Rokonok segélyeiből él a harmadik világ

Miközben a „gazdagok klubja”, a G8-csoport a harmadik világnak nyújtandó gazdasági segély fölött vitatkozik, nemrég két olyan szakértői jelentés látott napvilágot, amely azt bizonyítja, hogy még a leggazdagabb és legáldozatkészebb kormányok is elmaradnak a magánszemélyek mögött a támogatásra szorulók segélyezésében.

Világbanki jelentésekre és saját szakértői becslésekre hivatkozva a minap kiadott felmérésében azt állapítja meg a brit nemzetközi fejlesztési minisztérium (e tárca révén segélyezi a brit kormány a külföldi rászorulókat), hogy a harmadik világ országai számára a kormánysegélyekkel egyenlő, sokszor azokat meghaladó értékűek a fejlett ipari országokban élő bevándorlók küldeményei.
Az adatok meghökkentők: míg a brit kormány az előző pénzügyi évben 31 millió font segélyt nyújtott Pakisztánnak, a Nagy-Britanniában élő pakisztániak 456 millió fonttal gazdagították az „óhazát”, elsősorban az ott élő rokonoknak küldött segély formájában. Hasonló a helyzet India és Banglades esetében is. India 259 millió font hivatalos brit segélyben részesült, de a Nagy-Britanniában letelepedett vagy vendégmunkásként dolgozó indiaiak küldeményei megközelítették a 670 milliót. Bangladesbe a rokonok kétszer annyi segélyt küldtek, mint a kormánysegély.
Nemcsak magánszemélyek rokonoknak küldött pénzéről van szó: a népesebb etnikai vagy vallási közösségek együttes adományaiból kórházak, iskolák épülnek, falvak jutnak tiszta ivóvízhez.
A Szaharától délre fekvő, egyenlítői afrikai országok együttesen több mint 670 millió font kormánysegélyt kaptak Nagy-Britanniától, de ehhez járult csaknem 300 milliónyi rokoni küldemény is.
Még nincs megbízható adat arról, hogy mennyit jelentenek az Európai Unió új, tavaly belépett tagjai számára a magánküldemények, amelyek sok esetben nem otthoni rokonok segélyezését célozzák, hanem egyszerűen közép- és kelet-európai vendégmunkások saját számlájukra hazautalt pénzét jelentik. 2004. május elseje óta egyre többen érkeznek Angliába az új tagállamokból, akiknek többsége nem akar hazát változtatni, csak ki akarja használni a magasabb kereseti lehetőségeket.
Az EU-n belüli állandó munkaerő-vándorlás elősegíti a tagországok közötti életszínvonal-különbségek fokozatos kiegyenlítődését. Ennek a vándorlásnak az eredménye az is, hogy az unió leggazdagabb országaiba is érkezik átutalás külföldön dolgozó állampolgároktól, és ezeknek az átutalásoknak az értéke milliárdokat tesz ki. De még az unión kívüli gazdag országok is részesülnek a külföldön dolgozó állampolgárok jövedelméből: 2004-ben az USA hárommilliárd dollárral lett gazdagabb állampolgárai hazaküldött pénze révén.