Triplák helyett dupla szomorúság

Sasha Cohen Rómeó és Júliájában már az elején megtörtént a tragédia, de a jégre huppant Irina Szluckaja is, ugyanakkor az élen álló hármasból Arakava Sizuka mély átéléssel hibátlan, lenyűgöző programot adott elő. Így csütörtök éjjel a torinói Palavela csarnokban bekövetkezett az, amire nem igazán lehetett számítani: Japán az olimpiák történetében először aranyérmet szerzett műkorcsolyázásban. Sebestyén Júlia a 18., Pavuk Viktória a 23. helyen végzett.

2006. 02. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A női verseny sajnos nem rólunk szólt, így az idő kerekét most csak addig pörgessük vissza, amikor az utolsó csoport következik a rövid program után az első hat helyen álló versenyzővel. A 16 éves grúz Gedevanisvili talán el sem hiszi, hova került, ront is többször. Másodikként jön a versenyben vezető Sasha Cohen. Ő is csak 21 esztendős, négy éve negyedik volt Salt Lake Cityben, van két vb-ezüstje, s most ő az ügyeletes üdvöske a tengerentúlon. Naganóban Tara Lipinski, Salt Lake Cityben Sarah Hughes nyert olimpiát, ám fél perc alatt eldől, hogy Amerika most hoppon marad. Cohen ekkor már másodszor tápászkodik fel a jégről. Mégsem omlik össze, a Nino Rota-féle Rómeó és Júlia feldolgozására apró tűzgolyóként száguld, kecsesen pörög, forog, csak az eleje, az ne lett volna… Arakava Sizuka következik Japánból, a két évvel ezelőtti világbajnok, mégsem számolnak vele nagyon. Cohen rontása persze átírja az esélylatolgatásokat. Majd maga Arakava is. Élete legjobbját futja, és nem csak az anyagerősség van rendben, Puccini Turandotja életre kel előttünk a jégen. Pár méterre tőlem állva tapsolnak a Nemzetközi Korcsolyázószövetség most csak egyszeri nézőként jelen levő korifeusai. Arakava vezet, nem is kevéssel. Honfitársa, Suguri Fumie és egy másik amerikai, Kimmie Meissner kűrje pont jó arra, hogy kifújjuk magunkat addig, míg – utolsóként – Irina Szluckaja jégre nem lép. Salt Lake City ezüstérmese már 27 éves, élete utolsó nagy lehetősége ez. Kétszeres világbajnok, s az idén már történelmet írt: a lyoni Eb óta immár hétszeres Európa-bajnok. Annak idején Sonja Henie és Katarina Witt is csak hatig jutott. De ők nyertek olimpiát is, előbbi hármat, utóbbi kettőt. Szluckaja pedig már nem fog. Sok kis apró hiba után jön egy nagy, elesik a tripla Rittbergerből. Amikor az eredményjelzőn felvillannak a pontszámai, a fejéhez kap, mert az ezüstre talán számított, de a nevek Arakava, Cohen, Szluckaja sorrendben jelennek meg a táblán. Arakavát már a lelátón ölelgetik, az eredményhirdetésen látszólag mindenki örül. A sajtótájékoztatón a japán még mindig nem hiszi el, hogy nyert, Cohen és Szluckaja pedig tudomásul veszi, hogy ilyen az élet – ahogy a moszkvai lány szó szerint is mondja. Mosolyog, s nem tudhatjuk, mi rejtőzik az álca mögött.
S akkor most a mieinkről. Pavuk Viktória és Sebestyén Júlia is halványan teljesít. Előbbi a tripla flipből, utóbbi a tripla toeloopból esik el, s néhány háromfordulatost mindketten duplára redukálnak. Vissza is esnek pár helyet. Sebestyén a tizenhatodikról a tizennyolcadikra, Pavuk a tizenkilencedikről a huszonharmadikra. Utóbbinál kétszer is eltörik a mécses, a 2004-es Eb-n aranyérmes Sebestyénnek a hangja bicsaklik meg néhányszor. „A mai teljesítményemmel sem lehetek elégedett, de talán nagyon csalódottnak sem kellene lennem. Még most is nagyon bánt, hogy a rövid programom hiába sikerült szépen, nagyon alacsony pontokat kaptam rá. Utána két napig sírtam…” – vallja be Pavuk, s jobb más felé terelni a szót, mert ismét a zsebkendője felé nyúl.
„Most is úgy érzem, hogy jó formában vagyok, és amikor felmentem a jégre, biztos voltam benne, hogy nem lesz gond. Az edzéseken sincs. S hogy akkor az utóbbi időkben miért nem úgy sikerülnek a versenyeim, ahogy szeretném? Ezt én sem tudom… Talán az a baj, hogy túlságosan meg akarok felelni az elvárásoknak. Amióta 2004-ben megnyertem az Eb-t, tudat alatt is bennem van a bizonyítási kényszer, s ha valamelyik versenyem nem úgy alakul, ahogy szeretném, akkor a következőn még inkább bizonyítani szeretnék, és ez egy ördögi láncolat” – fejtegeti Sebestyén, és búcsúzóul megígéri, hogy igyekszik kikecmeregni belőle. Úgy legyen.
n
Nagypályás gyorskorcsolyázásban mi sem bizonyítja jobban a hollandok erejét, mint hogy a Salt Lake Cityben kétszeres olimpiai bajnok Jochem Uytdehage be sem fér a torinói utazók közé. Így férfi tízezer méteren Bob de Jongra és Carl Verheijenre vár a feladat, hogy valamelyikük a címvédő örökébe lépjen. A harsány holland szurkolók által megszokottan narancssárgába öltözött Oval csarnokban de Jong szaporázza is rendesen a 4. párban (13:01,57 p). Övé a legjobb idő, és már csak egy pár, a nyolcadik van hátra. A rajtnál Verheijen és az az amerikai Chad Hedrick méregeti egymást, aki négy éve ígéretes görkocsolya-pályafutást hagy félbe. Nagyot nem hibázik, mert itt Torinóban szűk egy hete ő nyeri az ötezer métert. Most is erősen kezd, a holland tisztes távolból követi, ő most nem ellenfél, de Jong ideje viszont nagyon is az. Hatezer méternél már bő három másodperces lemaradásban van tőle, és hiába erőlködik, most nincs mit tenni. A futamot ő nyeri (13:05,40), de pálya szélén de Jong rázza az ökleit, a hollandok énekelnek. A 10 000 marad az ő számuk.

ÉREMTÁBLÁZAT
1. Németország 9-10-5
2. Egyesült Államok 8-9-6
3. Ausztria 8-6-5
4. Oroszország 8-4-8

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.