A Tygodnik Powszechny című krakkói hetilap a lengyel katolikus értelmiség egyik legfontosabb orgánuma, a kommunizmus alatt még azt is sikerült kiharcolnia a szerkesztőségnek, hogy utalhasson a cenzúra beavatkozásaira. Tehát olvasni lehetett a lapban, hogy melyik sajtórendészeti paragrafus alapján kellett kihúzni valamit. Most is érdemes figyelemmel kísérni, a lengyel szellemi élet milyen kérdéseivel foglalkoznak az öreg Visztula utcai házban.
A február 19-i számban két írásnak is a Lengyelországban szintén megemésztetlen ügynökkérdés a témája. Tadeusz Isakowicz-Zaleski atya, aki a Szolidaritás káplánja volt a Nowa Huta-i kohóművekben, egy interjúban határozottan követeli, hogy hozzák nyilvánosságra azoknak az ügynököknek a listáját, akik a katolikus egyházban működtek: „Mondjátok meg az igazat Karol Wojtyla és Franciszek Macharski (ő követte János Pált Krakkó érsekének székében – a szerző) idejéről! Képtelenség, hogy majdnem mindenki tudja, ki volt besúgó, de erről csak suttyomban beszélnek.” A Kárpátok túloldalán – hozzánk hasonlóan – szintén gyakran robbannak efféle „döglött aknák”, bizonyítván, hogy bármekkora is az erőfeszítés, nem lehet eltörölni a múltat. A felejtés gondosan ápolt kultusza látványosan össze szokott omlani. A krakkói érsek szóvivője nem késlekedett bejelenteni, hogy Emlékezet és gond néven szakértőkből, egyházi és világi személyekből különbizottság alakul, amely a Történelmi Emlékezet Intézetével együttműködve kíván majd tiszta vizet önteni a pohárba.
Bizonyára nem véletlen, hogy a lapnak ebben a számában olvasható Tischler János budapesti történész elemző írása Szabó István besúgói múltjának nyilvánosságra kerüléséről. Nemcsak a filmrendező esetét mutatja be, hanem azt az egész szégyenletes hercehurcát is, amelynek tanúi vagyunk immár tizenhatodik esztendeje. Gondoljuk csak meg, Szlovákiában már egy éve olvashatók az ügynöklisták az interneten.
origo.hu
Orbán Viktor: „Ukrajnával rosszul járnánk, rossz üzlet!”
