Hazugságexport

A miniszterelnök már megint lebukott. A német kancellárral folytatott megbeszélése után, szokása szerint megint mondott egy nagyot. Nem volt elég számára, hogy jelenlegi helyzetében egyáltalán fogadták Berlinben, a tárgyalások után a hazai újságíróknak még megpróbálta elsütni, hogy Angela Merkel bátornak nevezte a nyilvánosságra került balatonőszödi beszédet. Ezt a jelen körülmények között eleve bajos elképzelni, s a kancellária sajtója udvarias formában cáfolta is az állítást. A helyzet fölöttébb kínos, hiszen a nemzetközi diplomáciában szokatlan, hogy egy minden tekintetben partner országgal folytatott megbeszélés után az egyik fél cáfolja azt, amit a másik a tárgyalásokról kommunikál. Kellemetlen ez a meghívónak és a meghívottnak egyaránt. Különösen most, amikor már magának a találkozónak a létrejötte is sokakban kérdéseket vet fel. Talán nem véletlen, hogy a megbeszélések után Angela Merkel ezúttal kerülte az ilyenkor szokásos közös sajtótájékoztatót. Mindezek tudatában szemtelenül udvariatlan, ahogy a kormányfő beszámolt a tárgyalásokról. Sérti vele meghívóját, s az újabb fülön csípett hazugság ismét rossz fényt vet Magyarországra.
Gyurcsány Ferenc már nem először tesz ilyet. Nem is titkolja, hogy a külpolitika csak a belpolitika fényében fontos számára. Ebből indult ki akkor is, amikor vatikáni megbeszéléseiről beszámolva a katolikus egyházat lejárató szavakat adott vendéglátóinak a szájába. Később kiderült az igazság, ám ez egy pillanatig sem zavarta Gyurcsányt. Mint ahogy a hazai sajtó többségének lelkes asszisztálásával próbálta valahogy kimagyarázni a washingtoni tódítást, amellyel azt a látszatot keltette, hogy az amerikai elnök rossz véleménnyel lenne a hazai jobboldalról. George W. Bush Budapesten is megjárta Gyurcsány Ferenccel, megbeszélésük után ugyanis a miniszterelnök kész tényként ismertette a Táncsics-börtön átadását. Bush mosolyogva rázta a fejét, keményebb volt viszont az Európai Bizottság, amikor valótlan adatok miatt visszadobta a magyar konvergenciaprogramot.
Az érintettek általában igyekeznek udvariasan reagálni e furcsaságokra is, ám nem kétséges, hogy mit gondolnak. Elég ehhez Zbigniew Brzezinskit idézni, aki szerint „ha egy miniszterelnök hazudik az országának és az Európai Uniónak, akkor kárt okoz a demokráciának és ebből le kell vonnia a helyes következtetést”. Itthon és külföldön egyaránt nagyon figyelnek a kormányfő szavaira, Gyurcsányt azonban ez sem teszi óvatosabbá. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta percenként nyilatkozik, ad interjút, és mindegyikben van valami, ami kínos a maga, a pártja és sajnos az ország szempontjából.
Nem lehet kétséges, hogy ezzel a hazudozós tempóval előbb- utóbb külföldön is túlfeszíti majd a húrt. Nem tudja ugyanis még azt sem igazán megbecsülni, hogy a nemzetközi diplomácia a maga nehézségi erejénél fogva egyelőre úgy tesz, mintha az egyébként hitelét vesztett Gyurcsány Ferenc lenne Magyarország stabilitásának kizárólagos letéteményese. Amíg lehet, az uniós tagállamok kerülnek mindent, ami a beavatkozás látszatát keltené, s bár négyszemközt már sokan reménykednek a mindenki számára mind terhesebb Gyurcsány távozásában, hivatalos szinten gazdasági kérdésként kezelik a problémákat. Bizonyos felsőbb érdekek ideig-óráig még háttérbe szoríthatják azt a tényt, hogy az Európai Unió értékközösség is, a demokrácia sérülése, a játékszabályok sorozatos felrúgása azonban a többség szemében előbb-utóbb túlságosan kínossá válik.