A felfedezetlen világóceán: mindössze csak 0,001 százalékát ismerjük

A Föld felszínének 69 százalékát elborító sós víztömeggel, a világtengerrel kapcsolatban a híres amerikai oceanográfus, a Titanic roncsát felfedező Robert D. Ballard találóan azt mondta, hogy sokkal jobban ismerjük a Hold túlsó oldalát mint a nagy mélységek világát. Nem túlzás azt állítani, hogy a felfedezetlen világóceán a Föld utolsó olyan nagy fehér foltja, amiről sokkal kevesebbet tudunk mint akár a tágabb kozmikus környezetünkről. Hogy ez mennyire így van, arra ad tanúbizonyságot egy új kutatás, amit május elején a Science Advances szakfolyóiratban publikáltak.

A felfedezetlen világóceán nagy mélységei bizarr lényeket és ismeretlen titkokat rejtenek Fotó: NOAA Ocean Explorer

A felfedezetlen világóceán mélységi régióiról szinte semmit sem tudunk, mert ennek 99,999 százalékát még egyáltalán tudtuk felderíteni - áll abban a tanulmányban, ami a világóceán aljzatának vizuális lefedettségét mérte fel. Noha a tengerkutatók eddig is tisztában voltak azzal, hogy a világtengerre vonatkozó ismereteink meglehetősen hiányosak, de az óceáni aljzatterület mindössze 0,001 százalékos felderítettségi aránya még a szakemberek számára is sokkoló adat.

A felfedezetlen világóceán a Föld utolsó nagy fehér foltja      Fotó: HO/Nekton / NEKTON

A felfedezetlen világóceán a Föld utolsó nagy fehér foltja

A Science Advances tudományos szakfolyóiratban május 7-én publikált új tanulmány szerint a 200 méteres vízmélység alatt húzódó tengeraljzatnak eddig még csak mindössze a 0,001%-át tárták fel annak ellenére, hogy a világóceán a Föld felszínének körülbelül a kétharmadát fedi le. Hogy ez a terület a világóceán 361,2 millió négyzetkilométernyi területével összevetve mennyire elenyésző, jól illusztrálja, hogy mindez nagyjából az Egyesült Államok keleti partja előtt fekvő Rhode Island sziget területével azonos.

A világóceán a Föld felszínének több mint kétharmadát fedi le              Fotó: Ocean Explorer

A világóceánt a vízmélység, illetve a beeső fény elnyelődése alapján négy nagyobb zónára osztják fel a tengerkutatók. A felszíntől, tehát 0 métertől a 200 méteres vízmélységig terjedő zóna a megvilágított vagy fotikus öv. Az ezt követő 200 métertől 1000 méteres mélységig húzódó szürkületi zóna vagy bathyális öv fényben rendkívül szegény és az emberi szem számára nagyjából 500 métertől már koromsötétnek számít. Az 1000 méter alatti fény nélküli vagy sötét zóna, az abisszális öv teljesen mentes a felszínről beérkező fénytől. A 6000 méternél nagyobb mélységeket amelyek általában az óceáni árkok világát fogják át, a különleges környezeti viszonyai miatt külön zónaként tarják nyilván, ez a hadális öv. A hadális öv öleli fel a Föld legnagyobb vízmélységeit.

"Olyan nagy a világóceán, hogy továbbra is a rejtélyek tárháza marad" - mondja Ian Miller, a tanulmány finanszírozásához hozzájáruló National Geographic Society tudományos és innovációs igazgatója, aki a kutatásban egyébként nem vett részt. A mélytengeri aljzatot a teljes sötétség, a hatalmas nyomás és fagypont közeli vízhőmérséklet jellemzi, ami számos furcsa és gyakran megfoghatatlan lénynek ad otthont.

A mélység sötét birodalmának számos bizarr lakója van, sokat még nem is ismerünk közülük     Fotó: CSIRO

 Kulcsfontosságú szerepet játszik a szén-dioxid tárolásában és a tengerbiológusok úgy vélik, hogy rengeteg  eddig még ismeretlen és felfedezetlen fajnak ad otthont – amelyek közül néhány orvosi vagy tudományos szempontból különösen értékes lehet.

