A szamár, a hangya, az oroszlán és a nyúl

A Jel című „spirituális és kulturális folyóirat” legújabb számában folytatódik A keresztény művészet szimbólumai sorozat. A szerző, Mészáros Ágnes ezúttal az állatszimbolikát tekinti át (Állatok mint bűnök és erények szimbólumai). A folklórban gyökerező, szövevényes téma példák sorával szolgál. Érdekességképpen említsük meg, hogy az Európán kívüli területeken a nyúl azt a szerepet tölti be, amit nálunk a ravasz, mindenki eszén túljáró róka. A hinduizmusban is más az állatok szerepe, mint Európában. A négy kasztot a medve (papok és bölcsek), a vaddisznó (katonák), a házi sertés (mesteremberek) és a kutya jelképezi.
„Az egyházatyák írásaiban az állatok mint vegetáló, földi, alacsony rendű teremtmények az emberben működő testi vágyakat (pl. éhség, alvásigény) szemléltetik, amelyek visszahúzzák a szárnyalni kívánó lelket a föld porába, mintegy akadályt képezve az üdvösség felé vezető úton…” – írja a szerző a keresztény szimbolika kialakulásának hőskorára utalva. „A Bestiáriumok kiváló adattárakként szolgáltak a prédikáló szerzetesek számára. A középkor folyamán vált igen kiterjedtté és kidolgozottá a szimbolikus nyelv használata a művészetben… Később, a XVI–XVII. századi németalföldi művészetben is nagy szerepe volt e szimbolikus nyelvezetnek a moralizáló tartalommal telített zsánerfestészetben…” – folytatja a szerző. Elég talán Bosch és Bruegel állatjelképek sorával teli művészetére utalnunk.
A keresztény művészetben kialakuló állatszimbolika kánonja főként a „hét főbűn” ábrázolásában csúcsosodott ki. Az oroszlán a kevélység, a vakond a fösvénység, a kecske a bujaság, a vaddisznó a harag, a házi sertés a torkosság, a mohóság, a szamár a jóra való restség jelképe. A nyúl a szaporaságé meg a kéjvágyé, a macska a lustaságé és a kényeskedésé. A tisztaságot, ártatlanságot viszont gyakran a hermelin szimbolizálja, gondoljunk Leonardo Hermelines hölgyére. A szimbolika labilitását jelzi, hogy a főbűnök egyikét jelképező szamár más esetekben (ha nyakában malomkővel jelenítik meg) jelképezheti az engedelmességet. A méh meg a hangya köztudottan a kitartás, a jó munka, a szorgalom erényének megtestesítője, míg a kutya, amely Indiában a tunyaság jelképe, a középkorban a házastársi hűség szimbólumává válik, miként azt Jan van Eych híres, az Arnolfini házaspárról festett műve is tanúsítja.