Holnapután

Árvizek, belvizek, lavinák, hurrikánok, beszakadó csarnoképületek, tavaszi fagy és kánikula – mintha katasztrófafilmek válnának valósággá napjaink Európájában. A globális felmelegedés hatásaira azonban még mindig nem készültünk fel a megfelelő építészeti, víz- és településrendezési szabványok bevezetésével. Fontos lépést jelenthetne az új uniós épületenergetikai irányelvek bevezetése, azonban ez hazánkban még mindig miniszteri aláírásra vár. Magyarországon a nyári hőmérséklet a világ átlagánál kétszer gyorsabban emelkedik.

Balavány György
2006. 04. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A múlt század végétől napjainkig 0,7 Celsius-fokkal emelkedett a globális hőmérséklet. A hetvenes évek közepétől az üvegházgázok növekvő kibocsátása miatt felgyorsult a klímaváltozás, s a mostani prognózisok szerint a jövőben tovább gyorsul: a század végéig 1,4–5,8 Celsius-fokkal emelkedhet a hőmérséklet.
Becslésük során a tudósok nem vették figyelembe az úgynevezett kiotói egyezmény hatását, hiszen semmi sem garantálja, hogy a közeljövőben mérhető eredménye lesz a megállapodást ratifikáló államok erőfeszítéseinek. A rendelkezés a csatlakozó államoknak átlagosan 5,2 százalékos szén-dioxid-emissziócsökkentést ír elő, ám ahhoz, hogy néhány éven belül számottevően csökkenjen a melegedésért felelős gáz koncentrációja, legalább 50–60 százalékkal kevesebbet kellene kibocsátani belőle. A kedvező változásra évtizedekig kell várni, sőt a tengerekben akár száz évig is fennmaradhat a most gerjesztett melegedés. Kutatások szerint az óceánokat már háromszáz méter mélységig elérte a hőhullám, a hőtágulás miatt pedig mintegy 80 centimétert emelkedik a vízszint a század végére.
A klímaváltozás vizsgálata érdekében hívta életre 1988-ban az ENSZ környezeti programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) az Éghajlat-változási Kormányközi Testületet (IPCC), amelynek öt-hat évente kiadott jelentése elemzi a változásokat. A legfrissebb ilyen jelentés szerint nőtt az úgynevezett hőségnapok száma, míg a fagyos napok száma csökkent. A napi hőingadozás is növekszik. Az északi féltekén egyre több a csapadék, ugyanakkor néhány régióban az elsivatagosodás veszélye fenyeget. Az aszályok kiterjedése és súlyossága szintén növekszik a kiszáradó térségekben. A tudományos testület többféle forgatókönyvet dolgozott ki a lehetséges folytatásra, abban azonban mindegyik megegyezik, hogy a föld fajgazdagsága csökken, a vízhiány, valamint az aszály, az árvíz és az erőteljesebb légköri jelenségek próbára teszik alkalmazkodóképességünket.
Mika János éghajlatkutató szerint hazánkban a nyári hőmérséklet a világ átlagánál kétszer gyorsabban emelkedik. Egy 0,5 Celsius-fokos melegedés mintegy tíz százalékkal csökkenti a csapadék mennyiségét; ilyen mérvű melegedés két-három évtized alatt várható. Ennek következtében gyengül a vegetáció és csökkenhet a zöld felület, valamint a termés mennyisége. A napfénytartam tíz százalékkal nő nyáron, s ezért nagyobb az aszály kialakulásának esélye. A csapadék összességében csökken, azonban egyre gyakoribbá válnak a szélsőségek: az eső ritkább lesz, de jóval hevesebb. Gyakoribbakká válnak az aszályok, árvizek, elmosások; télen kevesebb hó és több eső várható. A gyorsabb olvadás miatt a hó által „tárolt” csapadék mennyisége csökken, a hirtelen lezúduló esőt pedig nem tudja megfogni a növényzet. Bár inkább a kisebb folyókon, patakokon lesz áradás, az Alpokban nyárra is bőségesebb esőt jósolnak, a Duna vízgyűjtőjén tehát nő az árvízveszély.
A mederrendezések miatt gyorsabban fog levonulni az ár, mert nincsenek kiöntésre szolgáló, e célra fenntartott területek. Egy mérés szerint ma a Duna forrásától Pozsonyig csaknem egy héttel gyorsabban vonul le az árvíz, mint a szabályozások előtt. Ha négy fokkal melegebb lesz a föld éghajlata, akkor idehaza akár kétszer annyi eső eshet, mint korábban.
Csete László kimutatja Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon című könyvében, hogy hazánkban évente egyre nagyobb mérvű az aszályok és a belvizek okozta kár. Mindez a hozamkiesés mellett akadályozza az erdőtelepítést is; a tarra vágott lejtőkön a talaj erodálódik, az állat- és növényvilág pedig csak nagy nehézségek árán alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Az elhasznált eszközökre, az energia-többletkiadásokra, a kifizetett biztosítási összegekre, az élelmiszerek és az ivóvíz árának emelkedésére vonatkozó becslések ijesztő adatokkal szolgálnak, a megelőzés és a védekezés szükségességére hívják fel a figyelmet. Ezt a célt szolgálják a zápor- és az árvízi tározók, a költségesebb öntözőrendszerek azonban csak lassan fognak terjedni. Évek, évtizedek múlva már csak szárazságtűrő kultúr- és takarmánynövény-fajtákat termeszthetünk.