A tengerbiológusok becslése szerint a mélytengeri zóna élővilágának legfeljebb az öt százalékát ismerjük. Akadnak azonban olyan szaktudósok, akik még ezt az értéket is túl optimistának tartják, ami szerintük csak 2 és 3 százalék között lehet.

A rendkívül barátságtalan környezeti körülmények miatt ennek a régiónak a felderítése még az űrutazásnál is nagyobb kihívást jelent. 

A legtöbb, amit a mélytengeri aljzatról tudunk, az emberi irányítású kutató-tengeralattjárók vagy a távvezérelt kutatóeszközök (ROV), illetve az autonóm víz alatti járművek fedélzetén elhelyezett (AUV) vagy az oceanográfiai kutatóhajókhoz rögzített vontatókamerák vizuális képalkotásán alapul.

                               Az ausztrál tengerkutatási szervezet, a CSIRO oceanográfiai kutatóhajója az előtérben egy távirányítású mélytengeri ROV-al                                                        Fotó: CSIRO

 Az új tanulmányban a kutatók 43 681 optikai képalkotást is magába foglaló mélytengeri merülésről készült felvételanyag összeállításával elemezték a mélytengerfenék vizuálisan feltárt arányát.

Döbbenetesen keveset láttunk még a mélység titokzatos világából

Két módszert alkalmaztak annak meghatározásához, hogy a mélyóceáni aljzat mekkora részét figyelték meg eddig: az egyik az egyes merülések során használt járművek útvonalát követte a tengerfenéken, a másik pedig a jármű által az óceán aljzatán eltöltött időt vette figyelembe. A merülési útvonal módszerénél a becslések szerint összesen 2129 négyzetkilométeres lefedettségű területet figyeltek meg. Az időalapú módszerrel a tengerfenék vizuális lefedettségét pedig 3823 négyzetkilométerre becsülték. A felmérésben részt vett szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a modern mélytengeri kutatások kezdete, vagyis 1958 óta a mélyóceáni aljzatnak mindössze csak a 0,0006-0,001%-át figyeltük meg. 

                          A mélytengeri kutatások csak kevés helyre öszpontosulnak , így különösen a Monterey-öbölre (USA), Hawaiira (USA),  Japánra és Új-Zélandra, ahogyan azt a térkép is mutatja                           Fotó:  Ocean Discovery League

A kutatók ehhez a döbbenetes adathoz azonban azt is hozzáfűzték, hogy becsléseik kizárólag a hozzáférhető feljegyzéseken alapulnak és nem tartalmazzák az olaj- és gázipari, valamint a távközlési vállalatok nem tudományos, hanem gazdasági célú felméréseit, mert ezeket nem hozzák nyilvánosságra. 

De még ezekkel együtt sem változna meg érdemi nagyságrenddel a rendkívül alacsony arány. 

A világtenger legjobban felderített területe a kontinensek partvidékeire korlátozódik. A kontinentális küszöb, vagy self még a szárazföldhöz tartozó olyan terület, amit tengervíz borít el. A self átlagos mélysége 100 és 200 méter között ingadozik. 

Közel négy kilométeres mélységben a rettenetes nyomáson és a fagyos vízben is virágzik az élet   Fotó: NOAA

A kontinentális küszöb szélessége néhány kilométertől több száz kilométerig terjedhet. A selfet és a mélytengeri régiót a kontinentális küszöb köti össze, amelynek alja a kiterjedt mélytengeri fenéksíkságokba torkollik. A mélytengeri vagy abisszális síkságok alkotják a Föld legkiterjedtebb egybefüggő területeit, amelyek átlagosan 3500 és 4000 méterre húzódnak a felszín alatt a sötét zóna részeként. A sötét zóna, amihez a kiterjedt mélytengeri síkságok is tartoznak, a világóceán teljes víztömegének 90 százalékát teszi ki. Ezek az adatok is jól szemléltetik, hogy mennyire elenyésző a világóceánból eddig vizuálisan lefedett területek aránya.

