Hamarosan megtudhatjuk, hogy a jelenleg Thaiföldet uraló Politikai Reformtanács – ahogyan a puccsisták nevezik Bangkokban legfőbb szervüket, amelynek tagja a hadsereg három parancsnoka, valamint a thai rendőrség első embere – kit nevez ki az ország átmeneti miniszterelnökének, aki egy évig irányítja az országot, s akinek a kabinetjével ki kell dolgoznia az új alkotmányt. Rá vár a politikai reformok végrehajtása és egyebek közt az új választási szabályok megalkotása is. Várhatóan jövő októberben általános törvényhozási választásokat tartanak, amellyel a hadsereg végleg kivonul az ország politikai életének irányításából.
De mi is vezetett odáig, hogy a virágzó gazdasággal rendelkező, évi öt százalékkal fejlődő, 65 milliós ország a világ vezető lapjainak címoldalára került? Thaiföld fiatal demokrácia, tizenöt éve választotta a politikai fejlődésnek ezt az útját. Az 1932-ben alkotmányos királyságként létrejött független országban a katonai hatalomátvételek igen gyakoriak voltak: 1992 előtt huszonhárom sikeres vagy sikertelen puccs történt! Tehát a közelmúlt thai történelme a hatalom erőszakos megragadása terén igen gazdag, ám másfél évtized alatt az egész thai társadalom kezdett megfeledkezni erről; az 1997-es alkotmány ugyanis kimondja, hogy a hadsereg politikailag semleges. Az idén tavasz óta mégis egyre gyakrabban merült fel a puccs lehetősége, amely szeptember 18-ról 19-re virradóra meg is valósult.
A dúsgazdag, 57 esztendős Thakszin Sinavatra, aki vagyonát a telekommunikációból és tömegtájékoztatásból szerezte, 2001-ben megnyerte a választásokat. Már első miniszterelnöki időszaka alatt rengeteg ellenséget szerzett a thai közéletben voluntarista és demagóg politikájával, az általa bevezetett urambátyámrendszerrel. Bírálói szerint a kínai származású kormányfőt az újgazdagok pökhendisége jellemezte, túlzottan magabiztosnak és arrogánsnak bizonyult. Bangkokban a demokráciára érzékenyebb középosztály tömegesen elutasította azt az önkényeskedő stílust, amellyel Thakszin úgy próbálta meg irányítani az országot, mint valami nagyvállalatot. „Megmentem Thaiföldet, akkor is, ha nem akarja” – nyilatkozta egyszer.
Szociális „reformja” keretében jelentős anyagi támogatást adott az ország középső és északi részén élő parasztoknak. Gyakorlatilag nem másról volt szó, mint szavazatvásárlásról. A 2005 elején tartott választásokon új pártjával, a beszédes elnevezésű Thai Rak Thaijal (thaiföldi szereti a thaiföldit) újabb sikert könyvelhetett el. Ezt követően Thakszin megpróbálta módszeresen ellehetetleníteni a demokratikus ellenőrző szerveket, amelyeket az alkotmány és a király is biztosít. A bangkoki lakosság körében különösen népszerűtlen volt, ne feledjük el, hogy ez az ázsiai metropolis adja Thaiföld választókorú lakosságának 20 százalékát. Az ellenzék részéről hatalmi visszaéléssel és korrupcióval vádolt kormányfő, miután a tömegtüntetések erre kényszerítették, elfogadta a rendkívüli választások kiírását.
A parlament feloszlatása után, április elején tartották meg a voksolást, amelyen ismét győzedelmeskedett a miniszterelnök pártja. Csak épp látványos csalásokkal, az ellenzéki pártok bojkottjával, és úgy, hogy milliók dobtak érvénytelen szavazatot az urnákba. A választási bizottságok tagjai közül sokan börtönbe kerültek az elkövetett szabálytalanságokért. A tüntetések egész nyáron egymást érték Bangkokban, amelyeken Thakszin és csapata távozását követelték. A miniszterelnök hónapról hónapra halogatta az új általános választások kiírását, legutolsó ígérete novemberre szólt.
