Van itt minden, ami egy kémtörténethez kell. Csúcstechnika, amellyel legalább félezer személy magánbeszélgetéseibe lehet belehallgatni. Egy nagykövetség, amely a beszélgetéseket sugárzó parabolaantennák metszéspontjában áll. Egy magával is nemegyszer ellentmondásba kerülő helyi kormányzat, amely közben az áldozat szerepét játssza. Egy mobilszolgáltató óriás, amely eltünteti a perdöntő szoftvert. Egy telefonos biztonsági munkatárs, aki rejtélyes öngyilkosságba menekül.
A görög lehallgatási botrány naponta újabb fejleménnyel szolgál. A két héttel ezelőtt egy lapértesülés nyomán összehívott sajtóértekezleten a görög kormányzati illetékesek még azt állították, hogy a 2004-es athéni olimpia előtt két hónappal egészen a rá következő év márciusának elejéig ismeretlenek negyvenhat személyt hallgattak le. Azóta ez a szám már több mint ötszáz fölé emelkedett. A lehallgatottak listájának élén Kosztasz Karamanlisz görög miniszterelnök áll, és követi őt csaknem az egész kormány, de ellenzéki politikusok és az előző szocialista kabinet néhány minisztere is szerepel rajta. Volt és mai hivatalban lévő rendőrségi vezetők, görög titkosszolgálati elöljárók, tábornokok, a hadsereg irányítói, neves újságírók, ismert üzletemberek, a muzulmán közösségek első emberei, globalizációellenes és békemozgalmak aktivistái, a görög terrorelhárító szolgálatok parancsnokai, az athéni olimpia biztonsági szolgálatát felügyelők is szerepelnek a lehallgatottak között.
Első nyilatkozataiban azt még a görög kormány sem próbálta tagadni, hogy valószínűleg külföldi titkosszolgálatokat feltételez az ügy hátterében. Rendkívül fejlett kémszoftvert telepítettek a Vodafone görög leányvállalatának központjába, ez tette lehetővé a kiterjedt mobiltelefon-lehallgatást. A 2004-es athéni olimpia előtt, közben és után valakinek szüksége volt információkra az általa megbízhatatlannak tartott görög szervezőkről. Az kétségtelen, hogy az olimpiai játékok terrorfenyegetettsége kiemelt volt, bár 1,2 milliárd dollárt költöttek biztonsági felszerelésekre és a játékokat védők kiképzésére.
A görög sajtó értékelése szerint az ország minden igyekezete ellenére is gyenge láncszem maradt a terroristaellenes küzdelemben.
Továbbra is kétséges azonban, hogy ezért volt-e szükség az átfogó lehallgatásra. Hiszen amerikai vadászgépek járőröztek Athén fölött, ráadásul Görögország NATO-tag, és jobbközép kabinet kezében volt a kormányrúd. A „külföldi titkosszolgálatok” vajon ennyire nem bíztak a szövetségesükben, hogy már a legfelsőbb körök magánéletére is kiterjedő lehallgatást kellett foganatosítaniuk?
A Fehér Ház természetesen mindent tagad: arra azonban nem született megnyugtató magyarázat, hogy az athéni belvárosban miért pont az Egyesült Államok nagykövetsége található a lehallgatások hanganyagát továbbító parabolaantennák metszőpontjában. A görög sajtó szerint egyértelműen a CIA állt a lehallgatások mögött. A kabinet korábbi elnéző hallgatását az utóbbi napokban éles, a kormánytagok közötti vagdalkozások váltották fel, ugyanis egymást vádolják azzal, hogy ha „nem is közvetlenül”, de azért Amerikát nevezték meg az ügy főfelelősének.
Vajon miért várt Karamanlisz kormánya csaknem egy évet, hogy a közvéleménnyel közölje a lehallgatások tényét, amely 2005. március 10-én jutott a kormányfő tudomásra a Vodafone igazgatójától. Először maga a kormány próbált vizsgálódni az ügyben, de tizenegy hónapig mindenféle tájékoztatás nélkül. És ha a Ta Nea című újság nem teszi közzé értesülését, akkor a mai napig folytatja a kutatást a kabinet, vagy esetleg mindörökké hallgat róla. Az elmúlt évben legalább ötven tanút hallgattak ki a görög hatóságok, és mind megőrizte a titkot egy olyan országban, amelyet hajdanán Churchill úgy jellemzett, hogy görög földön teljesen fölösleges a titkosszolgálat, mert ott senki nem tudja tartani a száját. „Azért mégis furcsa, hogy egy ilyen botrány majd egy évig nem szivárgott ki” – fejezte ki kétkedését egy hírszerzési ügyekkel foglalkozó görög újságíró.
„Nincs semmiféle kapcsolat a halálesetek és a lehallgatási botrány között” – állt a múlt héten kiadott athéni Vodafone-közleményben. Az ilyen egyértelmű szóhasználat inkább felkelti az ember gyanúját, mintsem eloszlatná azt. De mi is történt a mobilvilág e hatalmas képviselőjénél? Kosztantinosz Calikidisz, a Vodafone informatikai biztonságért felelős részlegének 38 éves igazgatóhelyettese 2005. március 9-én eddig megmagyarázatlan okból öngyilkosságot követett el. Ez éppen egy nappal azelőtt történt, hogy a görög leányvállalat vezérigazgatója, Giorgosz Koroniasz személyesen tájékoztatta a kormányfőt a cég által felfedezett lehallgatási ügyről. Most, miután a kormány által tett három feljelentés következtében vizsgálat kezdődik, s kihantolják Calikidisz holttestét, talán megtudhatjuk, mi okozta a halálát.
„A Vodafone-t be fogják zárni” – mondta Calikidisz egy este a barátnőjének. Máskor arról beszélt neki, hogy el fogja hagyni a céget, mert ez „élet vagy halál kérdése”. A március 9-i öngyilkossága előtt két nappal arra kérte jegyesét, hogy egy üdülőhelyen foglaljon le nekik és egy másik párnak szobát a hónap végére. „Ragyogó mérnök volt, aki képes azonnal kiszűrni egy kémszoftvert” – állították róla többen a vizsgálatot végzőknek. A 2003-ban egy másik Vodafone-dolgozót ért gyilkosságot a rendőrség sem hozta összefüggésbe az üggyel, viszont érdeklődnek egy szakember iránt, aki az informatikai biztonsági részlegen váratlanul lemondott egy kulcsállásról.
Az igazi kérdés valójában az, hogy a Vodafone miért döntött a kémszoftver megsemmisítéséről, még mielőtt átadta volna a görög hatóságoknak, így ugyanis bottal üthetik a lehallgatást megrendelők nyomát. Az első változat szerint akkor bukkantak rá a szoftverre, amikor ügyfélpanasz érkezett az sms-ekre, hogy nem érkeznek meg. Az anyacég, az Ericsson ehhez képest két szoftverről beszél, amelyek közül az egyiket illegálisan telepítették fel a Vodafone hálózatára, és ez hozta működésbe a lehallgatóprogramot. Mindenesetre a kalózszoftvernek és másolatának megsemmisítésére utasítást adó Vodafone-főnök, Koroniasz a görög sajtó szerint kulcsfigurának tűnik az egész lehallgatási ügyben.
origo.hu
Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros
