Los Angeles híres múzeuma, a Huntington Library a közelmúltban rendkívüli ajándékkal kedveskedett a látogatóknak: Benjamin Franklin születésének háromszázadik évfordulóján a nyomdász, kiadó, író, filozófus, feltaláló, tudós és diplomata életét bemutató kiállítást rendezett a nagyközönségnek, benne a világirodalom kincseinek egyikével, Franklin önéletrajza eredeti kéziratának lapjaival. Benjamin Franklin – George Washington mellett – a XVIII. század leghíresebb amerikai férfiúja volt. Az ő ötletén alapszik – többek között – a bifokális szemüveg és a villámhárító.
A Benjamin Franklinról készült hatalmas portré a kiállítóterem bejáratánál mindjárt ítéletre készteti az embert. Megnyerő arcot látunk, amelyből árad a csillogó értelem. A harmónia, a filozófiai érdeklődés. Az optimizmus, a képzelőerő. A jó ítélőképesség. A vitatkozási készség. Azt hihetnők, hogy Franklin mindjárt meg is szólal. Tegyünk próbát! Mondjuk egyik aforizmáját a szemébe:
A bűn nem káros, hiszen tiltott; de ami tiltott, az káros.
Szent Kleofás! – válaszra nyitja a száját.
Nincs jótékony kötelesség, hiszen az parancs; de ami parancs, az kötelesség.
Látva megrökönyödésemet, a teremőr mosolyog, majd mutatóujját a szájára biggyesztve adja tudtul, hogy maradjon titok a szemfényvesztés.
Ettől a perctől nehéz szabadulni a látottaktól.
Az eredeti, kézzel írott önéletrajz egyike a Huntington Library legnagyobb kincseinek. Még soha nem tárták a nagyközönség elé, de a neves államférfi születésének háromszázadik évfordulója felnyitotta a varázsdobozt. Az önéletrajz központi fejezete ezt a címet kapta: Az erény művészete (The Art of Virtue). A szerző ezen a tizenhat oldalon foglalta össze a kiegyensúlyozott, boldog élet megteremtéséhez szükséges elveket. Önmaga számára is ez a bölcselet volt a kulcs ahhoz, hogy minél tökéletesebb ember legyen. Aztán a saját élete volt a bizonyság mindahhoz, amit leírt.
Benjamin Franklin 1706. január 17-én született Bostonban, szorgalmas szappanfőző és gyertyaöntő család tizenötödik gyermekeként. (A tizenhétből ő volt a legkisebb fiú.) A szülők 1663-ban Angliából települtek át Észak-Amerikába. Benjamin kivételes tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott. Nyomdásznak tanult, erre a tudására élete végéig büszke volt. Még nem volt tizenkét éves, amikor közzétette tudományos kísérleteinek első eredményét. Közben fáradhatatlanul olvasott, képezte magát az írás művészetében. Jelentős változást hozott életében, hogy Philadelphiába költözött, és saját nyomdászműhelyt nyitott. Ettől kezdve ezt a várost szolgálta haláláig. 1729 körül az ő nyomdája állította elő a bankjegyeket Pennsylvania és néhány más gyarmat részére. Fiatal kora ellenére hamar beilleszkedett a társadalmi életbe, éleselméjűségével és szervezőkészségével egykettőre magára irányította a figyelmet. Természetes volt, hogy meghatározó szerepet játszott később a tűzoltóság, a kölcsönkönyvtár, az Amerikai Filozófiai Társaság (1743) és a Philadelphiai Akadémia megalapításában. (Ez utóbbi a Pennsylvaniai Egyetem elődje volt.)
1732-ben kezdte publikálni a roppantul népszerűvé vált és évenként közzétett Poor Richard’s Almanach (A gazdagodás útja, amint azt a szegény Richard világosan megmutatja) című kalendáriumsorozatot, amely velős és tömör bölcsességeinek, aforizmáinak gyűjteménye lett.
A kiállítás segítségével lapozzunk bele a könyvecskékbe. Sohasem volt jó háború vagy rossz béke – olvashatjuk. Másutt pedig: Az olvasás hozzásegít, hogy teljes ember légy; a gondolkodás a mélységhez vezet; a társalgás fényt gyújt benned. Vagy: A korai lefekvés és a korai felkelés eredménye a jó egészség, a gazdagodás és a bölcsesség; A siker kulcsa az ébresztőóra alatt található; Egy jó példa a legjobb szentbeszéd; Jót cselekedni jobb, mint csak beszélni róla; A hitelezők emlékezete jobb, mint az adósok emlékezete; Egyél, hogy élhess, de ne élj magáért az evésért; Tanítsd meg a gyermeket arra, hogy tartsa a száját, úgyis gyorsan megtanul beszélni; Igazság nélkül a bátorság erőtlen; A féligazság gyakran nagy hazugság. És így tovább…
Amikor Franklin 1748-ban 42 éves lett, már meglehetős jólét vette körül, ezért úgy döntött, hogy visszavonul a kiadói munkától, az üzlettől, és teljes energiáját a tudománynak szenteli. Tudományos eredményeinek köszönhette, hogy utóbb „az amerikai Newton” nevet kapta. Az Elektromosságtani kísérletek és megfigyelések gyűjteménye 1751-ben jelent meg Londonban, majd francia, német és olasz nyelven. Látványos sikert aratott az a javaslata, hogy a villámcsapástól hegyes végű vasrudak védik meg az épületeket. Egy másik találmányát, a Franklin-kályhát, amely több meleget sugároz a nyitott kandallónál, még ma is gyártják! Számos fogalom megnevezése fűződik a nevéhez, amely az elektromosság leírása során napjainkban is használatos, például a pozitív, a negatív, az áramforrás, a vezető és mások.
