Olyan időket élünk, amikor egyik napról a másikra tűnnek el épített örökségünk jobb sorsa érdemes emlékei. Most éppen egy Király utcai, Hild József tervezte klasszicista épület megmentéséért kell küzdeni. De nemcsak épületek esnek áldozatul korszerűsítőnek mondott akcióknak, hanem épületbelsők rejtett kincsei is: freskók, üvegablakok, bútorok, faragványok, kályhák, csillárok… Velük együtt örökre eltűnik egy világ, egy hangulat.
Ilyen körülmények között érthető, ha mostanában sokan féltik kevés igazi cukrászdánk közül az egyik legkedvesebbet, a kis Gerbeaud-t. Az ottani törzsvendégek hívták fel a figyelmünket arra, hogy nemrég tanúi voltak, amint a szép kis teremben éppen festők tartottak szemlét. Azt tárgyalták fennhangon: jó sok fekete festék kell majd a mennyezetre, ahova csillagokat festenek.
Megkerestük a Gerbeaud ügyvezető igazgatóját, Pintér Katalint, akitől mindössze ennyit tudtunk meg: a kis Gerbeaud-t valóban bezárják egy időre, de az átalakítás tervei még nem készültek el. Több tervezőt kértek fel, a jövő héten derül ki, hogy melyikük lesz a nyertes.
Mi tesszük hozzá, hogy remélhetőleg a munka még akkor sem kezdődhet el, ugyanis 1973 óta a Gerbeaud teljes belső tere védett – a kis Gerbeaud-é is! Mindennemű átalakítás engedélyköteles. Az építtetőknek be kell mutatniuk az átalakításra és/vagy restaurálásra vonatkozó terveket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak (KÖH), és csak akkor láthatnak hozzá a kivitelezéshez, ha a KÖH jóváhagyta a terveket, és megadta a szakhatósági engedélyt. A kis Gerbeaud-ra vonatkozóan eddig semmiféle engedélykérés nem érkezett a hivatalba – tudtuk meg Simonffy Krisztinától, a KÖH műtárgy-felügyeleti irodájának munkatársától.
A fokozott figyelem mindenesetre indokolt, hiszen Budapest egyik leghíresebb cukrászdájáról van szó, amelynek történetéről sok érdekességet olvashatunk Gundel Imre és Harmath Judit A vendéglátás emlékei című könyvében. A mai Gerbeaud-t Kugler Antal alapította 1847-ben Pesten, a József nádor téren. Henrik nevű fia 1858-ban vette át tőle, és Kugler cukrászda néven 1870-ben átköltöztette mostani helyére, a Vörösmarty térre (az akkori Régi színház, később Gizella térre). Párizsból hozott receptekkel öregbítette hírnevét, ő ismertette meg a magyarokkal a minyont, amit sokáig kuglernek hívtak, majd egy svájci cukrászt is hívott a francia fővárosból. A genfi születésű, ugyancsak híres cukrászfamíliából származó Gerbeaud Emil a cég 1885-ös kiállításán díszoklevelet nyert karamellvázában pompázó cukorvirágaival. Ő vásárolta meg a Kugler cukrászdát még abban az évben, így lett belőle a később sokszor megénekelt Zser-bo-bo-bó… Monsieur Gerbeaud kibővítette, új berendezéssel gazdagította az üzletet, és leszállította az árakat – a minőséget nem! –, hogy finomságait minél szélesebb társadalmi kör számára hozzáférhetővé tegye. Ő találta fel „a világszerte elterjedt konyakos meggyet és a csokoládédrazsét. Bonbonjait a maga tervezte, díszes fadobozokban árusította.” De nemcsak a párizsi süteményeket honosította meg, elhozta „a művészetek és a társadalmi élet terén tért hódító francia szellemet… a francia ízlést, a párizsi hangulatot”. Rövidesen nemzetközi hírnevet szerzett. „Európába, Észak- és Dél-Amerikába, de még a Távol-Keletre is exportálta különlegességeit.” Tagja volt az 1898. évi brüsszeli és az 1900-as párizsi világkiállítás zsűrijének. Munkájáért, más kitüntetések mellett, megkapta a francia becsületrendet.
A Kugler, majd a Gerbeaud cukrászda lett „Budapest legelőkelőbb nyilvános helye”, ahol „főherczegnők és egyszerű, polgári asszonykák egyforma csészékből isszák a tea levét tejszínnel vagy rummal, sötéten vagy világosan aszerint, hogy valaki jó vagy rossz nevelést kapott odahaza mamáéknál” – idézik a Vendéglő a tegnaphoz című szép kis kötetben a Pesti Futár írását 1910-ből.
Ez már a múlt, de mindaz, ami a hagyományból érték, ma is kötelez. A pompás enteriőrből, az értékes tárgyi emlékekből szerencsére sok megmaradt. A nagy Gerbeaud-t az utóbbi években főleg külföldiek látogatják. Ez a cukrászda-kávéház legalább annyira kötelező látnivalója a fővárosnak, mint a budai várnegyed, és ma is messze földön híres. Vele egy épületben lévő kis testvérének azonban máig megmaradt a hazai törzsközönsége. Idősek és fiatalok, nyugdíjasok és diákok, akik lehet, hogy nem hagynak ott ezreket egy alkalommal, rendszeresen visszajárnak. Olyan emberek, akiknek fontos az elegáns és meghitt környezet, a jó kávé, a kedves kiszolgálás. Nagy kár volna, ha mindebből bármi is elveszne.
origo.hu
Így teszik tönkre az egészséged az álmatlan éjszakák – 5 tuti módszer a pihentető alvásért
