Az április 9–10-én megrendezendő, egyfordulós olasz általános választásokon a kormányfő igazi ellenfele korántsem az Európai Bizottság egykori elnöke, sokkal inkább a gyengén teljesítő olasz gazdaság miatti általános elégedetlenség lesz. Az olasz választópolgárok többsége a munkanélküliségben, a lomhán fejlődő gazdaságban, az égbe szökő árakban és a távol-keleti import egyenlőtlen versenyében látja az egy helyben toporgás rákfenéjét, a kormánykoalíció és az ellenzék vezérfiguráinak megítélése csak ezen szempontok mérlegelése után következik.
Jól tudja ezt mindkét rivális oldal, ezért a balközép tömörülés folyamatosan sötétebb képet próbál láttatni a valóban rengeteg problémával küszködő olasz gazdaságról, míg Giulio Tremonti pénzügyminiszter az év első három hónapjának a hét végén közzétett gazdasági számaival igyekszik ennek ellenkezőjét bizonyítani.
Az utóbbi években lelassult bővülés ellenszeréül mindkét koalíció látszólag mást ajánl, a reformok szempontjából azonban nem sok különbség mutatkozik közöttük. A problémák érzékeny gócaihoz ugyanis csak félve mernek hozzányúlni a programok. Ilyen lenne például a köztisztviselők számának csökkentése, a nyugdíjrendszer megreformálása, az államadósság lefaragása, a dömpingáruk elleni védővámok bevezetése, ám ezek helyett inkább a hangsúly- és stílusbeli különbségek dominálnak.
Berlusconiék a közmunkák további kiterjesztésével biztosítanának újabb munkahelyeket, a gazdaság gerincét adó családi kis- és középvállalkozásoknak versenyképesség-fejlesztő csomaggal állnak elő, fokozatosan eltörölnék a magyar iparűzési adóhoz hasonló Irapot, jobban ellenőriznék a legális bevándorlást, a helyi adókat inkább az adott régióban tartanák, amivel ugyanakkor tovább nőne az észak és dél közötti fejlettségi szakadék.
A kilenc pártból álló, a kommunistáktól a volt kereszténydemokratákig igencsak széles palettát felölelő ellenzéki Unió programpontjai között a magas tőkejövedelem és a nagy értékű ingatlanokat érintő örökösödés megadóztatása, a kincstári kötvények kamatainak adóemelése, az adócsalások megfékezése áll, amivel a nehéz helyzetben lévő költségvetés szénáját próbálnák rendbe tenni, míg a korrupció felszámolásának és a gyorsabb igazságszolgáltatásnak az ígéretével a „Lovag” számtalan elévüléssel végződő peres ügyétől megcsömörlött választókat célozták meg.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
