A szarmaták az 1. században telepedtek be, és a germánokkal szövetségben támadásokat indítottak a Római Birodalom ellen. A szarmaták eredetére vonatkozóan Hérodotosz azt írta, hogy a szkíták és a sokáig velük ellenséges amazonok házasságából származik ez a nép.
A Meotisz vidékén éltek, ami az ősmagyar történelem szempontjából is kiemelkedő jelentőségű hely.
„A férfiak nem tudtak megbirkózni az asszonyok nyelvével, az asszonyok azonban megtanulták a férfiakét. … Mikor elérkeztek arra a földre, ahol népük ma is lakik, letelepedtek. … megőrizték a szarmaták asszonyai a mai napig is ősi szokásaikat. Lovon vadásznak a férjükkel, vagy akár a férjük nélkül is, részt vesznek a háborúkban, és ugyanolyan ruhákban járnak, akár a férfiak."
Szarmaták régészeti leletei a Kárpát-medencében megtalálhatóak
Régészeti leleteik Szeged, Kecskemét, Kiskőrös és Kiskunfélegyházán és környékén találhatóak. Úgynevezett veremházakban, félig a földbe mélyített házakban éltek.
Használati tárgyaikkal temetkeztek, innen tudjuk, hogy a szarmata lovas harcosok hosszú lándzsával (contussal) és pikkelypáncélban harcoltak.
A szarmata nők pedig szerettek gyöngysorokat viselni. A szarmaták később beolvadtak a hunok és magyarok közé.
35 százalékban azonos a magyar–szarmata genetikai állomány
2022-ben archeogenetikai eljárással Török Tibor és Neparáczki Endre archeogenetikusok kimutatták, hogy a honfoglaló magyarok és a szarmaták genetikai állománya 35 százalékban azonos.
A taurid kaukázusi típusra jellemző, hogy arányos testalkatúak, akkoriban a férfiak 160-166 cm magasak voltak.
Fejük rövid és magas, járomívük kiálló, szemük és hajuk sötétbarna. Bőrük világos, hajuk vastagszálú.
Érdekességként megemlítendő, hogy a szarmaták egy része római zsoldba szegődött, és így eljutottak Nagy-Britanniába is. Artúr király és lovagjai kerekasztal-legendáját is egyes források szerint a szarmata elmélet ihlette. Eszerint a Pendragon ház vörös sárkánya is szkíta eredetű.
A szkíta sárkánykígyó leírása Ariannusnál
„A scytha hadjelek (zászlók) sárkányok, melyek arányos hosszúságú póznákon függnek. Készülnek pedig összevarrt színes ruhadarabokból, fejeik és egész testük egész a farkig kígyókat ábrázolnak.”
2002-ben egy szarmata fazekasfalu maradványait találták meg a régészek Vecsésnél. Tari Edit régész szerint a leletegyüttes különlegessége az volt, hogy edénysütő kemencéket a település több pontján elszórva találtak, ami azt jelenti, hogy a felnőtt népesség nagy része fazekassággal foglalkozott.
