Mozgó geometria

K ö n y v e s h á z

„Ahogy a természetben a jelenségek világa állandóan változó, az egyszerű forma is a végtelen kibontakozás lehetőségeit hordja magában… A jelenségek sokfélesége logikai rendszer formájában válik egésszé. Ez a sokféleség lehetővé teszi a választást… E gondolat vezetett, hogy munkámban egyszerű egységek variabilitási lehetőségeit keressem, és azt az anyag törvényeivel a lehető legtisztábban fogalmazzam meg.” Az 1957-ben Párizsban letelepedett, a kilencvenes évek óta Budapesten élő Hetey Katalin művészetét bemutató albumban olvassuk ezeket az ars poeticának is beillő sorokat. Ugyanakkor hangsúlyozza: „Munkáimban nincsenek elméleti tételek, sem különös üzenetek. Vannak azonban élményszerű állapotok. Egyszerű történet a vizualitás nyelvén elmondva.” Erről a rendkívüli igényességgel, fegyelmezett gondolatisággal és változatosságában is mindig következetes „egyszerű történetről” tanúskodik az a most megjelent kétnyelvű (magyar–angol) könyv, amelyet a Győri Városi Művészeti Múzeumban és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (Barcsay Terem) tavaly megrendezett életmű-kiállítás hívott elő.
A kiállítás előkészítésekor valóságos kincsek kerültek elő az itthon évek óta teljes visszavonultságban élő Hetey Katalin otthonából. Grafikák, rézkarcok, „gondolatfirkák”, szobrászati problémákra utaló nagyméretű akrilfestmények, egy izgalmas textilstruktúra: a Sárga relief, „dobozplasztikák”, „talált tárgyak”, kisplasztikák, köztük az életmű középpontjában álló kísérletekről tanúskodó A rész és egész sorozat darabjai, kúttervek. Tiszta alakzatok „egyszerű, mindenki számára ugyanazt mondó” formákból: gömbökből, kockákból, hasábokból, ívekből felépített, mozgatható fémszobrok – Mélyi József kifejezésével: Hetey Katalin „mozgó geometriája”. És persze a gyönyörűséges fehér dombornyomatok.
Az elegáns, szép kiállítású albumot N. Mészáros Júlia muzeológus (Győri Városi Művészeti Múzeum) értő tanulmánya és Sasvári Edit művészettörténész interjúja vezeti be.
Hetey Katalin Miskolcon született, festőművésznek indult, a budapesti főiskolán Szőnyi István volt a mestere. 1945-től rajzot tanított a budapesti képzőművészeti gimnáziumban. 1956-ban elhagyta Magyarországot, egy évig Rómában és Ischiában élt, ezen a Capri melletti szigeten, amely abban az időben jelentős szellemi központ volt. Majd Párizs, New York, Los Angeles következett, 1965-től újra Párizs (a francia állampolgárságot 1970-ben kapta meg). Franciaországból több mint húsz évig rendszeresen átjárt Svájcba, az aaraui Harang és Művészeti Öntödébe, a zürichi Schlégl Galéria tulajdonosával, Schlégl Istvánnal való megállapodáshoz híven. Ott készültek első bronz kisplasztikái. 1959 és 1998 között tárlatok sorát rendezték műveiből szerte a világon. Budapesten 1956 után először 1981-ben állított ki – nagy feltűnést keltve – férjével, Konok Tamással a Szépművészeti Múzeumban. Műveit amerikai, francia, magyar, német, svájci köz- és magángyűjtemények őrzik.
(Hetey. Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2005. Ármegjelölés nélkül)