Kis sziget, nagy kihívás

Amilyen kicsiny a sziget Kínához képest, olyan hatalmas gondot okoz Pekingnek Tajvan, amelynek státusa ugyanis máig kérdéses. Időről időre kiéleződik a vita Peking és Tajpej között. Kína képtelen kezelni Tajvan félfüggetlenségének ügyét. Katonai erővel fenyegetőzik, rakétákat telepít a Tajvani-szoros kínai oldalára, hogy ezzel is elejét vegyék minden függetlenségi törekvésnek. Tajpej gazdasági és politikai értelemben független, ám mindezt hivatalosan nem lehet deklarálni. A nagyvilág országai közül csak maroknyian vállalták, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, így az ő segítségükkel próbálja Tajpej saját diplomáciai törekvéseit sikerre vinni. Mindeközben a kínai légikikötőkben a tajvani járatok belföldinek számítanak, és semmiféle jelzés nincs, amely megkülönböztetné státusát mondjuk Hongkongtól vagy Makaótól.
Ez azonban csak a külvilágnak szól. A népi gyűlés legutóbbi kongresszusáról tudósítók megjegyzik, hogy a hivatalos tapsok mellett mindössze egy alkalommal jutalmazták hosszas tetszésnyilvánítással Hu Csin-tao (Hu Jintao) államfőt beszéde során: amikor Tajvan függetlenségi törekvéseit ostorozta. Persze Peking számára nem az okozza a fő problémát, hogy Tajvan gazdasági téren sikeres, hanem hogy ezt a tevékenységét nem hajlandó az anyaország kebelén folytatni. A kis szigeten fennálló rendszer – ha nem is régóta, de – lényegesen különbözik a szárazföldi Kínáétól. 1985 környékén vetették fel Tajpejben, hogy meg kellene engedni a Kuomintang mellett más pártok vetélkedését is. Végül öt évre rá írták ki az első több résztvevős választást, amelyen a korábbi állampárt győzött, ám tíz év múlva már ellenzékbe szorult a kommunisták elleni harcáról híres Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) egykori tömbje. A jelenlegi elnök, Csen Suj-pien (Chen Shui Bian) (képünkön) helyzete sem könnyű. A Demokratikus Haladó Párt képviseletében számos olyan kijelentést tett, amelyet Pekingben úgy értelmeztek, hogy kis lépésekkel ugyan, de közelít a függetlenség kikiáltásához. Nemrégiben tajvani diákok tiltakoztak a szerintük életveszélyes politika ellen, azt hangoztatva, hogy ők nem kívánják saját véreik ellen megvédeni politikai rendszerüket.
Azt lehet mondani, hogy az idő Kínának dolgozik a tajvani ügyben, hiszen Peking óriási gazdasági potenciáljának nem lehet ellenfele a sziget prosperáló, ám öszehasonlíthatatlanul kisebb volumenű teljesítménye, így valójában nem sürgős térdre kényszeríteni a szigetet. Egy amerikai törvény alapján ugyan Washingtonnak kötelessége megvédeni Tajvant egy kínai támadás esetén, ám az is kérdéses, hajlandó lenne-e az Egyesült Államok belevágni egy ilyen kvázi-világháborúba kis szövetségese érdekében.