Először ejtsünk néhány szót az influenza tulajdonságairól. Az influenzavírusok 80–120 nanométer átmérőjű, nagyjából gömb alakú, burokkal körülvett RNS-vírusok. A vírusnukleinsavak 7-8 spirálisan felcsavarodott darabból állnak, amelyek a fertőzött sejtekben külön-külön szintetizálódnak, majd fehérjéikhez kapcsolódva épülnek össze komplett vírussá és jutnak ki a sejtekből. A vírus belsejében számos fehérje, felületén pedig a burkon át kiálló pálcika, illetve bunkószerű fehérjeképletek találhatók, amelyek hemagglutininek (HA), illetve neuraminidázok (NA). Az influenzavírusok az RNS-t körülvevő fehérjék antigenitása alapján három (A, B és C) típusba sorolhatók. A legszélesebb körben az A típusú influenzavírusok fordulnak elő, ez a típus megbetegítheti az embereket és az állatokat egyaránt, míg a C és B típusok csak az emberben okoznak betegséget.
Keltetett tojásban, valamint kevésbé jól és alacsonyabb titerben, többnyire adaptáció után sejttenyészetekben is tenyészthetők az influenzavírusok. A vírusszaporodást a tojásfolyadék hemagglutinációja alapján mutatjuk ki, a vírus azonosítása pedig legegyszerűbben a hemagglutináció gátlása alapján történik. Az influenzavírusok ellenálló képessége kicsi. A beszáradás ideje néhány óra, az alacsony és a magas pH, a 60 Celsius-fok feletti hőmérséklet, továbbá a fertőtlenítőszerek percek alatt elpusztítják őket. A természetes vizekbe jutott vírus azonban egy–négy hétig fertőzőképes maradhat. Az influenzavírusokra számos faj fogékony. Klinikai tünetekkel járó betegséget az influenza A-vírusok rendszerint csak emberben, sertésben, lóban, ritkán vadászgörényben, nyércben, a tengeri emlősök közül fókában, bálnában, továbbá a legkülönfélébb házi és vadon élő madarakban idéznek elő. Egyéb állatfajok természetes viszonyok között általában nem betegszenek meg.
Ami az influenzavírusok genetikai sajátosságait illeti, elmondható, hogy genetikailag labilis, változékony vírusokról van szó. A nagyfokú változékonyság egyik oka a vírus RNS megkettőződése során, másolási hibák eredményeként bekövetkező mutációk megléte, a másik pedig a vírus RNS szegmentáltságának a következménye. A mutációk a vírus bármely szegmensét (és az általa kódolt fehérjét) érinthetik.
A HA-fehérjében a kötőhely aminosavait érintő mutációk megváltoztathatják a vírusnak a fogékony sejtek felületéhez kötődő képességét. A gyakori mutációk eredményeként adaptáció útján a vírus előbb-utóbb képessé válhat az új gazda sejtjeihez való kötődésre, majd a sejtekbe való bejutásra is. A sejt felületéhez kötődött vírus HA-ját a gazdasejt enzimjei egy meghatározott ponton két részre hasítják, ez teszi lehetővé a vírus sejtbe jutását. A HA-fehérje aminosavsorrendjének vizsgálata alapján kiderült, hogy a bázikus aminosavak feldúsulása a hasítási pont előtti szakaszon lehetővé teszi, hogy a vírus aktiválása a sejten belül is megtörténjen, ami a sejtkárosító hatás (és a kórokozó képesség) jelentős fokozódásával jár. Éppen H5N1, H7 és néhány más HA típusú törzsön mutattak ki ilyen bázikus aminosavas dúsulást, amely molekuláris biológiai bizonyítékát és magyarázatát adja e törzsek magas kórokozó képességének. A H5N1 törzsekre vonatkozóan ismételten bebizonyították, hogy az e törzsek által okozott fertőzések baromfiállományokban eleinte gyakran enyhe tünetekkel jártak, majd a hasítási régió előtti szakaszban történt bázikus aminosavak feldúsulása miatt a törzs kórokozó képessége hirtelen megnőtt, és az állományban tömeges elhullással járó influenza alakult ki.
A vírus változékonyságának másik jelentős oka az RNS szegmentáltsága. Ez teszi lehetővé, hogy ha az adott gazda sejtjeiben egyidejűleg két eltérő altípusú vírustörzs szaporodik, akkor a külön-külön másolódó szegmensek a vírus összeépülésekor elcserélődjenek, átrendeződjenek, és így különféle hibridek jöjjenek létre. Mivel az immunitás a HA-kkal szemben képződött ellenanyagokhoz kötött, egy új HA altípus megjelenése, illetve átjutása egy új fajba (akár a H5 az emberben) újabb influenzajárvány elindítója lehet.
Az influenzáról szóló általános megjegyzések után térjünk át mai témánkra, a madárinfluenzára! A madárinfluenza világszerte előfordul, vírusait eddig több mint száz madárfajból izolálták. Fertőzöttek lehetnek a vadon élő madárfajok, az állatkerti és a díszmadarak, valamint a házi baromfifajok is. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (FAO) adatai szerint 2003–2006 között 2748 H5N1 okozta járványkitörést regisztráltak madárállományokban. Az emlősökben az influenzát rendszerint bizonyos altípusú, az adott fajhoz adaptálódottnak tekintett A-influenzavírusok idézik elő.
A madarakban bármelyik HA altípusú A-influenzavírus előfordulhat, közülük a H5 és a H7 altípusú törzsek gyakran nagy megbetegítőképességűek. Ezek a tyúkfélékben tömeges (30–90 százalékos) elhullással járó influenzát idézhetnek elő. Ilyen törzsek okozta járványok csirke- és pulykaállományokban az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Olaszországban és Hollandiában is előfordultak. Délkelet-Ázsia országaiban 1997 óta a H5N1-törzsek okoznak madarakban megbetegedést, és jóllehet ezek a törzsek azóta jelentős genetikai változásokon mentek keresztül, ezektől eredő változatokat állapítottak meg Romániában, Törökországban, majd 2006 elején Irakban, Bulgáriában és Cipruson is. Különféle influenzavírusokat 1970 és 1985 között nálunk is kitenyésztettek gyöngytyúkból, kacsából, pulykából, de ezek akkor nem okoztak tömeges megbetegedést.
A madárinfluenza klinikai képe nagyon különféle lehet. Vadkacsákban, vadlibákban és számos más vándormadárfajban is gyakran csak a bélcsatornára korlátozódó vírushordozás alakul ki, klinikai tünetek nélkül. Ezek a madárfajok bélsarukkal ürítik a vírust, s felelősek elsősorban a vírusok kontinensek közötti szóródásáért is. A tyúkfélékben ugyanezek a vírustörzsek egy–három napos lappangási idő elteltével nagyfokú elesettségben, légúti és idegrendszeri tünetekben, valamint hasmenésben megnyilvánuló, tömeges elhullással járó betegséget idézhetnek elő. A galambok természetes körülmények között nem betegszenek meg, ám mesterségesen, nagy adag vírussal fertőzve megbetegíthetők, és el is hullanak.
Mint minden fertőző betegségnél, az influenza során is figyelembe vesszük a betegség megjelenésének körülményeit, a klinikai tüneteket, a kórbonctani elváltozásokat és a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit. A nagy kórokozó képességű törzsek rendszerint egyszerre sok madarat betegítenek meg, a betegek rövid ideig tartó klinikai tünetek után elhullanak. Házimadár-állományokban tömeges elhullások lehetnek. A légúti tünetek, a hasmenés, továbbá a görcsös kényszermozgások alapján a betegség gyanítható. Az elhullott állatokban az egész testben vizenyőt, vérzéseket, a légutak és az emésztőcsatorna nyálkahártyáiban pedig gyulladást találunk. Biztos kórjelzést a laboratóriumi vizsgálatok eredményei jelentenek.
A madárinfluenzát nem tudjuk gyógyítani. Az ellene való védekezés lényege a fertőzött állományok mielőbbi felismerése, leölése, az állati tetemek ártalmatlanná tétele, a telepek kitakarítása, fertőtlenítése, a vírus eredetének kiderítése. A nagy kórokozó képességű madárinfluenza-vírusoktól származó betegség az Európai Unió és a világ számos más országában is bejelentési kötelezettség alá tartozik.
Terjedésének megelőzésére az EU-országokra kötelező jogszabályok alapján a következőket tesszük. A fertőzött területekről tilos behozni élő baromfit és/vagy nyers baromfiterméket az EU országaiba. Rendszeres laboratóriumi szűrővizsgálatokat végzünk megfelelő területi elosztásban a baromfi- és vadmadárállományokban, hogy idejében felmérjük a H5- és H7-törzsek esetleges megjelenését. A magyar hatósági állat-egészségügyi szolgálat rendelkezik a madárinfluenza szakszerű és gyors laboratóriumi kórjelzéséhez szükséges anyagokkal és eszközökkel. A madárinfluenza laboratóriumi kórjelzése is a jogszabályokban előírt, az EU által meghatározott módszerekkel történik. Az uniós jogszabályok által előírtak közé tartozik a baromfiállományok zárt tartásának elrendelése legalább a magas kockázatú körzetekben, az élő baromfi piaci árusításának és a madárkiállításoknak az átmeneti korlátozása. Európában egyelőre elegendőnek látszanak ezek az intézkedések a madárinfluenza megelőzésére. A hazai előállítású baromfihús biztonságos, korlátozás nélkül a szokásos módon fogyasztható.
Délkelet-Ázsia országaiban és Törökországban is átjutott emberbe a madárinfluenza nagy kórokozó képességű H5N1-es változata. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2003-tól 2006 februárjáig 166 ember betegedett meg H5N1 okozta influenzában, közülük 88-an meghaltak. Eddig olyan emberek betegedtek meg, akik a madarakkal közvetlen kapcsolatban voltak, illetve beteg madarakból származó nyers termékeket fogyasztottak. Arra azonban egyelőre nincs bizonyíték, hogy a vírus emberről emberre terjedt volna. Ennek akkor lesz esélye, ha a H5N1-törzsek sorozatos mutációk következtében emberhez adaptálódnak, vagy ha az ember hagyományos szezonális influenzáját előidéző H1-es és H3-as törzsekből vesznek át géneket vagy azok szakaszait. Eddig géncsere nem fordult elő.
A fertőzést követően, néhány napos lappangási idővel, a beteg emberekben magas láz, nagyfokú elesettség, majd nagy mennyiségű vérsavó kiválásával járó tüdőgyulladás alakult ki. Az ember gyógyításában a tüneti kezelés mellett igénybe vesznek a vírus szaporodását gátló gyógyszereket is. Ilyen gyógyszerekből az EU-országok mindegyike, így Magyarország is kisebb-nagyobb készleteket szerzett be. Ezek a szerek a madarakból származó H5N1-es törzsek szaporodását is gátolták.
Magyarországon fontos a megelőzés szempontjából, hogy a baromfivágóhidakon és -telepeken fokozottan tartsák be a munkavédelmi rendszabályokat és a személyi higiénia szabályait. A baromfival foglalkozókat be kell oltani a hagyományos szezonális influenza elleni vakcinával. Amennyiben a fenti intézkedések ellenére mégis kialakulna emberről emberre terjedő H5N1-törzs okozta influenzajárvány, elölt kórokozót tartalmazó vakcinával lehetőség lesz a magas kockázati csoportba tartozó emberek megelőző célú védőoltására.
Késő őszi, téli járványok formájában az egész világon előfordul az ember szezonális influenzája. Ennek az influenzának nincs köze a madarakhoz. Az ember influenzáját 1918 és 1957 között a H1N1 altípusú törzsek okozták. Visszamenőleges szerológiai vizsgálatok alapján e törzseknek tulajdonítják az 1918–1919-ben lezajlott úgynevezett spanyolnáthát, amely akkor több mint 20 millió ember halálát okozta. Jelenleg az ember szezonális influenzáját H3N2-, H1N1-, esetenként B- vagy C-törzsek is együttesen idézik elő világszerte.
Az ember influenzája egy–három napos lappangási idő után láz, hidegrázás, izomfájdalmak, fejfájás, levertség, gyengeség, majd légúti tünetek formájában jelentkezik. Ritkán tüdőgyulladás, illetve egyéb szövődmények súlyosbíthatják a beteg állapotát. A gyógyítás módja: pihenés, sok folyadék, C-vitamin, lázcsillapítás, esetleges szövődmények esetén antibiotikumok.
A megelőzést szolgálja a megfázás kerülése és a rizikócsoportokba tartozók (egészségügyben dolgozók, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, idősek stb.) elölt vírust tartalmazó oltóanyaggal történő vakcinálása. A szezonális influenza elleni vakcina nem ad védettséget a madárinfluenzával szemben.
origo.hu
Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról
