Huszonöt éve kezdte éhségsztrájkját Bobby Sands

Amikor a belfasti Bobby Sands kereken negyedszázaddal ezelőtt, 1981. március 1-jén bejelentette, hogy börtöncellájában éhségsztrájkot kezd a köztársasági foglyokat megillető politikai fogoly státusért, sokan azt hitték, tiltakozásával semmilyen eredményt nem ér el.

Szentesi Zöldi László
2006. 03. 01. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tizenkét év telt el már a véres polgárháború kirobbanása óta, és az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA), valamint politikai fedőpártja, a Sinn Féin helyzete alapjaiban megrendült. Maga a tiltakozássorozat egyértelműen politikai célokért kezdődött. Az 1979-ben megválasztott brit miniszterelnök, Margaret Thatcher nem tárgyalt az IRA-val, tagjait közönséges bűnözőnek tekintette, és a börtönök mélyén akarta megtörni a szervezetet. A legnagyobb felháborodást egy régi kiváltság, a politikai fogoly státus eltörlése váltotta ki. Az IRA bebörtönzött tagjai az ír történelemből jól ismert végső módszerhez, az önkéntes éhezéshez folyamodtak tiltakozásképpen.
Az 1980-as börtönmozgalom még eredménytelenül zárult, de a Sinn Féin propagandistái tanultak a kudarcból. Bobby Sands személye köré valóságos legendát szőttek, szórólapokon, gyűléseken népszerűsítették a raboskodó fiatalembert. Sandset szűkebb környezetén kívül nemigen ismerték Észak-Írországban. Annyit lehetett tudni róla, hogy egészen fiatalon szegődött az IRA soraiba, és a titkos hadsereg egyik helyi parancsnoka volt.
Bár az idő fogyott, a szerencse a köztársaságiak mellé szegődött, hamarosan az egész világ felfigyelt Bobby Sandsre. Március 5-én meghalt egy északír parlamenti képviselő, és a megüresedett helyre a Sinn Féin a börtönben raboskodó, éhségsztrájkoló Sandset jelölte. Az ír egység jegyében a katolikus közösség egy emberként szavazott Sandsre, aki végül 1450 szavazattal le is győzte az unionisták jelöltjét. Immáron a brit parlament tagja folytatott egyre reménytelenebb küzdelmet a Long Keshben. Margaret Thatcher ugyanis nem engedett a legfontosabb kérdésben, bár a katolikusok hatalmas tömegtüntetéseken követelték a politikai fogoly státus visszaállítását. 1981. május 5-én Bobby Sands elhunyt. A temetésen százezer ember vett részt. Soha nem látott tömegtüntetések kezdődtek, de az egyéni tragédiák még nem értek véget. Bobby Sands halála után társai folytatták az éhségsztrájkot, augusztus 20-ig kilenc további köztársasági fogoly halt éhen.
A világ közvéleménye döbbenten fogadta Sands halálhírét. Az indiai parlament egyperces felállással adózott a fiatalember emlékének. New Yorkban félárbocra engedték az amerikai lobogót. A francia kormány felajánlotta az ír kormánynak, hogy Párizs nem képviselteti magát Károly és Diana közelgő esküvőjén, Francois Mitterrand elnök pedig részt vesz Bobby Sands temetésén. (Dublin egyébként elhárította a gesztust). Szerte a világon közterületeket, utcákat, tereket neveztek el a tegnap még ismeretlen belfasti aktivistáról, s jóllehet, a brit kormány nemrégiben konkrétan is kifogásolta, Teheránban ma is a Bobby Sands utcán sétál végig, aki a brit nagykövetségre igyekszik.
1981-ben Margaret Thatcher megnyerte a csatát, de elveszítette a háborút. A tory kormány továbbra is köztörvényes bűnözőkként tekintette a bebörtönzött foglyokat, de a szellem kiszökött a palackból. Bobby Sands és kilenc társának esete mindennél beszédesebben jelenítette meg az északír valóságot. Mindazok, akik terroristának, keresztapának nevezték az éhségsztrájkolókat, nehezen tudták volna megválaszolni azt a kérdést, hogy egyszerű bűnözők éhen halnak-e holmi börtönreformokért? Sandsék politikai indíttatásból kezdtek engedetlenségi mozgalmat, és ez a tény, pontosabban az elhunytak emléke Thatcher északír politikájára rányomta bélyegét. Az IRA soha nem bocsátott meg a brit miniszterelnöknek. Éveken át türelmesen kivártak, majd 1984 októberében időzített bombával felrobbantották a brightoni Grand Hotelt, ahol Thatcher éppen másnapi beszédére készülődött. Óriási szerencsével a Vaslady túlélte a merényletet, de alighanem még ma is a fülébe cseng az IRA másnapi közleménye: „Ma nem volt szerencsénk, de ne feledje, nekünk csak egyszer kell, hogy szerencsénk legyen. Önnek mindig.s”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.