Selmeci bányászünnep

Rejtőzködő Magyarország

Szepesi Attila
2006. 09. 22. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mednyánszky Alajos Regék és mondák című könyvében beszámol a selmecbányai Leányvár legendájáról. Eszerint a kikapós és mágikus praktikákba bonyolódó szép lány, Rössel Borbála építtette a várat kivégzett gavallérjai emlékére. A legenda nyomán írta meg A leányvári boszorkány című regényét Lovik Károly (1874–1915), akinek két nagy szerelme volt, az irodalom és a lovak. Művei a maguk korában kisebb feltűnést keltettek, mint híres versenylovai, amelyek egyike, Kapus még a Szent István-díjat is elnyerte 1904-ben. Amúgy az író Pesten született, Kolozsváron és Eperjesen diákoskodott, és regénye egyik színes fejezetében bemutatja a selmeciek híres bányászünnepét, a Salamandert, amelyet a felvidéki városban mind a mai napig megtartanak, ha nem is a Lovik megörökítette módon.
„Selmec hangos volt a vigasságtól – kezdi a mű Farsang című fejezetét az író –, az utcákon álarcos, maskarás alakok tolongtak, a korcsmákban szólt a bányászzenekar, a mulatságok egymást érték…” Ezután eltűnődik a német bányászünnepek ősi vonásain, amelyekről már Tacitus is beszámolt a barbár germánokról írott könyvében: a felvonulás főalakja a zöld vadász meg a bányarém, a jó és a rossz manók, valamint a sasszemű „velencei ember”, aki átlát a sziklákon, s minden eldugott aranyat felfedez.
Lovik egy elképzelt házba (Judexékhoz) kalauzolja el az olvasót, ahonnan szemmel követhetjük a bolondos felvonulást. