Túlértékelt kabuli „sikerek”

Önvédelemből nyitottak tüzet az amerikai katonák Kabulban – állítják az Afganisztánban állomásozó erők magas rangú tisztjei, a tavaly megválasztott parlament mégis azt szeretné, ha az afgán jogrend szerint járnának el a vétkesekkel szemben. A tegnapi nap viszonylagos csöndben telt el azután, hogy az amerikaiak által okozott halálos közlekedési balesetet követően súlyos zavargások törtek ki a fővárosban.

A déli országrészben dúló harci cselekmények ellenére Afganisztánt mindeddig valóságos sikertörténetként emlegették angolszász körökben. Legalábbis Irakhoz képest. A tálib uralmat sikerült megdönteni, harcos híveit a megszállók felkergették a hegyekbe, a külföldiek elleni támadások ritkák maradtak, megindult az építkezés, s békében sikerült levezényelni a választásokat. A hétfőn kirobbant zavargások azonban a nem is olyan mélyen megbúvó feszültség mértékét jelzik, főként, hogy az amerikaiakat az eddig nyugodtnak tartott Kabulban érte a támadás. Az újabb összeomlás előszele ez, vagy csupán néhány felbőszült ember akciója zajlott? – merül fel a kérdés.
Mint arról beszámoltunk, az amerikai katonák az afgán fővároshoz közeli Bagramba vezető úton terepjárójukkal – saját állításuk szerint fékhiba miatt – belerohantak egy gépkocsioszlopba, három helyi lakos halálát okozva ezzel. A helyszínen összegyűlt kisebb tömegből többen kövekkel kezdték dobálni az amerikaiakat, akik erre válaszul tüzet nyitottak, többeket megölve. A városban ezután zavargások törtek ki, melyben húszan életüket vesztették. 2001 októbere, vagyis az amerikaiak által indított háború óta nem volt példa ilyen mértékű erőszakra a városban.
A kabuliak és a külföldiek viszonyát talán könnyebb megérteni konkrét példán keresztül. Személyes tapasztalat, hogy ha az Európából vagy Amerikából érkezett látogató katonák által felvezetett, sötétített üveges gépkocsival száguld át a fővároson, gyakran találkozik szúrós tekintetekkel, ellenséges megnyilvánulásokkal, ám ha taxiban vagy gyalogszerrel közlekedik – éppúgy, mint a helyiek –, akkor barátságosan viszonyulnak hozzá. Ez azonban csak a felszín, hiszen a lakosság örül ugyan a viszonylagos békének, ám éppen ez az, amiért annak idején a Nyugat fő ellenségét, a tálibokat is elfogadta.
Az amerikaiak, legalábbis kifelé történő kommunikációjukban, hajlamosak lebecsülni a hatalomból elűzött rezsim maradványainak az erejét, ráadásul számos fontos tényezővel nem számolnak. Nem foglalkoznak például a pastuk, a tádzsikok, az üzbégek vagy éppen a síita hazarák közti különbségekkel, vagy éppen a máktermelés jövőjének realitásaival. Az Egyesült Államok elkötelezett a kábítószer elleni harcban, ám nem tud alternatívát kínálni azok számára, akik a drogpiacról tartják fenn magukat.
Az afgánok alapvetően nyugodt természetű, legendásan vendégszerető emberek, ám ez nem jelenti azt, hogy az amerikaiak hozta rendszert elfogadnák. Amit a megszállók eddig elértek, hamar a semmibe veszhet, hiszen javában működnek most csöndes, de bármikor mozdulni kész erők a háttérben.