Thaiföld buddhista alkotmányos királyság, az uralkodó, a 79 éves Bhumibol Aduljadedzs épp az idén ünnepelte trónra lépésének 60. évfordulóját, amellyel „világcsúcstartó”. Az öreg királyt a thaiföldiek rajongásig szeretik, szinte minden szava megkérdőjelezhetetlen. Bhumibol király kérte fel az áprilisi választások felülvizsgálatára az alkotmánybíróságot, amely törvényellenesnek tartotta azok lebonyolítását, ugyanis a megvesztegetett választási bizottságok nem voltak képesek „a szabad és igazságos választást végrehajtani”. Ezt követően Thakszin kormányfő még őfelségéről is mondott egy-két keresetlen szót, miután a király egy beszédében rosszallóan nyilatkozott azokról az erőkről, „akik megosztják az országot”. A Thakszin Sinavatra ellen most felmerült egyik vád épp az uralkodó folyamatos megsértése. A totális politikai válsághoz hozzájárult a főügyész alkotmánybírósághoz címzett beadványa is, amelyben javasolta, tiltsák be a Thai Rak Thai tömörülést és az ellenzéki demokrata pártot, amely az uralkodóhoz áll közelebb, és a régi gárda tagjait tömöríti.
Időközben egymás után bizonyosodott be a korrupció ténye a kabinet különböző ügyleteiről. A közelmúltban kiderült, hogy a kormányfő úgy adta el egy szingapúri állami vállalatnak majd kétmilliárd dollárért a kommunikációs birodalmát, hogy Thaiföldön egy fillér adót sem fizetett. Egyesek szerint ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megvesztegetések zuhataga öntötte el a szeptember végén megnyíló bangkoki reptér építését is. A thai közvélemény által kevéssé gerincesnek ismert vállalkozók tömege jelent meg a kormányfő környezetében.
A miniszterelnök mindennel megpróbálkozott hatalmon maradása érdekében. Elgondolkodtató az az eset, amikor Thakszin „épphogy csak megmenekült” egy háza mellett elhelyezett bomba robbanásakor. A kormánykörök külföldi elkövetőket vádoltak a merénylettel, de azért célozgattak rá: otthon is lenne mit keresnie a rendőrségnek. Arról viszont nem szól a fáma, hogy miként parkolt le éppen a miniszterelnöki rezidencia előtt a robbanóanyaggal megpakolt gépkocsi, amikor a testőrség még a környező utcákat is ellenőrzi.
Thakszin eltávolításában jelentős szerepet játszott az az erőszakos politika, amelyet az ország legdélebbi részén a muzulmán felkelőkkel szemben folytatott. Először is kivonta a hadsereget az érintett három tartományból, amely addig sikeresen ellenőrizte a térség nyugalmát, és rendőrséget vezényelt a helyükre. A véres összecsapások több mint két éve folynak, az áldozatok száma megközelíti a kétezret: naponta ismétlődnek a pokolgépes robbantások, majd az erre adott válasz, a nyilvános kivégzés. Thakszin Sinavatra hiába próbálta meg úgy feltüntetni a déli kegyetlenkedéseket a nyugati vezetőknek, mint „részvételét a terrorizmus elleni harcban”.
A thaiföldi puccs lehetősége már legalább fél éve lógott a levegőben. Ezért kereste a kormányfő a kapcsolatot a lázadó katonák lehetséges vezetőivel. A társadalom példátlan megosztottsága, amelyre a puccsisták hivatkoztak, a hadsereg soraiban is éreztette hatását, ám Thaiföldről fegyveres erők körében eddig semmilyen belső konfliktusról nem érkezett hír. „A kormány nem rendelkezik a hadsereggel, amely a nemzet és őfelsége előtt viseli a felelősséget” – jelentette ki az uralkodó egyik tanácsadója. A tisztek egyébként a királyra tesznek esküt. A lakosság is sárga – az uralkodó színe – virágszálakat adott a katonáknak, a géppuskák, a harckocsilövegek csövébe tűzték.
