Betiltanák a neonáci pártot

Peter Struck, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) frakcióvezetője és Klaus Wowereit, Berlin polgármestere egyaránt sürgette, hogy tűzzék ismét napirendre a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) betiltását. Thomas de Maiziere kancelláriaminiszter azonban ellenzi a betiltást, mert szerinte ezáltal a pártnak egyfajta mártír szerepe lenne, amit mindenképp el kell kerülni. Hasonló véleményt fogalmazott meg Monika Harms német főállamügyész is.

Több mint hétszázalékos eredménnyel került be Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományi parlamentjébe a neonáci NPD, és ezzel végleg meggyőzte a magukat néppártoknak valló keresztény- és szociáldemokratákat, hogy tartós problémával állnak szemben.
A nemzetiszocialista eszme örököseinek lózungjaival már négy tartomány parlamentje kénytelen foglalkozni anélkül, hogy rájött volna a „barna veszély” elleni harc sikerrel kecsegtető taktikájára. Az egyesített köztársaságot ismét ideológiai határvonal szeli ketté. „Politikai szemszögből nézve Kelet-Németország uralkodó nélküli birodalom, ahol az NSZK rendszere szellemileg nem tudott gyökeret verni, pártunknak erre a területre kell összpontosítania a figyelmét” – hangoztatta Michael Andrejewski NPD-szónok pártja egyik kortesrendezvényén, és emlékeztetett a kínai Mao Ce-tung pályafutására, aki kezdetben szintén csak regionális területen alapozta meg befolyását. A legutóbbi tartományi választás háttéradatai alátámasztják e taktika helyességét.
Postlow, Blesewitz, Bargischow, Neu Kosenow, Neuenkirchen, Ziethen – ismeretlen minitelepülések Elő-Pomeránia keleti vidékén. Néhány száz lakossal rendelkeznek mindössze, de ezek többsége az NPD odaadó támogatója. Postlow 144 választásra jogosult lakosa közül 55 állt a szélsőjobboldal mellé – ez mindeddig ismeretlen jelenség a demokratikus német politikai rendszerben. Vén házak, öreg emberek, néhány kilátástalan fiatal és NPD-szimpatizánsok, akik szabad bajtársi egyesületekbe tömörülnek. Az NPD – saját bevallás szerint – kétszáz jól kiképzett fiatallal rendelkezik és veszi szárnyai alá a tétlenségre kényszerített kortársakat. Olyan hézagot tölt ki, amelyből hiányoznak az óvodák, az iskolák, az ifjúsági klubok, sőt még a vendégfogadók is. A több mint 18 százalékos munkanélküliség rekordot jelent az országban. „A szélsőjobboldalnak sikerült egy egész generációt maga mellé állítania” – mondja Günther Hoffman, aki a tizenötezer lakosú Anklamban a „Tarka a barna ellen” nevet viselő mozgalommal igyekszik gátat vetni a neonáci térhódításnak. A legutóbbi eredmények nem sok jóval biztatják. Az NPD közel 400 ezer eurós költségvetéssel vívta meg a választási harcot, plakátjainak a száma felülmúlta a CDU és az SPD hirdetményeit.
Az eddigi négy tartományi parlamentben (Szászország, Brandenburg, Bréma, Mecklenburg–Elő-Pomeránia) elfoglalt pozíción vérszemet kapva a szélsőjobboldal azonnal megkezdte a további célok előkészítését, és a soron következő választásokon (Szászország-Anhalt, Bajorország, Hessen, Alsó-Szászország, Türingia) közös erővel igyekszik teret nyerni. Ennek alapját a két újnáci párt, az NPD és a DVU kötötte választási szerződés adja: egy tartományban nem lépnek fel egymás ellen, tagjaikat a testvérpárt támogatására utasítják. A 2009-ben sorra kerülő parlamenti választás célja: bejutni a berlini Bundestagba.