Dorfmeister, az ébren álmodó

Tegnap délután az osztrákoknak végre meglett az első torinói, Michaela Dorfmeisternek pedig pályafutása első olimpiai aranya, és ennek is, annak is itt volt már az ideje. A 32 éves alpesi síző nagyon megérdemelte, hogy utolsó idényében feljusson a csúcsra, azok után például, hogy nyolc éve Naganóban egyetlen század másodperccel maradt le a győzelemről.

Michaela Dorfmeisternek pár hete már volt egy nagy kalandja, de abból inkább nem kért volna. A St. Moritz-i Világkupán több mint száz km/órás sebességgel jött le a lejtőn, amiben persze még nem volt semmi rendkívüli, abban viszont nagyon is, hogy hirtelen egy odatévedt pályamunkás jelent meg előtte. Az ütközés centiken múlott, s amikor Dorfmeister beért a célba – a történtek ellenére azért végigment a pályán –, kellett némi idő, amíg visszatért a való világba. Mert az persze neki is beugorhatott, hogy Regine Cavagnoud, a franciák világbajnoka 2001-ben egy edzésen kísértetiesen hasonló körülmények között vesztette életét.
Az osztrák versenyző azonban a St. Moritz-i affértól függetlenül döntötte el, hogy az idei az utolsó versenyszezonja, s igyekezett belehúzni a végére. Tegnap lesiklásban, San Sicario Fraitevében feltétlenül az esélyesek között kellett számolni vele, mert ugyan a hét szakági Világkupa-futamból csak egyet nyert meg, de további ötön volt dobogós, így már behozhatatlanul vezet a lesiklás Vk-pontversenyében. Amint a bevezetőben már említettük, az 1998-as naganói olimpián egyetlen század másodperccel maradt le az aranyéremről szuperóriás-műlesiklásban az amerikai Picabo Street mögött, négy éve Salt Lake Cityben pedig negyedik, ötödik és hatodik helyeket szerzett. Szóval, ha valakinek, neki igazán kijárt az olimpiai bajnoki arany, amit tegnap a svájci Martina Schild és a svéd Anja Pärson elől csípett el.
„A verseny előtti két napon végig rettenetesen izgultam, éjszakánként alig tudtam aludni” – árulta el az osztrákok által csak Michinek becézett Dorfmeister, aki azt is megjegyezte, hogy ezzel a győzelmével az utolsó álma is valóra vált. Mi pedig levonhatjuk a tanúságot: olykor ébren is lehet álmodni.

S ha egy üzlet beindul. Az osztrákok este már a második aranyérmüket ünnepelhették, ugyanis Cesana Pariolban a szánkósok férfi páros versenyében a Linger testvérek, Andreas és Wolfgang jegyezték a legjobb időeredményt. A második helyen egy német, a harmadikon egy hazai egység végzett a versenyben, amely az olimpia immár sokadik hatalmas bukását hozta. Az ukrán Zserebetszkij, Jazvinszkij kettős az első futamban, több mint 100 km/órás sebességgel felszaladt a falon, majd tehetetlenül csapódott összevissza a betonteknőben. Zserebetszkij a megállást követően azonnal felült, ám Jazvinszkij eszméletét vesztette. A pórul járt versenyzőt a helyi egészségügyi központba vitték, majd onnan azonal kórházba szállították.

Knoch Viktor 1500 méteren elért ötödik helye után kötelező rajta tartani szemünket rövid pályás gyorskorcsolyázóinkon. Nos, Darázs Péter, aki vasárnap a 11. helyen zárt, tegnap 1000 méteren újfent kitett magáért, s beküzdötte magát a szombati folytatásba. Bár az 1500-on aranyérmes dél-koreai An Hjun Szo és a Salt Lake Cityben 500-on harmadik amerikai Rusty Smith mögé szorult, időeredményével legjobb futamharmadikként továbbjutott a 16 közé. Női 500 méteren Huszár Erika már innen próbált továbblépni a nyolcba, s a táv Világkupa-pontversenyének nyolcadik helyezettjeként elméletileg ott is lett volna a helye. Csakhogy a futama rajtjánál pechére felsorakozott mellé a Vk-rangsor harmadikja (a kínai Fu Tien-jü) és az ötödikje (a kanadai Anouk Leblanc-Boucher) is. Ők ketten mentek tovább, Huszár Erikát pedig még az olasz Fontana megelőzte. „Nagyon csalódott vagyok, de remélem, hogy 1000-en és 1500-on javítok” – jegyezte meg a magyar versenyző.

Jevgenyij Pljuscsenko szintén a legjobb úton halad afelé, hogy akárcsak Michaela Dorfmeisteré, az ő álma is beteljesüljön, hiszen a férfi műkorcsolyázók kedd éjszakába nyúlt, rövid programja után tekintélyes előnnyel vezet a mezőny előtt. A háromszoros világ- és ötszörös Európa-bajnok orosznak, aki Salt Lake Cityben ezüstérmes volt a már visszavonult honfitársa, Alekszej Jagugyin mögött, a harmincfős mezőnyből másodikként kellett jégre lépnie, ám ez egyáltalán nem zavarta, hozta a zseniális formáját. Mögötte az amerikai Johnny Weir, a svájci Stephane Lambiel és a francia Brian Joubert az ezüstéremért vívhat különversenyt az olimpiai ezüstéremért. A Palavela csarnokban a kűrben ott lesz Tóth Zoltán is, aki a huszonnegyedik helyen még éppen becsúszott a továbbjutó legjobb huszonnégy közé, de lássuk be, ez is nagy dolog. Mást ne mondjunk, Tóthnak Salt Lake Cityben, mi több, öt vb-fellépése egyikén sem sikerült eljutnia odáig, hogy bemutathassa a szabadprogramját. S mikor máskor tegye, ha nem most, az olimpián.