Hazugságok hálójában

Akik eddig is figyelemmel kísérték a magyar költségvetési folyamatokat, azokat most nem érte nagy meglepetés – ezzel a cinikus megjegyzéssel kommentálta Veres János pénzügyminiszter azt a gazdasági helyzetjelentést, amelynek eddig elhallgatott adatait ő és Gyurcsány Ferenc csütörtökön tárta a nyilvánosság elé. A kiábrándító beismerés lényege: az eddig hangoztatott hivatalos állásponthoz képest majdnem kétszer nagyobb lesz az idén az államháztartás hiánya, amelynek mértéke bődületesen nagy, eléri a bruttó hazai össztermék 9,4 százalékát. Csak összehasonlításképpen: az eddigi hivatalos, unalomig bizonygatott hiánycéllal is az utolsók lettünk volna az Európai Unió 25 tagállama közül, a most beismert adattal azonban már világviszonylatban is a negatív lista első helyén állunk. Ami, lássuk be, ennyi hiánycsökkentésről és reformról szóló, évek óta ismételgetett ígérgetés után nem kis teljesítmény.
A beismerés másik része az idei költségvetésben tátongó óriási lyukról szól. Veres János ezzel kapcsolatban nem kevesebb mint ezermilliárdos többlethiányról beszélt. Arról, hogy „korrekció” nélkül bizony ennyivel lenne több az idei évre tervezett és a költségvetési törvényben előírt deficit. A kormányzati oldalról eddig kommunikált helyzet és a valóság között feszülő ellentétet a legjobban megint csak a számok szemléltetik: az idei évre összesen 1545 milliárd forintnyi hiányt hagyott jóvá a parlament, és már ez a szám is rekordnagyságot jelentett.
A bődületes hiányról szóló beismerésből kérdések sora adódik, amelyek közül az egyik legnyilvánvalóbb: hogyan lehetséges, hogy mindez csak most derült ki? Azt, hogy nem dübörög a magyar gazdaság, és nem minket irigyelnek a nyugat-európai országok – ahogyan azt a kormány a választások előtt több tíz millió forintért, fizetett hirdetésekben hangoztatta –, már eddig is mindenki a saját bőrén tapasztalhatta. Azt azonban, hogy az államháztartás terén tudatos félrevezetés folyt az utóbbi hónapokban, a mostani beismerés bizonyítja a legékesebben. Nincs három hónapja, hogy az egyre aggasztóbb büdzséadatokra Gyurcsány Ferenc legyintve válaszolta: „Mit akarunk lefaragni? Az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van.” Veres János az idén ugyancsak számtalanszor erősítette meg: az ez évi hiánycél tartható. Igaz, a választások lezárultával némileg változott a hivatalos álláspont, amely immár reformokat is szükségesnek tartott a cél betartása érdekében, ám a nyilatkozatok szerint a költségvetés továbbra is reális maradt. A legderűlátóbb kijelentést kétségtelenül a pénzügyi tárca közigazgatási államtitkára tette, aki nem egészen egy hónappal ezelőtt még megszorító intézkedéseket sem tartott szükségesnek ahhoz, hogy teljesíteni tudják a büdzsében foglaltakat. A kormányzati kommunikáció tehát az előző hónapokban egész egyszerűen hazugság volt. A sikerpropaganda annak ellenére folyt zavartalanul, hogy az eltelt hónapokban egyre több hazai és nemzetközi szervezet – így például a Magyar Nemzeti Bank, az Európai Bizottság és az összes nagy hitelminősítő intézet – hozott napvilágra figyelmeztető adatsorokat, amelyek egyértelműen cáfolták a hurráoptimista kormányzati helyzetjelentéseket.