A hadseregek vezetőinek fél év alatt volt lehetőségük felkészülni a hatalomátvétel részleteinek kidolgozására. Mind a három fegyvernem – a szárazföldi, a légi és a vízi – csatlakozott a tervhez, és még a kormánytól erősen függő rendőrség parancsnokát is sikerült megnyerniük. A sikeres akció után az alkotmányt felfüggesztették, statáriumot vezettek be. Betiltottak minden öt főnél nagyobb gyülekezést. Megszüntették a televíziós és rádiós sugárzást, és időlegesen megakadályozták, hogy a nagy nemzetközi tévétársaságok, mint a CNN vagy a BBC, híreket közöljenek Thaiföldről. Feloszlatták a szenátust, a képviselőházat, a kormányt és az alkotmánybíróságot. Lezárták az ország északi határát, amely Burmával és Laosszal köti össze Thaiföldet. Két volt kormánytagot „megkértek arra”, hogy ne hagyják el a hadsereg főparancsnokságát. Mindezt a puccs végrehajtása után egy nappal az 59 éves Szondhi Bunjaratgin tábornok, a szárazföldi erők parancsnoka jelentette be. Ő a puccs első számú vezetője.
A tavaly kinevezett tábornok a buddhista többségű országban az első muzulmán, aki a hadseregben ilyen magas rangig vitte. Mindig is a király eltökélt híve volt. A katonacsaládban nevelkedett Szondhi Bunjaratgin épp arról a Malajziával határos déli területről származik, ahol a felkelés dúl, illetve amelynek kezelésére mindig is békés eszközöket ajánlott. A thai hadsereg különleges egységének volt parancsnoka részt vett a vietnami háborúban is. Májusban ezt nyilatkozta a sajtónak: „Őfelségét igen aggasztják az országban tapasztalt állapotok. Történjen bármi, én és katonáim készen állunk arra, hogy megtegyük, amit a haza kér. Kész vagyok erre, mivel a király parancsa alá tartozó katona vagyok.” És egy másik nyilatkozata: „Amíg van demokratikus út a továbbhaladásra, azt kell járnunk” – válaszolta hetekkel ezelőtt egy esetleges puccsot firtató újságírói kérdésre.
De hol volt Thakszin Sinavatra, amikor hatalmát megdöntötték? Megfigyelők szerint a kormányfő valószínűleg tudott arról, hogy puccsot akarnak végrehajtani ellene. Az események előtt tíz nappal körutazásba kezdett, amelynek végállomása az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i közgyűlése volt. Ilyen válságos helyzetben többnapos utazásba kezdeni igen bátor tett, azonban a jól értesültek azt is tudni vélik, hogy a miniszterelnök 114 bőrönddel vágott neki az útnak, nyilván vagyonának egy részét is magával vitte. Az azóta Londonba érkezett Thakszin az egyik legelőkelőbb szállodában bérelt rezidenciát. Felesége és három felnőtt gyermeke is csatlakozott hozzá. Szondhi Bunjaratgin tábornok egyébként bejelentette, hogy Thakszin bármikor hazamehet, semmiféle bántódás nem fogja érni, hiszen „thai hazafi”. Vagyonát eddig még nem zárolták.
A dél-ázsiai sajtó többsége inkább csalódottsággal számol be a thaiföldi eseményekről, de azért vannak más vélemények is. „Ez a puccs más, mint a többi. Ezt megelőzően kizárólag a hadsereg érdekeit szolgálta a hatalomátvétel – jelentette ki a térség egyik francia megfigyelője. – Most a thaiföldi társadalom veszélyes szembenállását megakadályozandó került sor a katonák fellépésére. Bízom benne, hogy amint az új demokratikus intézményeket kialakítják, visszaadják a hatalmat a népnek.”
Hasonló véleményen van az Ázsia gazdaságát figyelő ausztrál kutató, Michael Backman is, aki szerint létezik helyesbítő, korrigáló puccs is. „Ha ez a helyzet – márpedig ez, hiszen vértelenül, a király támogatásával és azzal az ígérettel ragadták magukhoz a hatalmat, hogy a lehető leghamarabb viszszaadják a népnek –, akkor szerintem nem lesz negatív hatása. Sőt ha sikerül az igazi demokrácia alapjait lefektetni, biztos, hogy Thaiföld számára hasznos lesz.”
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
