A jelek szerint radikális átépítési hullám tört Budapestre…
– Úgy véltük, hogy az európai viszonylatban egyedülállóan gazdag építészeti arculattal rendelkező, mégis egységes historizáló-szecessziós főváros értéke magától értetődő, a társadalomban és a tulajdonosok tudatában is élő nemzeti érték. Budapest e szerves részeit eddig bizonyos fokig biztonságban tudtuk – mondja Somorjay Sélysette, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műemléki Tudományos Intézetének igazgatója.
– Mit tehet a hivatal ebben a helyzetben?
– Az eljárás rendje olyan, hogy rövid időn belül nem lehet minden értéket védelem alá helyezni. Létezik azonban az ideiglenes védelem alá vonás, amellyel azonnali védelmet tudunk biztosítani egy-egy veszélyeztetett épület számára. Mindenesetre intenzív védési stratégiát indítottunk, fokozott tempóban kutatjuk fel és dokumentáljuk a veszélyben lévő, védendő értékeinket.
– A Budavári Palota alatti Várkert-bazár épületei évtizedek óta omladoznak. Több külföldi befektető is jelentkezett a terület hasznosítására. Fennáll a veszély, hogy az Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes elpusztul. Mi az önök álláspontja ezzel kapcsolatban?
– Egy 2004-es kormányhatározat foglalkozik a budai vár rehabilitációjával, ehhez a hivatal készített szakanyagot. Jelenleg folynak az egyeztetések. Álláspontunk szerint a kertek és a bazár is a királyi palota részei, úgy is kell őket kezelni. Személyes véleményem szerint, mivel eredetileg a királyi kertből feljáró vezetett a várpalotába, és az épületegyüttessel szemben helyezkedik el a Duna-korzó, erre a tengelyre lehetne szervezni a Pest és Buda közötti turistaforgalmat, a Dunát mint vízi utat használva.
– A Várkert-bazáron kívül országszerte még számtalan leromlott, végveszélyben lévő értékünk van. Milyen módon képzelhető el ezek megmentése?
– Egy jól működő társadalom számára a történelmi értékek megőrzése alapvető igény. A jelenlegi törvényi szabályozás nem rossz. A 2001-es műemléki törvény és annak 2005-ös módosítása megfelelő keretet ad az értékvédelem céljainak megvalósításához. Vannak azonban speciálisan nehéz helyzetek, például a területi védelem, a történelmi kertek, a történelmi táj megóvása, amely több jogszabály összehangolt alkalmazását, tárcák közötti egyeztetéseket igényel. Hiszen van borászati, temetői és önkormányzati törvény is. A legproblematikusabb talán az önkormányzatokkal való kapcsolatunk. A szabályozási terveket mi véleményezzük, de az önkormányzat rendeletalkotására már nincs ráhatásunk. Az esetleges későbbi módosításokról nem is kötelesek értesíteni bennünket. Ezen a helyzeten csak az önkormányzati törvény módosításával lehetne segíteni.
– Az értékvédelem drága dolog. Milyen pénzügyi források állnak rendelkezésre?
– Műemléki helyreállításra pénzt csak pályázati úton lehet szerezni a központi pénzalapból. Ezt nem tőlünk, hanem a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) két szakkollégiumától lehet igényelni. Egyes objektumokra lehet pályázni építési engedély birtokában. A pályázati rendszernek azonban van egy gyenge pontja a mi szakterületünkön. A legjobban előkészített pályázat esetén is előfordulhatnak váratlan körülmények, például a falkutatás során olyan, eddig nem ismert értékek kerülhetnek elő, amelyek módosítják az eredeti terveket és a költségvetést. A pályázati szerződés nagyon szigorú pénzügyi, elszámolási és teljesítési kötelezettségeket tartalmaz, ilyen esetben előfordulhat, hogy műemléki szempontok sérülhetnek, vagy kárt szenvedhet a tulajdonos. Jó volna kidolgozni egy olyan kétlépcsős pályázati rendszert, amely külön finanszírozná az előkészítést és külön a megvalósítást.
– Az uniós csatlakozás nem tágítja az anyagi lehetőségeket?
– Ebben egyelőre mindenki csak reménykedik. Kimondottan műemléki helyreállításra általában nem lehet pénzt kapni az európai forrásokból. A turisztikai, területfejlesztési vagy éppen munkahelyteremtést célzó pályázatokhoz kapcsolódva kell az örökségvédelemre forrást találnunk.
– Az örökségvédelmet illetően van-e az Európai Uniónak egységes szabályozása?
– Az unió országaiban ez nemzeti szinten történik, de vannak olyan EU-s korlátozások, amelyek érintik az örökségvédelmet is. Ilyen például az, amely az épületek hőszigetelését szabályozza. Az a célunk, hogy az európai jogalkotás figyelembe vegye a műemlékvédelem speciális, helyi szempontjait, ezért érdeklődéssel figyeljük annak a két európai szerveződésnek a munkáját, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a jogszabályokat figyelik, és közös szakmai álláspont kialakításával próbálnak Brüsszelben eljárni. Mi a Német Műemlék-felügyelők Szövetsége által szervezett munkacsoporttal vagyunk kapcsolatban.
– Milyen nálunk az örökségvédelem és a társadalom viszonya?
