Paksnak (egyelőre) nincs alternatívája

Az Energia Klub és a Védegylet nevű civil szervezetek 80 ismert személyiség aláírásával számos újságban hirdetést tettek közzé Paksnak csak alternatívája van! címmel. Ebben a paksi atomerőmű élettartamának a hosszabbítása ellen tiltakoznak. Legfőbb ellenérvük, hogy a hosszabbítás „elsősorban a nukleáris érdekcsoport céljait szolgálja. Az atomenergia-ipar haszonélvezői minden lehetséges eszközzel manipulálják a döntéshozókat és a közvéleményt. (…) Elhallgatják, hogy a paksi atomerőmű egyik blokkja jelenleg is sérült.” Az aláírók szerint ez fenyegeti a magyar lakosságot és szomszédainkat, az ilyen energiapolitika „beláthatatlan környezeti és társadalmi kockázatokat” rejt. Pedig lenne más megoldás, ugyanis a „jövő a megújuló energiaforrásoké”, amelyek alkalmazása olcsóbb, sőt még „demokratikusabb”(?!) is.
Bár nem tudom pontosan, legfeljebb csak sejtem, ki mindenki alkotja a nukleáris érdekcsoportot, a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása elsősorban nem ennek az érdekeit szolgálja. Tudvalevő, hogy hazánkban jelenleg Paks termeli a legolcsóbban a villamos energiát. Ebben az árban az eredeti beruházás költségei az eredetileg tervezett 30 éves élettartam alatt amortizálódnak, tehát a hosszabbítás alatt már csak az élettartam-hosszabbítás költségei fognak a villamos energia árába beszámítani. Ez pedig sokkal kevesebb, mint ha a hosszabbítás helyett új erőműve(ke)t kellene építenünk. Végeredményben tehát a hosszabbítás után Paks még annál is olcsóbban tud áramot termelni, mint jelenleg. Az élettartam-hosszabbítás tehát mindannyiunk érdeke. Arra, hogy ezzel kapcsolatban ki manipulálja a közvéleményt, még visszatérünk.
A hosszabbítás elmaradása esetén 2012 körül le kellett volna állítani az első két blokkot, majd 2017 táján a másik kettőt. Mindkét alkalommal kereken 900 MW, tehát összesen 1800 MW erőművi kapacitás esett volna ki. Nem nagyon gondolta át a dolgot az, aki a kieső kapacitás pótlására a megújuló energiaforrásokat javasolja: víz-, szél-, napenergia, geotermikus energia, biomassza. Hely hiányában ezzel kapcsolatban csak néhány rövid megjegyzést tehetünk. A vízenergia itt nem jön szóba (lásd Bős–Nagymaros), de a többi sem olyan triviális, mint sokan képzelik. Szélkereket a legnagyobb számban Németországban telepítettek. Kiderült, hogy körülbelül háromszoros áron termelik az áramot. Tekintve, hogy a szélkerekek csak akkor járnak, amikor fúj a szél, energiarendszert csak úgy lehet rájuk alapozni, hogy vagy összekapcsolják energiatárolással (például akkumulátorokban), vagy mögéjük tesznek egy stabilan járó háttér-erőműrendszert, amely az ingadozásokat kiegyenlíti. Ez tovább drágítja a szélenergiát. Hasonló érvényes a napenergiára is. A biomassza pedig úgynevezett energiaerdők vagy energiaültetvények telepítését igényelné, amiről nálunk csak beszélnek, de egyelőre kevés történik. 2012-re a szükséges mennyiségben sem ezek, sem a szél- vagy naperőművek már nem építhetők ki. Félreértés ne essék: a megújuló energiahordozók hasznosítását szorgalmazni kell, hiszen – az atomenergia mellett – csak ezek csökkenthetik a klímaváltozást okozó gázok termelését. A hirdetés aláírói ezért jobban tették volna, ha nem valami ellen, hanem valamiért, nevezetesen a megújuló energiahordozók fokozott hasznosításáért szálltak volna síkra. Ekkor én is az aláírók közé tartoznék. Annyit persze érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb megújuló energiaforrás környezeti hatásait még nem ismerjük igazán. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy minden energiaforrás csak addig tűnik rokonszenvesnek, amíg nem alkalmazzák nagy léptékben.