Kortársa, a skót David Hume filozófus mondta Franklinnek: Amerika sok dolgot küldött Európának – aranyat, ezüstöt, cukrot, dohányt, indigócserjét és így tovább –, de te vagy az első filozófus és csakugyan az első nagy író, akiért mi nagyon hálásak vagyunk ennek a földrésznek.
Franklin 1753-ban elvállalta a postaügyi miniszterhelyettes tisztségét; ő felelt az összes északi gyarmat postaszolgálatáért. Aktuális politikai kérdésekről 126 újságcikket írt 1765 és 1775 között. Részt vett a gyarmatok függetlenségi harcában (1775–83) – a második kontinentális kongresszus küldötte volt – és a Függetlenségi nyilatkozat (1776) megfogalmazásában.
A kongresszus 1776-ban nagykövetként Párizsba küldte, ott dolgozott az Angliával kötendő békeszerződés tervezetén. Személyes presztízse is hozzájárult ahhoz, hogy 1787 végétől minden államban megindult a küzdelem az új alkotmány ratifikálásáért. Amikor 1785-ben visszatért Philadelphiába, már 79 éves, beteg, öreg ember volt. Ezt követően betegsége tovább súlyosbodott. Amikor 1790-ben, 84 éves korában meghalt, Philadelphia a város történetének legnagyobb temetési szertartásával búcsúzott tőle.
Benjamin Franklin húszéves korában fogott hozzá „az erkölcsi tökéletességhez” vezető út kidolgozásának tervezetéhez. Hitt Istenben, de nem hitt a menynyei üdvösségben. Reménykedett viszont „az erény művészetében”, amely képes a földön is boldoggá tenni az embereket, és bárki számára termékeny utat jelölhet ki.
Végül azonban csak 1771 nyarán, 65 éves korában kezdte írni az önéletrajzot. Az első 87 oldalt barátai angliai házában vetette papírra életének első 25 évéről. Gyorsan dolgozott. A párizsi diplomáciai évek alatt a mű háttérbe szorult. 1784-ben Párizs körzetén kívül folytatta. Ekkor fogalmazta meg Az erény művészetét. 1788-ban már ismét Philadelphiában következett a harmadik rész (104–223. oldal), ebben eljutott 50 éves koráig, végül halála előtt fejezte be a negyedik részt (213–230. oldal).
Az önéletrajz ezzel együtt torzó maradt, de így is az amerikai irodalom mérföldköve lett. Valamennyi világnyelvre lefordították. Magyarul először 1921-ben jelent meg Franklin Benjamin önéletrajza, majd új kiadásban 1989-ben Franklin Benjamin számadása életéről címmel. Clinton Rossiter amerikai irodalomtörténész írja egy helyütt: „Franklin önéletrajzát milliónyian olvasták világszerte, különösen fiatalok és fogékony amerikaiak. Ennek a néhány oldalnak a hatása nem mérhető össze más amerikai könyv hatásával. Ugyanakkor számtalan újabbnak adott lökést és ötletet.”
Franklin halála után érdekesen alakult a kézirat sorsa. William Temple Franklin, a fiúunoka örökölte meg a hátrahagyott irományokat, jegyzeteket az önéletrajz eredetijével együtt. Azt tervezte, hogy publikálja nagyapja ez utóbbi könyvét. Ebből a célból állapodott meg egy Louis Guillaume Le Velliard nevű úrral, aki meg is jelentette az első részt Franciahonban. A francia forradalom pergőtüzében azonban Le Velliard 1794-ben a guillotine alatt végezte. 1867-ben John Bigelow, az Egyesült Államok franciaországi nagykövete rábukkant az önéletrajzra, megvásárolta, és eladta egy nagy amerikai könyvtárnak. A könyvtár teljes gyűjteményét vásárolta fel aztán 1911-ben Henry E. Huntington, benne az önéletrajzzal, így neki köszönhető, hogy a világirodalom eme értékes művét most eredetiben láthatjuk. Igaz, csak a tengerentúlon…
Az önéletrajz 19 év alatt készült el. Száztizenegy lapon, 234 oldalon. Egy-egy oldal jobb felén található a szöveg, a bal oldal üresen maradt, illetve a javításokat és változtatásokat rögzítette ezen a helyen a szerző. Franklin tizenhárom szóba sűrítette erkölcsi normáit. A szavaknak különös üzenetük van 2006-ban itt Magyarországon is, pedig a XVIII. században íródtak.
1. temperance = mértékletesség; 2. silence = hallgatás (csend); 3. order = rend; 4. resolution = elszántság (elhatározás); 5. frugality = takarékosság; 6. industry = ipar (űzés), (szorgalom); 7. sincerity = őszinteség; 8. justice = igazság; 9. moderation = mérséklet; 10. cleanliness = tisztaság (rendesség); 11. tranquility = nyugalom (csendesség); 12. chastity = szüzesség (tisztaság – átvitt értelemben értendő – K. A.); 13. humility = alázatosság.
Lépnénk ki a tizenhárom szóval a Huntington Library kiállítótermeiből a múzeum pompás kertjébe, amikor a hátunk mögül váratlanul Benjamin Franklin küldi üzenetét:
Három nagy barátod van – mondja útravalóul –: egy öreg feleség, egy öreg kutya és a készpénz. Saját aforizmájával illik rá felelni: Tárd szélesre a szemedet a házasság előtt, és tartsd félig zárva utána.
A teremőr megint kacsint.
Folytatjuk
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
