Az ifjúság útja

Megyek haza az Ifjúság útján, és a néhai lázadókra gondolok. Azokra a lázadókra, akik hajlamosak megtagadni ifjúságuk legszebb nyarait. Fullasztó a meleg, a beton felett a lég remeg, s a kánikulában feldereng Garamhegyi Ábel egykori, délibábos képe: a szegedi pulpituson áll Ábel, s ágál, a Bokros-csomag idején bevezetni kívánt tandíj ellen lázít, jogosan, hiszen tanársegédként tudja, a hallgatóknak olykor még párizsira is alig futja. Aztán egy évtized elszelel, az ifjú Ábelből államtitkár lesz, aki nevét adja a tandíj bevezetéséhez.
Megyek az Ifjúság útján, s azokra gondolok, akik sohasem szerettek lázadni. Az embertelen hőségben eszembe jut az Egyetemisták és Főiskolások Turisztikai Találkozója. Az EFOTT-ot a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől (KISZ) örökölte, ennek fényében az idei rendezvény legnagyobb bája az volt, amikor a hallgatók kifütyülték a HÖOK elnökével tanácskozó egykori KISZ-vezért. A néhai titkárt, aki a lázadás helyett már akkor is a hajlongást választotta, és a propaganda végtelenül cinkes eszközeivel molesztálta hallgatótársait. Azóta két évtized is eltelt, s az ifjú KISZ-es ma deres hajú miniszterelnök, aki a versenyre épülő politikában és oktatásban hisz, aminek viszont elengedhetetlen kelléke a tandíj, akarom mondani, a fejlesztési részhozzájárulás.
Gyurcsány Ferenccel szemben Ekler Gergely HÖOK-elnök még pontosan tudja, mennyi az annyi: mennyi a párizsi, a zsömle, a buszbérlet, az albérlet s mennyi a tandíj. Hja, persze, tudomásul kell venni, hogy ingyen nem jár semmi. Különben is, a magyar társadalom hajlamos értéktelennek tekinteni azt, amiért nem kell fizetni – így kommentálta Tatai Tóth András, a szocialisták oktatási munkacsoportjának vezetője a tandíj bevezetését. Szerinte a Fidesz óriási bűnt akkor követett el, amikor 1998-as kormányra kerülésekor eltörölte a Bokros-csomag idején bevezetett tandíjat, és a logikát követve óriási bűnt követett el a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára, Garamhegyi Ábel is, aki 1995-ben a tandíj ellen lázított. Talán eltévedt a rengetegben…
A parlament a hét elején elfogadta a közoktatási és felsőoktatási törvényhez benyújtott – a kormány által reformnak nevezett – megszorítócsomagot. Eddig is előkelő helyen voltunk, az új tandíjrendszerrel a tanulmányi költségeket tekintve viszont Magyarország lesz a diákoknak az egyik legdrágább hely Európában. Az ingyenes képzésben részt vevő diákok aránya a jelenlegi ötven százalékról a legjobb esetben is tizenötre zuhan, ráadásul a kiváló tanulók sem az állami támogatásnak köszönhetően tanulhatnak majd ingyen, hanem a többi, magasabb tandíjat fizető hallgató jóvoltából. A Fidelitas szerint a kormány hadban áll az ifjakkal, a fiatal szocialisták viszont sunyin vigyorognak a vezérre, mint pék kutyája a meleg kiflire. Hogy is mondta Ekler Gergely HÖOK-elnök? Valahogy úgy, hogy a tandíjügyben fordítva ülnek a lovon.
Megyek az Ifjúság útján, a Stefánia út felett zivatarfelhők, talán vihar készül, és én arra gondolok, milyen jót tenne végre az elkényelmesedett, mai huszonéveseknek a lázadás. Érdekeiket ugyanis (le vannak sajnálva) rajtuk kívül senki más nem tudja megvédeni. A Fidesz a törvénycsomag elfogadása miatt az Alkotmánybírósághoz fordul, a diákok pedig – csak remélni lehet – szervezik a tiltakozó megmozdulásokat.
Akár ’95-ben. Ugye, Ábel?