Ligetvári Ferenc mezőgazdász, vízgazdálkodási szakember szerint is az ország vízjárásában jelentkeznek az éghajlatváltozás legjellegzetesebb megnyilvánulásai. Napjaink súlyos gondot okozó belvízproblémái nem az új szabványok hiányából, hanem a régen megfogalmazott szabályok áthágásából és a vízkezelés szakszerűtlenségéből fakadnak. Ezért arra van szükség, hogy növekedjék az évszázadok alatt kialakított vízügyi politika hatékonysága. Ligetvári szerint ennek ma még nyomai sem tapasztalhatók.
– Nem lenne szabad megengedni, hogy a községekben és városokban beépítsenek vagy vízszabályozás nélkül igénybe vegyenek vízjárta területeket. Szigorúan be kellene tartatni azt az elvet, hogy a belvizek vagy az árvizek kárainak csökkentése, illetve elhárítása ne tűzoltásszerűen történjék, mert így nem lesz hatékony. Az aszállyal vagy a sok vízzel nem akkor kell foglalkozni, amikor a termés kiég vagy a ház összedől, hanem tervszerű megelőzéssel, és a jelenség bekövetkeztekor szakszerűen kell elhárítani a veszélyt – mondja az egykori környezetvédelmi miniszter.
Meskó Attila geofizikus úgy véli, Magyarországon az évi csapadékmennyiség csökken, de ez nem zárja ki az árvizek, belvizek kialakulását, illetve a rövid idő alatt lehulló jelentős mennyiségű csapadék előfordulását. Ezért tározókat és vésztározókat kellene kialakítani, biztosítani a csatornahálózat működőképességét. Városon és falun egyaránt a csatornahálózat fejlesztésére lenne szükség, számolva az özönvízszerű esőzésekkel, a sáros csapadék elvezetésének szükségességével. Fontos lenne fejleszteni a szennyvíztisztítást, elsősorban a felszín alatti ivóvízbázisok területén. Meskó szerint a nagyobb ipari infrastruktúrával rendelkező településeken meg kellene oldani a víz újrahasznosítását is.
A geofizikus úgy látja: szükséges egyes építészeti szabványok felülvizsgálata is. Sokan nem tudják, hogy a légköri folyamatokat hátrányosan befolyásoló szén-dioxid-kibocsátásért nemcsak a gyárak és a közlekedés, hanem jelentős mértékben a lakossági fűtés okolható. A lakosság ugyanis az összes energia negyven százalékát fogyasztja, és a kazánokból kerül ki a világ szén-dioxid-kibocsátásának harmincegy százaléka (ebből a lakóépületeké huszonegy százalék). Magyarországon a lakosságnak több mint fele, hatvanöt százalék él városon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi adatai szerint hazánkban mintegy 770 ezer panellakás van kétmillió lakossal. Főként ezek az épületek azok, ahol megnő a hőszigetelés szerepe: jobb szigeteléssel kevesebbet kellene fűteni, így kisebb lenne a károsanyag-kibocsátás. A túlfűtött (vagy nyáron felhevült) lakásban nem is piheni ki magát az ember, és károsodnak a tárolt élelmiszerek.
– Az épületek egyszerre előidézői és elszenvedői is az éghajlatváltozásnak – fejti ki Zöld András, a BME épületenergetikai tanszékének munkatársa. – Franciaországban a házak túlmelegedése miatt két évvel ezelőtt tízezernél több halálos áldozatot követelt a kánikula. A szélsőséges időjárási hatások miatt nő a szerkezetek igénybevétele, erről a mostani tél beszakadt tetői is tanúskodnak. Az épületek tartószerkezeteiben nagyobb szilárdságú anyagok felhasználása lenne szükséges. Ajánlatos számolni a kiszáradás miatt a talajok mozgásával, illetve az ebből eredő rongáló hatással, továbbá a viharokkal, a szélnyomással, a szél szívó hatásával is, valamint mérlegelni kell a klímaváltozásnak az anyagfáradásra gyakorolt hatását: nagyobb melegben az épületek hamarabb tönkremehetnek.
Mérsékeli az éjszakai lehűlést a meleg épületek kisugárzó hatása. Ezért mind a lakóházakban, mind az istállókban és egyéb gazdasági épületekben megnő a tájolás, az árnyékolás, az önszellőztető megoldások, a hagyományos szigetelőanyagok jelentősége. Meskó Attila leszögezi: a klímaberendezések – hatalmas energiaigényük és a kifújt forró levegő miatt – sem a lakóépületeknél, sem az istállóknál nem jelenthetnek tartós megoldást.
Az unió 2002-es irányelve, az Energy Performance of Buildings intézkedik az új épületenergetikai követelmények idei bevezetéséről. Hazánkban e szabályozás műszaki része elkészült, a szakmai fórumok már megvitatták és széles körben ismertették, csupán a hatályba léptető miniszteri rendeletre kell várni. A közösség huszonöt tagországa közül egyébként huszonkettő késésben van, szintén bürokratikus nehézségek miatt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.