Fájdalommal és a nélkül

A Szent Rókus Kórházban is sokan fordultak meg a születés hete alkalmából. Mentek szülőszobát látogatni.
– Még nem vagyunk bababarát kórház, bár törekszünk rá. Az osztályunk nyitott, gyakorlatilag folyamatosan jönnek a látogatók. Éppen a napokban mesélte az egyik páciensem, mennyire furcsa volt számára, hogy amikor a szülésfelkészítő tanfolyam keretében bementek egy kórterembe, tízen ültek körül egy ágyat, míg a másik három ágyon az anyukák szoptatták a babájukat. Hiába írtuk ki, hogy szoptatás alatt ne zavarjanak a látogatók.
– Ma, amikor a tinédzsertest a divat, nem féltik az alakjukat, a mellüket a nők? Szívesen szoptatnak?
– Igen, és ennek azért is örülök, mert a mai nőideál valóban távol áll a gyermekét szoptató nőtől, akit a keresztény kultúrkörben Szűz Mária testesít meg. A plakátokon egyetlen szülés utáni anya sincs. Mindig is azt tanácsoltam a pácienseimnek, hogy szoptassanak. Általában a baba három hónapos koráig szoktak is, de előfordult már olyan anyuka, aki kétéves koráig szoptatta gyermekét. Ideális a hat hónapig tartó szoptatás lenne.
– Lehet-e szoptatni császármetszés után?
– Nálunk a császármetszések nagy része a gerinchez közeli érzéstelenítéssel történik, vagyis az anya ébren van a műtét alatt. Amint világra jön a baba, megsimogathatja, két órával a műtét után mellre teheti.
– A fájdalom elkerülése miatt Európa nyugati felén egyre többen szülnek császármetszéssel. Magyarországon is megfigyelhető ez a tendencia?
– Szakmailag ez nem értelmezhető, bár nálunk nem kérnek ilyet a nők. Így is elég sok császármetszésre kényszerülünk. Mint minden műtétnek, ennek is szövődményei lehetnek, így egyáltalán nem veszélytelen.
– Hogy látja, milyen ma a szülési kedv?
– Változó, s az életkor kitolódott. Ma általában harmincévesen szülik meg a nők az első gyermeküket. Harmincöt év fölött ajánljuk a magzat genetikai vizsgálatát, mert ilyenkor gyakoribb a Down-kór előfordulásának esélye. Mivel azonban ez invazív beavatkozás, nem mindenki kéri a vetéléstől való félelem miatt.
– Halnak-e meg ma is gyerekek születés közben Magyarországon?
– Előfordul. Ilyen mindig volt és sajnos lesz is. A mi kórházunkban tavaly másfél ezrelék volt a szülés körüli magzati halálozás. Érett súlyú magzatot nem vesztettünk.
– Sokan szakítják meg a terhességüket?
– A magzatvédelmi törvény megjelenése óta nem végzek ilyen műtétet, de úgy tudom, nálunk is még mindig sokan jelentkeznek abortuszra. Tizenévesek éppúgy, mint negyvenévesek, és a szociális helyzetet tekintve is elég tarka a paletta. Nem lehet azt mondani, hogy csak a rossz anyagi körülmények között élő nők élnek ezzel a lehetőséggel. Sokan újra és újra jönnek.
– Sok ma a rákos nő?
– Sok. Az a baj, hogy legtöbbjüknek már előrehaladott állapotban van a betegsége. Méhnyakszűrést végzünk, amelyhez hozzátartozik az emlő vizsgálata is. Naponta én szignálom a szövettani leleteket. Szinte nincs olyan hét, hogy ne akadna legalább egy pozitív lelet.
– Mi az álláspontja az otthon szülésről?
– Ellenzem. Úgy gondolom, hogy Magyarországon nincsenek meg az otthon szülés feltételei. A mozgalom Hollandiából indult, de ott egy rohamkocsi áll a vajúdó nő háza előtt. A szülés ugyanis igazi sürgősségi eset. Nemcsak háttérkórházakra, de infrastruktúrára is szükség volna. Nehezen tudom elképzelni, hogy nálunk mindez rendelkezésre álljon a közeljövőben. Úgy vélem, akik otthon szülnek, nem gondolnak arra, hogy nemcsak önmagukról van szó, hanem a gyermekükről is, aki alkalomadtán veszélybe kerülhet. Nagy kérdés, veszélyeztetheti-e a nő a gyermekét. Nem véletlenül találták ki a kórházban szülést. Köztes megoldásként inkább arra kellene törekednünk, hogy barátságosabbá tegyük a szülőszobákat.
