Nagy nevekben nincs hiány, a film főbb szerepeit alakító sztárok közt Robert De Niro, Harvey Keitel, F. Murray Abraham vagy akár Geraldine Chaplin is megtalálható. Mint a rendezőnő nyilatkozta filmterveiről, amikor összeállította a kívánságlistát a tizenkét legfontosabb szerepre, nem is igazából gondolta komolyan, hogy ez megvalósulhat. Jelentjük, megvalósult, az álom valóra vált a kijelölt színészekkel, ám a valódi beteljesülésre még várni kell.
Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regénye 1927-ben jelent meg, hamar sikeressé vált, s szerzője egy évvel később egy Pulitzer-díjjal is gazdagabb lett. Regényéből már készült korábban is mozgóképes adaptáció: 1929-ben Charles Brabin rendezett egy változatot, a film második Oscar-díj-átadáson egy díjat is nyert, 1944-ben pedig Rowland V. Lee készített egy feldolgozást, amely „csupán” négy jelölést kapott. A mostani, spanyol–brit–francia feldolgozás ezzel nem büszkélkedhet, az idén a legjobb kosztüm kategóriában azért kapott egy spanyol Goya-díjat. S talán ezzel, a látvánnyal, a megjelenítésével is van a legkevesebb gond. A filmben öt utazó élete kapcsolódik össze, profán módon halálukkal: a Peruban található Lima és a Cuzco közötti országutat összekötő Szent Lajos király hídja leszakad, az utazók pedig a mélybe hullnak. A történet a feledésbe merülne, ám egy pap (Gabriel Bryne) úgy dönt, feltárja eme emberek múltját, megpróbálja megfejteni, sorsszerű volt-e a haláluk, s vajon volt-e bennük valami közös? Ám a tizennyolcadik században ilyennel, hittel, sorsszerűséggel „játszadozni” nem tanácsos, a pap a spanyol inkvizíció elé kerül. Itt Peru érseke (Robert De Niro) ítélkezik a könyv, illetve szerzője felett, amely az öt ember Dona Maria (Kathy Bates), Pepita (Adriana Domínguez), Esteban (Michael Polish), Pio bátyó (Harvey Keitel) és a kis Don Jaime részben összefonódó sorsát tárja fel. Dona Maria egyetlen, ám igen nagy bánata lánya szeretetének teljes hiánya, egyedül él, gondjában csupán Pepita, a mellé rendelt apáca segít. Pio színházi ember, s mindenre megtanította kis kedvencét, Perichole-t (Pilar López de Ayala), akiből hamarosan ismert, elismert sztárszínésznő lesz annak minden nyűgével. Belé szerelmes a színházban dolgozó Esteban, akinek egy ikertestvére is van. A kis történetek itt-ott természetesen összeérnek, ám aki mindenkit ismer, az Pericole, akinek kegyeit a perui alkirály (F. Murray Abraham) is keresi… Mindenki valamiképpen a szeretetet keresi, ám rossz időben, rossz helyen.
A történeteket, élettöredékeket visszaemlékezésekből ismerjük meg: a jelen a tárgyalás, ahol a papnak kell számot adnia művéről, a könyvről, amelyben emberi sorsok fonódnak össze, s a nagy kérdés: vajon isteni akarat volt-e ezen emberek halála. Igazából a történetekből azonban csak felvillanásokat kapunk, a szereplők nagy száma, az egy kicsit kusza, illetve az életmesék miatt nem marad idő a részletekre, s még így is túl hosszú a film. Hiába a nagy nevek, nem igazán jut idő arra sem, hogy mélyebben formálják meg szerepeiket. Ám aki türelmes, egy kicsit nyitott, van felesleges két órája, az láthat így karácsony közeledtével egy történetet a szeretetről, illetve annak hiányáról.
(Szent Lajos király hídja, feliratos, spanyol–brit–francia film, 120 perc. Rendezte: Mary McGuckian. Forgalmazza a Mokép.)
origo.hu
Kamasz hősök mentettek életet a síneknél Piliscsabán