Az atomerőmű nem veszélyezteti sem a magyar lakosságot, sem szomszédainkat, de még a jövő nemzedékeket sem. Az élettartam-hosszabbítás nem jár „beláthatatlan” környezeti kockázatokkal. Itt félreismerhetetlen a Csernobilra való burkolt utalás, és itt merül fel igazán, hogy ki manipulál kit. Már nem tudom, hányszor mondtam el, mondtuk el, hogy Pakson nem lehetséges Csernobil típusú baleset, és az elképzelhető legsúlyosabb üzemzavar sem veszélyezteti a környező lakosság egészségét. Nem tudom elképzelni, hogy mással, mint a Csernobillal való nyílt vagy burkolt fenyegetéssel meg tudták volna nyerni a hirdetés laikus aláíróit. Hasonlóan nem igaz, amit a II. blokkról állítanak: egyrészt a blokk maga nem sérült, hanem az egyik hozzá kapcsolódó segédberendezésben történt egy üzemzavar, másrészt ezt nem hallgatja el senki. Magam például két cikket is írtam erről a nagyközönség számára. Kevés hasonló esemény váltott ki akkora sajtóvisszhangot, mint ez: az üzemzavarral kapcsolatos médiamegnyilvánulások száma meghaladja a tízezret. A fentiek szerint az is a közvélemény manipulálása, amit a megújuló energiaforrásokról írnak.
Bár a szóban forgó hirdetés – feltehetően a rövidség okán – nem utal konkrétan a hulladékok problémájára, érdemes erre is kitérni, ugyanis ez sztereotip ellenvetés az atomenergiával szemben: a radioaktív hulladékok elhelyezésének a problémája máig sincs megoldva. Nos, a probléma meg van oldva, de az eddig keletkezett hulladék mennyisége még olyan kevés, hogy sokáig nem volt gazdaságos megfelelő tárolót építeni. Mikor – mintegy húsz évvel ezelőtt – demonstrációs célú tárolók építése szóba jött, a környezetvédők heves ellenzése a legtöbb országban ezt sikeresen megakadályozta. Egyelőre ezért lett igaz, hogy nincs megoldás, pedig a Földön számos hely van, amelyekről bizton állíthatjuk, hogy nincs geológiai aktivitás, tehát az elhelyezés biztonságos. Ugyanakkor intenzív kutatás-fejlesztés folyik a hulladék transzmutációja (átalakítása) érdekében, amely lehetővé fogja tenni a hosszú élettartamú radioaktív izotópoknak gyorsan bomló izotóppá való átalakítását. A hulladékprobléma megoldatlanságának makacs hangoztatása tehát ugyanúgy manipuláció, mint a többi.
Befejezésül megjegyzem, hogy a hirdetés szerkesztői gyakran látott sémát követnek: rémképekkel ijeszd meg a közvéleményt, és rombold le a hitelét annak, aki a veszélyeket reálisan próbálja szemlélni. Ráadásul ebben furcsa logikát követnek: aki valamiben hozzáértő, benne van az „érdekcsoportban”, az hazudik, és manipulálja a közvéleményt. Vigyük tovább ezt a logikát! Ha egy olimpiai bajnok tornász a magyar tornasport mellett érvel, nyilván hazudik, hiszen érdekelt, ő csak akkor mond igazat, ha az atomerőművet támadja. Budapest nemzetközi hírű zenekarának vezetője manipulál, ha a zenekaráért harcol, ez a harc csak akkor nem manipuláció, ha ezt, mondjuk, a „Botfülűek Baráti Köre” teszi. A Magyar Tudományos Akadémia ne próbálja a magyar nyelvet se védeni, se művelni, ezt bízzuk csak a magyargyűlölő Gheorghe Funarra. Kérem a hirdetés tisztelt aláíróit, csak olyasmihez adják a nevüket, aminek alaposan utánanéztek. Nem az atomerőmű, hanem az ilyen félrevezető megnyilvánulások rejtenek magukban „beláthatatlan társadalmi kockázatokat”.

Szatmáry Zoltán

A szerző fizikus, egyetemi tanár (BME)