A rádióriporter életműve

Fiatalosan aktív szerkesztő, írja róla a műsorújság, mely minősítést tekinthetné szánakozásnak is, csakhogy a gyors számolás meghökkentő eredményt hoz: Rapcsányi László hamarosan nyolcvanegy éves lesz. A riporter életműve című, vele készült beszélgetésből azonban hallhattuk, még mindig a régi. Hangja és temperamentuma ifjonti, mondataiból a régi izgalom és lendület árad, miközben a szerkesztő Juhász Zsolttal felidézi az eltelt negyvenöt év néhány rádiós eseményét. Az egészre úgy sincs idő. Rapcsányi ugyanis kiváló és sok műfajú rádiós volt. Bármikor be lehetett dobni a mély vízbe, felkészültsége, műveltsége és improvizatív képessége révén megoldotta a legélesebb helyzeteket is.
Rapcsányi azt mondja, a rádió sokkal jobban láttat, mint a televízió. Ha valaki a rádióban őszi tájról beszél, az a hallgató szeme előtt megjelenik. A tévé készen adja a képet, ahogy az arcot is. A rádiózásban az is izgalmas, hogy elképzeljük, milyen lehet, aki hozzánk szól. Abban a korban, amikor a rádió és a televízió még egyenrangúként élt egymás mellett, a legjobb rádiósokat megpróbálták a képernyőre csábítani. Az igazi, a vérbeli rádiósok azonban legfeljebb vendégségbe mentek a Szabadság térre, az életük a rádiózás volt. Az a műfaj, amelyik manapság oly könnyűnek és léhának látszik, amit, úgy tűnhet, bárki művelhet: pop- és pornósztár, politikus és színész, ügyvéd és parodista.
Amikor Rapcsányi László tanulta ezt a szakmát, még nem volt divatban az órákon át tartó lefetyelés és röhigcsélés, amit manapság műsornak szokás nevezni. Akkoriban volt ugyan cenzúra, de épp ez a gúzs ösztönözte a legjobbakat arra, hogy keressék az igazmondáshoz vezető utakat, hogy a lehető legtöbbet el tudják mondani a való és nem a Népszabadságban sugallt világból. Ezért virágzott a riport, ezért volt országos családi esemény egy nagy sportverseny, egy műveltségi vetélkedő, Ki mit tud?. Az ország még kíváncsi volt magára. Ma már nem az. Ma már az emberek többségének a szappanoperák jelentik a való világot, a háromfejű emberről szóló borzongató magazinképek a magyar valóságot. Az emberek nyomorúságából bulvár lett, mutogatni való érdekesség.
Vajon tudna-e élni az ifjú és törekvő Rapcsányi László ebben a médiavilágban? Nem veszne-e el örökös játékossága? Hiszen mindig játszott a mikrofon előtt, szóval, gondolattal, személyiségének varázsával. Van-e a riporternek életműve, kérdezte egykor, és a kérdést most, e műsor kapcsán megismételték. Igenis van. Igaza van annak a kollégának, aki, amikor a szerkesztőségi szobába benyitva együtt találta Rapcsányit, Bőzsöny Ferencet, Ágoston Istvánt és Sumonyi Papp Zoltánt így szólt: Na, itt a rádió!
Amikor róluk, a régi nagy rádiósokról beszélünk, nem nosztalgiázunk. Csak a szakma jövőjén merengünk.
(A riporter életműve – Kossuth rádió.)