Önkéntes menekült

A XX. század zenei életét meghatározó komponista, Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából nyílik meg kiállítás április 11-én a budai várnegyedben, a Zenetudományi Intézet felújított épületében. Az október 31-ig látogatható tárlat az újabb értékes dokumentumokkal kibővült Bartók archívum válogatott anyagának és néhány tárgynak a segítségével mutatja be a zeneszerző életútját.

Ideig-óráig majdhogynem magaslaton érzem magam, utána hatalmas bukás, majd ismét küzdés, magasba törés: és ez ismétlődik szüntelen. Valamikor mégis csak sikerülni fog fent maradnom – írta Bartók édesanyjának 1905-ben. A fájdalmasan találó mondatokat Bónis Ferenc idézi Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban című, mintegy negyed százada megjelent könyvében. A mostani kiállítás rendezője, Tallián Tibor, a Zenetudományi Intézet igazgatója arra törekedett, hogy a nagyközönség számára is érthetően mutassa be Bartók életútját, sokszínű egyéniségét, emberi és zeneszerzői nagyságát. Vikárius Lászlóval, a Bartók-archívum új vezetőjével ő vezetett végig a termen.
Vásárhelyi Gábor, a zeneszerző jogutódja (neki köszönhetjük a minap újra megnyílt Bartók-emlékház felújítását) újabb dokumentumokkal gazdagította a Bartók-archívumot, amely 1961 óta őrzi a zeneszerző Magyarországon maradt szellemi hagyatékát. A tárgyi anyag a Csalán utcai Bartók-emlékházban található. Hamarosan megújul a rákoshegyi ház is, ahova 1910-ben költözött Bartók fiatal feleségével, Ziegler Mártával. (Itt komponálta az Allegro barbarót, A kékszakállú herceg vára című operáját és A fából faragott királyfi című táncjátékát.)
A várnegyedbeli kiállítóterem falain kinagyítva ismert és kevésbé ismert fotók Bartókról – mintha utaznánk vele. A bejárat mellett jobbra, a tárlókban néhány különleges dokumentum. Itt vannak Bartók gyerekkorában készült művei, amelyeket annak idején édesanyja kottázott le füzetekbe. Itt állították ki a híres budapesti végrendelet másolatát, amelyben Bartók határozottan kiköti, hogy amíg az Oktogon és a körönd Hitler és Mussolini nevét viseli, róla sem utcát nem nevezhetnek el Magyarországon, sem emléktáblát nem állíthatnak neki. Itt olvashatjuk azt a levelet is, amelyben egy belga muzikológusnak számol be mint „önkéntes menekült” amerikai benyomásairól, munkájáról. Egy másik tárlóban politikai tanúságot tevő levél. Amikor az olasz fasiszták bántalmazták és Olaszország elhagyására ösztökélték Arturo Toscaninit, amiért nem volt hajlandó elvezényelni a fasiszta indulót, Bartók az Új Zene Nemzetközi Társasága magyar tagozatának nevében felháborodva tiltakozott „a művészeten kívüli tényezőknek” a művészeti életbe való „erőszakos beavatkozásai” ellen.
Személyes dokumentumai között látjuk „a vadonatúj, újdonsült Nagybácsinak” unokaöccse, Oláh Tóth Béla születése alkalmából írt darabjának kéziratát (a Voit család hagyatékából), mellette a Mikrokozmoszét s a háztartási könyvet, amelybe az édesanya feljegyezte Bartók fellépéseit. Aztán egy idegen kéziratú kottát: Fábián Felicitas (ő volt az egyetlen lány zeneszerző a Zeneakadémián) egyik műve és az ehhez írott zongoraváltozatok részlete. Egy hortobágyi képeslap is ki van állítva: kézzel ráírva a Himnusz első sorának kottája.
