Fókuszban a vadászati törvény

A vadászati jog mint vagyonértékű jog a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosát illeti meg – így szól a vadgazdálkodásról szóló törvény. A földtulajdonosok egy része szerint hiába e kitétel, mert a törvényben találhatók olyan kiskapuk, amelyek révén az is előállhat, hogy a földek birtokosai nem vadászhatnak saját területükön.

Egy vadászterület kialakításához minimálisan háromezer hektár szükséges. A területet és annak határait a földtulajdonosi közösségnek – a tulajdonosok közgyűlésének – kell kijelölnie. A döntést továbbítják a megyei vadászati főfelügyelőséghez, ahol a beérkezett javaslatok alapján meghatározzák a vadászterületek határait. A vadászati törvény szerint a közgyűléseken a meg nem jelent, képviselettel nem rendelkező és harminc hektárnál kisebb területekkel bíró földtulajdonosokat automatikusan a jegyző képviseli. A vadászati hasznosításról viszont a területnagyság alapján szavaz a földtulajdonosi közösség. A gondot az okozza, hogy adott esetben a jegyző által képviselt földek nagysága meghaladhatja az összes terület felét, így némelyik faluban a jegyző egy személyben dönthet több ezer hektár vadászati hasznosításáról.
Ezt a gyakorlatot a lapunkat tájékoztató földtulajdonosok kifogásolják, mondván: a törvény arról viszont egyáltalán nem rendelkezik, hogy a területen majdan vadászók tagjai közé automatikusan fel kelleni venni a földtulajdonosokat is. A vadászati törvényt bírálók arra is felhívják a figyelmet, hogy a jogszabály tíz éve született meg, amikor a kárpótlás miatt zavarosabbak voltak a birtokviszonyok, s akkor még érdemes volt bevonni a jegyzőket az ilyen kérdések rendezésébe. Mára azonban nagyrészt letisztultak a tulajdonviszonyok, s a tulajdonosok szeretnének élni törvény adta lehetőségeikkel. A jelenlegi jogszabály szerint egyébként még olyan helyzet is előállhat, hogy akár az összes földtulajdonost ki lehet zárni a vadászatból a tulajdonukban lévő területeken. A vadászati jogért a földtulajdonosoknak fizetendő díjat pedig nem piaci értéken határozzák meg, hanem az árat a földtulajdonosi közgyűlésen szavazzák meg, ahol a nem tulajdonosként – hanem csak vadászni szándékozóként – szavazók érdeke a minél alacsonyabb haszonbérleti díj megállapítása. Ha pedig a jegyzők elfogultak, akkor a földtulajdonosok érdekeinél előrébb helyezhetik saját érdekeiket a földtulajdonosok kárára. A földtulajdonosok viszont úgy látják, hogy a vadászati törvény és a hozzá tartozó végrehajtási rendelet apró módosításaival meg lehet szüntetni az ellentmondásokat, és lehetőséget lehetne teremteni a saját földtulajdonnal és az azzal nem rendelkező vadászok vadászati lehetőségeinek összehangolására. A földtulajdonosok érveire eddig érdemben nem reagált a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, amely nem tartja szükségesnek a vadászati törvény módosítását, mert a viszszásságok megszüntetését anélkül is megoldhatónak látja. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a szaktárca idén, a második fél évben átmeneti szabályozást tartalmazó miniszteri rendelet kiadását tervezi, ám ezzel a felvetett problémáknak csak egy részét próbálja meg orvosolni. Az idő viszont sürget, mert jövő év február 28-án lejárnak a vadászati joggal kapcsolatban tíz évre kötött földbérleti szerződések, ezért idén december végéig meg kell határozni a területek vadászati hasznosításának módját. A vadászati törvényt a ma záruló tavaszi ülésszakban természetesen már nem lehet módosítani, de erre ősszel a földtulajdonosok szerint mindenképpen sort kellene keríteni. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor előállhat az a helyzet, hogy a jelentősebb területtel rendelkező földtulajdonosok sem vadászhatnak saját területükön.