– Volt-e olyan páciensük, aki bár otthon kezdte a szülést, mégis a kórházban fejezte be?
– Nem sok. Egy esetre emlékszem. A kismamát gátsérülés miatt hozták be.
– A gátmetszéssel kapcsolatban is más a fent említett mozgalom tagjainak az álláspontja. Szerintük, akárcsak a természeti népek gyakorlata szerint, nincs rá szükség. Mi az orvosi gyakorlat?
– Az első szüléseknél mindenkinél megcsináljuk. A többedszer szülőknél attól függ, mennyire feszül a gát. Ezt így tanultam, és az osztályon is ez a gyakorlat.
– Harmincöt éve van a pályán, és jó orvos hírében áll…
– Nem tudom, mi a jó orvos titka. Azt sem tudom, én magam jó orvos vagyok-e. Igyekszem figyelni az asszonyokra, együtt érzek velük, meghallgatom őket, talán ezért van sok páciensem. De ma már nemcsak orvost, hanem egyre többen szülésznőt is választanak. A vajúdás alatt ugyanis sokkal többet van a szülésznő az anyával, mint az orvos, aki nem ér rá végig jelen lenni. A szülésznő támogathatja lelkileg a nőt. De bent lehetnek a családtagok is, nagyon elterjedt az apás szülés.
– A gyerekei önnél születtek?
– Nem akartam. Az ember nem tud elég objektív lenni a hozzátartozóival. A feleségem még érzéstelenítés nélkül – mosolyogva szült. A lányom nemkülönben. Az első két gyermekünk az akkori főnökömnél született, a harmadik egy kolléganőmnél. Én nem voltam bent, akkor még nem is volt szokás az apás szülés, de nem is tudtam volna, éppen operáltam.
– Milyenek itt a kórházban a szülőszobák?
– Nekünk egy egyágyas „apás” és egy háromágyas hagyományos szülőszobánk van, ahol paravánokkal választjuk el egymástól a szülőágyakat. Most szeretnénk átépíteni az egyik szülőszobánkat. Labdánk már van, bordásfalunk és medencénk még nincs, bár nekem a vízben vajúdás idegen. Megfelelő szülőszékünk sincs még, nálunk klasszikus módon szülnek a nők. A vajúdás alatt végig regisztrálni kell a szívhangot és a fájást, az anya végig ágyhoz van kötve. Nincs még olyan telemetrikus készülékünk, amellyel akár az udvaron is sétálhatnának a nők a vajúdás alatt úgy, hogy közben a magzat állapota folyamatosan figyelhető lenne. Nagyon szeretik nálunk az epidurális érzéstelenítést. A nők 60–70 százaléka kéri. Én is kedvelem, mert szakmailag is előnyös.
– Nincs szövődménye?
– Nem tudunk róla. Ez az érzéstelenítőszer nincs hatással a magzatra, mert nem megy át a méhlepényen, sőt javítja a lepényi keringést. Van, aki a vajúdás kezdetén még azt gondolja, ki fogja bírni a fájdalmat, mert természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül szeretne szülni. Aztán eltelik egy kis idő, jönnek az erős fájások, és kéri.
– Milyen az új szülész-nőgyógyász generáció?
– Ma már más a képzési rendszer, mint annak idején. Rezidensként elég hosszú időt töltenek klinikán, ahol megtanulják a szakma alapjait, de gyakorlati munkát keveset végeznek. Aztán „hazajönnek”, rájönnek, hogy nem minden úgy van, ahogy ott látták. Más világban nőttek fel, mint mi, és ez látszik. Sokkal öntudatosabbak, ami nem lenne baj, csak néha hiányzik a megfelelő alázat. Az élet majd megtanítja őket is.
– A külső szemlélőnek úgy tűnik, egy orvosnak nincs szabadsága, ami nyilván a magánélete rovására megy.
– Állandó készenlétben élek. A feleségem azt szokta mondani: „háromgyermekes leányanya vagyok”. Hiába beszéltünk meg bármit, terveztünk programot, bármi közbejöhet. Az idén lesz a harmadik nyár, hogy együtt tudunk nyaralni. Eddig mindig megszakítottam a nyári szabadságomat a szülések kedvéért. Amikor fiatal voltam, az előttünk járó szülészgeneráció azt sugallta, milyen jó és kényelmes pálya lesz ez idősebb korban. Ehhez képest most sokkal többet dolgozom, mint fiatalon.