Hatvan évvel a történtek után be kell ismerni: súlyos felelősség terheli azokat, akik alig két évvel a zsidók kirekesztése után újra a kollektív büntetés elvét alkalmazták német nemzetiségű honfitársainkkal szemben. Pedig kollektív bűnök nincsenek, csak személyes vétkek léteznek – jelentette ki Schmidt Mária történész. A Terror Háza Múzeumban tartott nemzetközi konferencián a főigazgató arról is szólt, hogy a jó és rossz közötti választás azzal a döntéssel kezdődik: akarjuk-e látni a másik ember arcát.
Úgy tűnik azonban, az európai társadalmaknak – köztük Magyarországnak – hatvan esztendő kellett ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni azokkal a bűnökkel, amelyeket a magukat német nemzetiségűnek vallókkal szemben elkövettek a második világháború után. Glatz Ferenc akadémikus tágabb kontextusba helyezte a kérdéskört, amikor azt mondta: a diktatúra mindig köztársaságokból nő ki, ezért nagy a felelőssége a jelen társadalmának, amikor az egységesülő Európában a különböző fajta identitások előtérbe kerülnek.
Kitelepítés természetesen nem csak nálunk volt, sokkal embertelenebb körülmények közt folyt Lengyelországból, Csehszlovákiából a németek úgymond anyaországba történő visszatoloncolása – derült ki Norbert Spannenberg, Gerhard Seewann, Jerzy Kochanowski és Alfred de Zayas referátumából. A szomorú tények azonban Magyarországon is beszédesek: 1946 nyaráig száztízezer főt telepítettek ki, s ez a szám 1948 júniusáig meghaladta a kétszázezret. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke úgy fogalmazott: a kitelepítettek mégis otthonra leltek a hazátlanságban, s munkájuk során kiderült, mit veszített Magyarország azzal, hogy megalázta, bűnösnek nyilvánította s elszakította őket szülőföldjüktől.
A Német sors Európában – sváb sors Magyarországon című kiállítást ma délelőtt tizenegy órakor nyitja meg a Terror Háza Múzeumban Ursula Seiler-Albring, Németország budapesti nagykövete és Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke.
origo.hu
A világ egyik legjobb vodkája készül Zamárdiban