– A műemlékvédelem a magyar társadalom számára nehezen elfogadható, hihetetlen nagy az ellenállás. Az emberek szívesen látogatják mondjuk a gödöllői kastélyt, büszkék rá, de nem gondolnak arra, hogy ezek az értékek csak szigorú műemléki előírásoknak köszönhetően maradhatnak meg vagy válhatnak élvezhetővé. A műemléki engedélyezési eljárást indokolatlan korlátozásként élik meg. A műemlékvédelemtől legfeljebb az anyagi támogatást igénylik, a tényleges értéknöveléshez szükséges szakértelmet nem. Amíg Angliában a védettség többszörösére növeli egy ingatlan értékét, nálunk fordított a helyzet. Itt a védelem akadályozó, értékcsökkentő tényező.
– Vajon mi okozza az értékszemlélet ilyen mértékű devalválódását?
– Szerintem két tényező. Az egyik, hogy 1992-ig szakhatóságként gyakoroltuk a műemlékek felügyeletét, időközben azonban hivatalunk elsőfokú építési hatósággá lépett elő. Új jogkörünk rengeteg konfliktushelyzetet teremtett a polgárokkal, miközben nem jött létre a műemlék-helyreállítást ösztönző feltételrendszer. Az ugrásszerűen megnövekedett számú üggyel agyonterhelt kollégáink minimális pénzügyi háttérrel próbálják ellátni feladataikat. A másik ok, hogy a hazánkban eluralkodott piac diktálta szemlélet kizárólag az újat láttatja értékesnek, és egy felújításra szoruló épületnél azonnal dózerért kiált. Ez a helyzet legfeljebb akkor változna, ha meg tudnánk teremteni a műemlékek fennmaradását, az értékeink védelmét támogató gazdasági környezetet. Eljött az ideje, hogy nálunk is teret kapjanak az igényes, értékszemléletű befektetők. Ennek legelső feltétele az értékek megőrzése mellett elkötelezett állami szerepvállalás.
n
Az örökségvédelem állapota jelzi múltunkhoz, hagyományainkhoz való viszonyunkat, meghatározza közérzetünket, befolyásolja megítélésünket a világban. Hogy vélekedik a kérdésről Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke?
– A Fidesz több száz oldalas kulturális stratégiai anyagot készített, amelynek egyik fontos része az örökségvédelemmel kapcsolatos problémákkal foglalkozik. A kérdéskör rendkívül bonyolult, szerteágazó. Véleményem szerint négy, egymással összefüggő és egymásra ható tényező befolyásolja.
Az első súlyos szemléletbeli konfliktus. Európában a francia forradalom óta, két–háromszáz éve folyamatosan jelen van egy – talán messianisztikus – radikálisnak nevezhető szemléletmód. Eszerint mindig az új a jó, a régit föl kell számolni. E szemléletmód hívei azt gondolják, hogy megteremthető az értelem által jól szabályozott társadalom. E cél érdekében minden eszköz megengedett. Ebből születtek aztán a borzalmas politikai rendszerek, hol kommunizmus, hol pedig más. Ezzel szemben áll a konzervatív szemlélet, amely a történelem folyamatosságában, a múlt, a jelen és a jövő egymásra épülésében látja a fejlődés útját. Nem utasítja el az újat, de meg kívánja őrizni a már bevált régi értékeket is.
A második fontos tényező a pénz, a pénzvilág hatalma. Lemállott homlokzatú épületeink, pusztuló, elhanyagolt műemlékeink látványa pénzhiányra utal. Ugyanakkor az utóbbi tizenöt évben nálunk is megjelent a tőke. Gátlástalanul pusztítja, rombolja, buldózerezi értékeinket. Helyükbe igénytelen tervezésű, kivitelezésű, a környezetüktől idegen építészeti szemléletet tükröző épületek, mélygarázsos szállodák, irodaházak, bevásárlóközpontok, plazák kerülnek. Ezek létrehozásánál az egyetlen szempont a lehető legkisebb területen megvalósítható legnagyobb üzleti haszon. Nálunk a piacgazdaság betörése az utóbbi másfél évtizedben zajlott le. Nem volt idő a fékező, korlátozó rutinok kialakulására, sem az ehhez igazodó jogi szabályozás megvalósulására. A jelenlegi helyzet leginkább arra alkalmas, hogy a döntéshozók a meglévő bürokratikus szabályok mögé bújva térjenek ki a felelősségvállalás elől.
A fentiek következtében jelentkezett az újabb veszély, a korrupció. A milliárdos beruházások pénzeszközeinek viszonylag csekély részét kell a megfelelő helyre irányítani, s máris megnyílnak a kiskapuk az eleve rosszul, hiányosan szabályozott rendszerben.
A negyedik probléma szintén szorosan összefügg az eddig említettekkel. A kommunizmus negyven éve alatt megszállt országban, lefojtott társadalomban éltünk. Ez a negyven év szétverte a természetes közösségeket és értelemszerűen az értékrendeket is, és egy szélsőségesen magányossá váló, individualizált társadalmat hozott létre. Talán csak az egyházi és néhány újonnan formálódott politikai közösség élte túl ezt a traumát. Nehezen és lassan épülnek újjá azok a szakmai, baráti, kulturális közösségek, amelyek képesek lennének a társadalom természetes önvédelmi mechanizmusait működtetni. Itt válik nagyon fontossá az oktatás és a nevelés szerepe. Iskoláinkban ne csak a tárgyi tudás gyarapítása legyen a cél, hanem olyan közösségi szemléletű fiatalság nevelése, amely alkalmas a saját és az egész társadalom érdekeinek képviseletére és védelmére.
Nem könnyen kezelhető problémák ezek, de csakúgy, mint előző ciklusunkban, az esetleges eljövendő kormányzásunk idején is a múltunkhoz, hagyományainkhoz ragaszkodva próbálunk politizálni.
origo.hu
Orbán Viktor: Gazdasági öngyilkosság Ukrajna uniós csatlakozása