Amott festmények és fényképek a családról: Bartók János földművesiskola-igazgatóról, a nagyapáról; Bartók Béláról, a nagyszentmiklósi földművesiskola igazgatójáról, az édesapáról, aki egyszerre volt író, muzsikus, pedagógus; és az édesanyáról, akihez rendkívül szoros szálak fűzték. Az unokatestvér, Voit Ervin kedves karikatúraakvarellje a természetimádó, rovar- és növénygyűjtő, illetve a lovag Bartókról (az utóbbiak a francia becsületrend odaítélése után készültek).
Megható az az 1921-ben keltezett levél, amelyben Bartók büszkén írja édesanyjának: boldog, hogy külföldön jól ismerik mint komponistát, és kiemeli, hogy ismertségét kizárólag a zenéjének köszönheti. Egy másik tárlóban népzenei munkásságának dokumentumai: kis lejegyzőfüzetei, köztük az, amelyikben először írta le a pentaton skálát. Egymás mellett Bartók és Kodály kéziratos kottái a zongorakíséretes magyar népdalokról. Bartók egy román barátjának őhozzá írott levelei magyarul és románul, majd románul a Cantata profana szövegét adó szarvaskolinda. Egy másikban a zeneszerző kéziratos kottái. Megannyi gyöngyszem a vonalak között. Geyer Stefi hegedűművésznő eredeti fotója. Levél a leendő első feleséghez, Ziegler Mártához és néhány dallam a készülő I. vonósnégyesből: „Holnap este talán szükség lesz ennek a két témának alapos ismeretére” – írja mellé, merthogy zongora mellett beszélik majd meg. Egy Ziegler Mártának szóló levél A csodálatos mandarin komponálásáról informál. A kékszakállú herceg várának zongora- és énekszólamát rögzítő kottasorok között Kodály Emma lila tintás bejegyzései (ő fordította németre a szöveget). Egy 1936-ban készült szép fotón az Akadémián látjuk Bartókot, amint Liszt-problémák című, ars poeticának is beillő székfoglalóját tartja.
Életének utolsó, rendkívül nehéz időszakából való az a levél, amelyben Serge Koussevitzky, a híres karmester a Natalie Koussevitzky Alapítvány nevében zenekari mű megírására kéri a súlyos betegségből lassan lábadozó zeneszerzőt. Bartók ettől szárnyakat kap, ekkor írta meg ötvenöt nap alatt a zenekari Concertót hároméves hallgatás után.
A teremben álló néhány bútor (két könyvszekrény, ifj. Bartók Bélának a MÁV-nál használt íróasztala, rajta fonográf) csak jelzésértékű. A könyvszekrények a tízes években ott voltak a Bartók-lakásban. Bennük népzene-tudományi művek számos nyelven, a Biblia is több nyelven. Kodály Bartókról írott életrajza, amely Franciaországban jelent meg (a műjegyzékben Bartók kézírásos javításai), Gogol Revizorának szlovák nyelvű fordítása, egy gimnáziumi Homérosz-kötet ugyancsak Bartók kézírásos jegyzeteivel és így tovább. Ezek a művek is bizonyítják, hogy Bartók szenvedélyesen tanulta az idegen nyelveket. Fontosnak tartotta, hogy népdalgyűjtő körútjain kommunikálni tudjon az emberekkel. Több nyelven levelezett a világ szinte öszszes mértékadó népzenei szakértőjével.
Háromnapos nemzetközi konferenciát is tartottak a kiállítás rendezésének időszakában a Zenetudományi Intézetben, amelynek méltó felújításához a Magyar Tudományos Akadémia jelentősen hozzájárult. (A tervező Korényi András volt.) Az interneten közzétett egyszerű felhívásra több mint ötven zenetudós jelentkezett a világ minden részéből, és feltűnően sok volt köztük a fiatal. Jeléül annak, hogy Bartók tisztelete, megkerülhetetlensége a zenetörténet evidenciája az új nemzedékek számára is.
Álljon itt végezetül egy idézet Bónis Ferenc könyvéből: „Az én vezéreszmém – írta Bartók egyik romániai hívéhez, Octavian Beuhoz –, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben, ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”