Több ezer műhold kering a Föld körül, de csak alig három tucatnyi merülőeszköz képes leszállni a mélytengerbe

"Mivel napjainkban az óceán mélyét komolyan veszélyeztető fenyegetésekkel nézünk szembe - az éghajlatváltozástól kezdve a tengeralatti bányászaton át más erőforrások kiaknázásáig bezárólag -, egy ilyen hatalmas régió korlátozott feltárása kritikus problémává válik mind a tudomány, mind pedig a politika számára" – írja közleményben Katy Croff Bell, a tanulmány vezető szerzője, az Ocean Discovery League és a National Geographic Explorer nonprofit szervezet elnöke, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.

A kontinentális lejtő az átmenet a self és a mélytengeri fenéksíkság között    Fotó: CSIRO

 "Sokkal jobban meg kell értenünk a mélytengeri ökoszisztémákat és az ott zajló folyamatokat annak érdekében, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk az erőforrás-gazdálkodással és a környezetmegőrzéssel kapcsolatban" - véli a National Geographic Explorer elnöke. Ezt a képet még tovább árnyalja, hogy a mélytengeri aljzaton az elmúlt öt évtizedben elvégzett összes ilyen típusú megfigyelés 65%-a az Egyesült Államok, Japán és Új-Zéland partjaitól számított 200 tengeri mérföldön, vagyis 370 kilométeres távolságon belül történt, a feljegyzett mélytengeri merülések 97%-a pedig csak öt országhoz, az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, Németországhoz, Új-Zélandhoz és Franciaországhoz köthető.

Sci-fi filmek világát idézik fel a mélyóceán furcsa lakói   Fotó: Zmiscience

A kutatások kiterjesztését a világóceáni aljzat irdatlan kiterjedése mellett az is jelentősen behatárolja, hogy jelenleg az egész világon mindössze 37 olyan merülőeszköz áll szolgálatban, ami képes 6000 méterre, vagy ennél nagyobb mélységbe lemerülni. (A Föld körül ezzel szemben több ezer műhold kering.) A kutatók azt is megjegyezték, hogy egyes geomorfológiai jellemzők, például a mélytengeri gerincek és a kanyonok aránytalanul nagy figyelmet kaptak az olyan területekhez képest, mint amilyenek a mélytengeri fenéksíkságok vagy pedig a guyotoknak nevezett magányos fenékhegyek, pedig az abisszális síkságok teszik ki a világóceán mintegy 361 millió négyzetkilométeres területének több mint 80 százalékát.

Ha jobban megértjük a világóceánt, jobban tudjuk megóvni és megőrizni is

"Ha a tudományos közösség [a Föld teljes szárazföldi területe] 0,001%-ának megfigyelése alapján próbálna megválaszolni minden kérdést a szárazföldi ökoszisztémákkal kapcsolatban, akkor ez egy olyan értékelési területnek felelne meg, amely… kisebb, mint Houston szárazföldi területe" – írták a szerzők. A tengerkutatók szerint a mélyóceáni aljzat nem komplex jellegű vizsgálta az egyéb technikai problémák mellett még tovább korlátozza a teljes óceáni aljzatról alkotott ismereteinket. 

A világóceán még ma is rejtélyesebb világ számunkra, mint a kozmikus környezetünk    Fotó: Pure Nature

A szaktudósok szerint jóval nagyobb globális erőfeszítésekre lenne szükség a mélyóceáni aljzat és jellemzőinek szélesebb körű feltárására annak érdekében, hogy valóban megértsük és megóvjuk ezt a csak nagyon kevéssé ismert környezetet. "A mélytenger minél szélesebb körű tudományos feltárása kulcsfontosságú a bolygó legnagyobb ökoszisztémájának jobb megértéséhez" - mondja Miller. "Ha jobban megértjük a világóceánt, jobban tudjuk megőrizni és megóvni is"-fűzte hozzá a National Geographic Society igazgatója.

A világóceán

• teljes területe megközelítőleg 361 millió négyzetkilométer,
• ennek legnagyobb részét, mintegy 90 százalékát a mélytengeri fenéksíkságok alkotják,
• amelyeknek eddig mindössze csak a 0,001 százalékát tudtuk vizuálisan felmérni.