Így mosdatja a liberális média a szélsőbaloldali erőszakot

Míg például a konzervatív politikusok befeketítése kapcsán akár a tények meghamisításától sem riad vissza a BBC, a szélsőbaloldali csoportok akkor is enyhébb elbánásban részesülnek, ha történetesen erőszakhoz folyamodnak. Winston Marshall zenész és véleményvezér a berlini áramszünet kapcsán mutatott rá a kettős mércére.

Winston Marshall Fotó: Getty Images via AFP

Winston Marshall, a Mumford & Sons egykori tagja, aki a szólásszabadság és a józan ész elkötelezett védelmezőjeként szerzett nevet magának, legutóbbi bejegyzésével ismét érzékeny pontra tapintott rá: a gátlástalan kettős mércére.

Winston Marshallt ma már nem csupán a világ egyik legjobb bendzsósaként, hanem véleményvezérként is ismerik szerte a világon (Fotó: Getty Images via AFP)

Hihetetlen, hogy a fősodratú média milyen gyorsan elítél bármilyen jobboldali »szélsőséges« megnyilvánulást, de teljesen csendben marad, amikor az Antifa erőszakos tüntetéseket szervez, üzleteket rongál és embereket támad meg. A kettős mérce szembetűnő. Ne mondja senki, hogy ez nem ideológiailag motivált

– írja.

If this had been a far-right terrorist attack it would be the number one news story in the world. But it’s the far-left, which the BBC don’t even mention in their headline https://t.co/KJrFMU9yel pic.twitter.com/o9usRxFRBJ

— Winston Marshall (@MrWinMarshall) January 6, 2026

Bár Marshall konkrétan a szélsőbaloldali Vulkán-csoport által okozott áramszünet Berlinben tapasztalt következményeinek BBC-s kezelése kapcsán szólalt meg, a probléma ennél jóval szélesebb körű. A liberális média Európa-szerte kettős mércét alkalmaz a politikai erőszak megítélésében. Amikor a jobboldali radikalizmusról van szó, a hangnem azonnali és egyértelműen elítélő, szélsőségességről, terrorizmusról, gyűlölet-bűncselekményről írnak.

Winston Marshall neve sokaknak a világhírű Mumford & Sons folk-rock zenekar tagjaként cseng ismerősen. A világ egyik legjobb bendzsósaként tartották számon, ám az elmúlt években nem csupán zenészi tehetségével, hanem markáns véleményével és elkötelezett közéleti tevékenységével is felhívta magára a figyelmet. 

A fordulópontot az jelentette, amikor nyilvánosan dicsérte Andy Ngo Unmasked című könyvét, amely az Antifa mozgalom radikális módszereit tárja fel. Ez a „bűne” – a kánontól való eltérés – elegendő volt ahhoz, hogy a cancel culture gépezete beinduljon, Marshall pedig végül kénytelen volt otthagyni a zenekart, amit segített felépíteni.

Ez a lépés azonban nemhogy elnémította volna, sokkal inkább felerősítette Marshall hangját. Távozása után új platformokon, például a The Spectator hasábjain, és saját podcastjában, a Marshall Mattersben osztotta meg közéleti témájú gondolatait, olyan értelmiségiként, akit aggaszt a nyugati értékek válsága.

Marshall tevékenysége ma már teljes egészében a modern társadalmakat átható ideológiai vadhajtások kritikájára fókuszál. Élesen bírálja a túlzott politikai korrektséget, a woke-ideológia térnyerését, a kritikai fajelmélet torzító hatásait, és mindenekelőtt a szólásszabadság korlátozását. Elmondása szerint a baloldali „progresszív” narratíva egyre intoleránsabbá válik az eltérő véleményekkel szemben, és ahelyett, hogy intellektuális vitát folytatna, egyszerűen elhallgattatja azokat, akik kérdéseket tesznek fel.

Ezzel szemben, ha a szélsőbaloldal folyamodik erőszakhoz, különösen olyan csoportok, mint az Antifa, a környezetvédelmi aktivisták radikális szárnya (pl. Just Stop Oil, Extinction Rebellion) vagy a Black Lives Matter mozgalom, a narratíva hirtelen megváltozik.

A BBC, amelynek elvileg pártatlanul kellene tájékoztatnia, gyakran esik abba a hibába, hogy finomítja, árnyalja vagy egyenesen elhallgatja a szélsőbaloldali erőszak súlyosságát. Miközben például az Egyesült Államokban a zavargások idején az Antifa számos esetben súlyos anyagi károkat okozott, rendőrökre támadt és erőszakosan lépett fel más csoportokkal szemben, 

a BBC tudósításai gyakran a „tüntetők” vagy „aktivisták” általános megnevezést használták, ritkán firtatva a mozgalom szélsőséges ideológiáját vagy erőszakos taktikáját.

Ugyanez a tendencia figyelhető meg a radikális környezetvédő csoportok kapcsán is. A Just Stop Oil vagy az Extinction Rebellion aktivistái rendszeresen bénítják meg a közlekedést, okoznak kárt műtárgyakban vagy támadják az infrastruktúrát. A BBC tudósításaiban viszont gyakran a klímaváltozás elleni fellépés szükségességére helyeződik a hangsúly, és az aktivisták ennek szószólójaként jelennek meg, akik „kötelességüknek érzik”, hogy tiltakozzanak.

Az, hogy akcióikkal milyen károkat okoznak az átlagembereknek, a BBC szemében nem számít lényegesnek.

A tiltakozó akciók „figyelemfelkeltő” jellegét hangsúlyozzák anélkül, hogy az erőszakos vagy illegális cselekedeteket érdemben elítélnék, vagy a radikalizmus valódi veszélyeire felhívnák a figyelmet.

Ezzel szemben például a konzervatív politikusokhoz nem csupán sokkal kritikusabban viszonyulnak, de még videók meghamisításától sem riadnak vissza, ha erre van szükség ahhoz, hogy a konzervatív politikusokat pellengérre állítsák, mint ahogy a néhány hete napvilágra került információk szerint Donald Trump amerikai elnökkel is tették. Trump jogi útra terelte az ügyet.

Hasonlóan tett a georgiai kormány is, amiért a médiavállalat tudósításaiban hamisan számolt be vegyi anyagok bevetéséről a 2024-es tüntetéseken. A hatóságok szerint a tudósítás kizárólag a demonstrálók és a hatalom ellenzőinek nyilatkozataira támaszkodott, és a cikkben nem szerepelt egyetlen bizonyíték sem.

Borítókép: Winston Marshall (Fotó: Getty Images via AFP)