-kutatás szerint az angolok első számú történelmi személyisége Winston Churchill. Hálás feladat életrajzot írni e kiemelkedő államférfiról, akit a britek a rájuk támadó fasizmus legyőzőjével, a nemzet egységének megteremtőjével azonosítanak. De mi újat lehet mondani a XX. századi politikusok közül talán legkiválóbban dokumentált életű brit arisztokratáról, aki maga is Nobel-díjas visszaemlékezést írt a második világháborúról és benne a maga szerepéről? Nem beszélve azokról a biográfiákról, amelyek számát csaknem százra becsülte a magyarul most kiadott mű szerzője, Roy Jenkins. (A politikus és professzor könyvének 2001-es nagy-britanniai megjelenése után két évvel, 83 évesen elhunyt.)
Roy Jenkins személyesen ismerte Winston Churchillt, akivel a második világháború után egy parlamentben ült. Az öreg dinoszauruszt még csak nem is szerette az életrajz írója, hiszen Jenkins a vele ellentétes tábort, a Munkáspártot erősítette a brit alsóházban. És láss csodát: Jenkins, aki belügy- és pénzügyminiszterként is szolgálta a királynőt, a korábban, a XIX. század második felében ténykedő William Gladstone-t tartotta országa legkiemelkedőbb politikusának, ám Churchill életrajzát készítve megváltoztatta a véleményét: WSC, ahogyan az angolok nevezik nevének kezdőbetűi alapján, ez a megfoghatatlan személyiség, „a miniszterelnök” valóban a legkiemelkedőbbet alkotta kormányfőként.
Jenkins Churchill-életrajza sem tartozik a könnyű és gyorsan fogyasztható biográfiák sorába: a kétkötetes mű több mint 1200 oldalon mutatja be Churchill 1874-től 1965-ig tartó életét, amelyből majd hatvan évet a politika foglalt el. Winston Churchill hitt benne, hogy őt a sors kivételes helyzetek megoldására, kivételes feladatok ellátására teremtette, mégpedig a brit nemzet szolgálatában. Fiatal emberként ennek tudatában élt, és nem adta fel ezt a reményt még akkor sem, amikor negyvenéves korában akadt, aki politikai pályája végét jósolta.
A „feltámadással”, Churchill 1940. évi miniszterelnökké választásával a britek „háborús kormányzójává” vált: már nagy hírű kormányfői beiktatási beszédében, amely inkább hasonlított „harci felhívásra”, leszögezte, hogy Nagy-Britannia „győzelem nélkül nem maradhat fenn”. Ennek érdekében cselekedett a következő években. Ám amikor végre Nagy-Britannia is a győztesek oldalán ünnepelhette a békét, a demokrácia játékszabályát tiszteletben tartva azonnal távozott. Jenkins bemutatja Churchill művészeti vonzódását is a festészettől a végül nagy elismerést jelentő írói munkásságig.
Churchill kivételes jellem, ám bőven található benne emberi gyengeség. Roy Jenkins, e nagy tudású és elmélyült biográfus, aki remek stílusban írta meg művét, a következő mondattal vonja le könyve végkövetkeztetését: „Churchillt tartom, minden különcségével, alkalmankénti gyerekes magatartásával, de zsenijével, makacsságával és azon elpusztíthatatlan képességével is, hogy akár igaza volt, akár nem, mindig a többiek fölé emelkedjen, a legnagyobb embernek, aki valaha is a Downing Street 10.-ben lakott.”
(Roy Jenkins: Churchill, I–II. Ford.: Magyarics Tamás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 6500 forint)