Csütörtökön azonban, úgy látszik, eljött a megvilágosodás napja, s mint derült égből a villámcsapás, napvilágot látott: hazánk Gripen vadászgépeket vásárolt 70 milliárd forintért, az uniós források elnyeréséhez hazai társfinanszírozás is kell, a gyógyszerkassza hiánya jóval több lesz a tervezettnél, s a minisztériumokra kirótt maradványtartást több esetben képtelenség teljesíteni. Csupa olyan tétel, amely eddig bizonyára nem volt ismeretes a kormány tagjai előtt. A deficitet a pénzügyminiszter beszámolója szerint még egy igen érdekes kiadás is növeli. Ez pedig nem más, mint az autópálya-építések költségeiből származó 130 milliárd forint, amiről – több hónapos sorozatos cáfolat és bizonygatás után – mégis kiderült: állami kiadás révén a büdzsében kell elszámolni, tehát az eddigi trükkös, többször alakítgatott könyvelési ötletelés mégsem felel meg az uniós szabályoknak. E kiadási tétel már csak azért is érthetetlen, mert nem ez az első eset, amikor gond adódik a sztrádaépítések elszámolására vonatkozó „hiánycsökkentő” kimutatásunkkal. Tavaly az Európai Unió már egyértelműen a tudomásunkra hozta: tiszteletben kell tartani az autópálya-kiadások elszámolási rendjét, a kifizetéseket nem lehet önkényesen, a szabályok felrúgásával a költségvetésen kívülre helyezni csak azért, hogy – papíron – kisebbnek tűnjön a hiány. A tavalyi fiaskó és Joaquín Almunia uniós pénzügyi biztos figyelmeztetése szeptemberben kényszerítette arra a kormányt, hogy jelentősen felemelje a múlt évi hiánycélját. Akkor még azt a szégyent is meg kellett érnie hazánknak, hogy az uniós biztos egyenesen megkérdőjelezte a magyarországi statisztikai és költségvetési mutatószámok hitelességét, és arra kérte a magyar hatóságokat, foglaljanak állást arra vonatkozóan, hogy a Brüszszelnek közölt adataik egyáltalán megfelelnek-e a valóságnak. Kilenc hónap elteltével – eltérő összeggel ugyan, de – hasonló folyamat ismétlődik most meg: az uniós szabályokat felesleges nyűgnek tekintik. A kreatív könyvelés azonban azon túl, hogy hazánk hitelességét teszi tönkre, kimutatható veszteséget is okoz: az Állami Autópálya Kezelő Zrt. a „hiánycsökkentő” technika miatt például arra kényszerült, hogy államilag nem garantált, azaz drágább hitelt vegyen fel, a tavaly elutasított könyvelési manőverezés pedig a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint 70 milliárd forintos pluszköltséget rótt volna az államra.
A költségvetési célok folyamatos, immár ötödik éve tartó elvétése után joggal adódik a következő kérdés: mi a garancia arra, hogy a miniszterelnök által most közölt adatok tényleg a valóságot tükrözik, s az új előirányzat tartható lesz? Nos, erre a felvetésre Veres János úgy válaszolt: a két kormánypárti frakció elkötelezett abban, hogy július közepéig meghozzák a szükséges intézkedéseket. Kétely ennek ellenére akad bőven. Az egyik például az, hogy a most közzétett, brutálisan nagy költségvetési lyuk még mindig nem tartalmazza a nagy állami vállalatok adósságait, illetve az államilag garantált adósságok jelentős részét. Márpedig ezek a tételek a legújabb becslések szerint további ezermilliárd forintot jelentenek, amelyeket előbb vagy utóbb el kell számolni a költségvetésben. A folytatódó hazudozás részének tekinthető Lendvai Ildikó tegnapi nyilatkozata is, a frakcióvezető asszony ugyanis már egyenesen százmilliárd forintos kiadási tételként említette az árvízi költségeket.
Egy szó mint száz, 2002-től olyan többletköltekezés folyt, amely mögött nem állt gazdasági fedezet, a gazdaság állapotáról pedig olyan tájékoztatást kapott a közvélemény, amely nem felelt meg a valóságnak. Most már az is biztos, hogy ennek a költségeit valamennyi adófizető polgár nyögni fogja majd. A januártól életbe lépett – ugyancsak agyonreklámozott – ötéves adócsökkentési program már a múlté, az adóemelésre vonatkozó lépéseket még nem ismerjük, azokat éppen ma hozza nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc.
Az őszinteséget alárendelték a választási sikernek, ugye? – szegezték a kérdést a lesújtó költségvetési adatok ismertetése után Veres Jánosnak. A pénzügyminiszter sommásan úgy válaszolt: a költségvetési hiányról ilyen jellegű felmérés mindeddig nem készülhetett, most azonban már más a helyzet. Valóban más. Lezajlottak a választások, és újra ők kormányozhatják az országot négy évig.