Bár minden érintett hangsúlyozta, hogy a párharc végkimenetele két mérkőzésen dől el, és a minimális differencia ezt csak alátámasztja, utólag vitathatatlan: a továbbjutást Veszprémben kellett volna megalapozni. Ha ugyanis Perezék megtartják az 55. percre megszerzett ötgólos előnyüket, egészen más alapállásból kezdhettek volna neki a szombati pamplonai visszavágónak. A helyzet persze így sem volt reménytelen, a kétgólos fór mellett azért sem, mert kézsérülése miatt hiányzott a hazaiak legtapasztaltabb játékosa, a jobbátlövő Garralda.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően az utolsó pillanatokig élt is az esély, még akkor is, ha az a második félidő közepén, 22-28-nál átmenetileg veszni látszott. Ám 30-27-es pamplonai vezetésnél kétszer is a magyarok indíthattak akciót, azaz egyetlen gólnyira voltak a BL-finálétól, de annyira is maradtak tőle. Természetesen a négy közé jutás is bravúr, az egész BL-teljesítményt illetően tehát sokkal inkább a méltatás a jogos, nem a kritika, de annyit azért megjegyezhetünk: nem kellett volna emberfelettit produkálni az újabb sikerért. A pamplonaiak ugyanis semmi rendkívülivel nem rukkoltak ki: kapusaik nem parádéztak, védelmük nem volt áttörhetetlen – igaz, szünet után jobban zárt –, támadásban Balic és Lozano kivételével szintén nem alkottak maradandót. Csak az a bökkenő, hogy a veszprémiek sem: Eklemovics olykor semmiből elővarázsolt góljain és Sola néhány bravúrján kívül a többiek átlagosat nyújtottak, és hátul sem volt érezhető a mindent és mindenkit elsöpörni kész elszántság.
Az MKB Veszprém tehát kiesett, de így is olyan magasságba, BL-elődöntőbe jutott, mint legutóbb 2003-ban; akkor és most is a Pamplona jelentette számára a végállomást.
Mivel a másik ágon a Ciudad Real idegenben is 29-27-re verte a német Flensburgot, és kettős győzelemmel lépett tovább, csakúgy, mint tavaly, idén is spanyol házi döntő lesz a legrangosabb kontinentális kupában.
Görbicz vezérletével. A női Magyar Kupában szombaton este Gödöllőn Győr–Cornexi volt a szereposztás, ám az összecsapást senki sem tekintette a 2005-ös EHF-kupa-finálé visszavágójának. Akkor a jóval esélytelenebbnek ítélt székesfehérváriak nyertek, most azonban a győriek fogadkoztak, hogy még egyszer nem esnek ugyanabba a hibába. Ennek megfelelően is kezdtek, hiszen a 10. percben már 7-3-ra, a szünetre pedig 18-11-re vezettek, és egészen a 43. percig, tízgólos különbségig (25-15) növelték előnyüket. A végére kissé kiengedtek, Róth Kálmán edző több játékosát is pihentette, így a 28-23-as végeredmény szorosabb mérkőzést sejtet, mint amilyen az valójában volt.
Görbicz Anita a pénteki elődöntőben elért tizennégy gólja után szombaton tíz találatig jutott, de méltó partnere volt a hétgólos Bradeanu is, míg a túloldalon Balogh Bea és Pádár vitte a prímet. Nekik azért is ment ez nehezebben, mert az ETO könyörtelen védekezése a magyar mezőnyben eléggé szokatlan.
A Győr ezzel folytatta hazai sikersorozatát, hiszen tavalyi bajnoki címe és kupaelsősége mellett máris itt az újabb trófea. S ennek jogosságához már csak azért sem férhet kétség, mert az együttes az előcsatározások folyamán a Dunaferrt és a Ferencvárost verte ki a sorozatból.
Ugyanakkor a Cornexi számára a kupadöntő az ezüstéremnél jóval többet ér: indulási lehetőséget a fehérváriaknak a KEK 2006/2007-es idényében.
origo.hu
Rendhagyó árverés – melltartók és bugyik milliós tételben a NAV kínálatában
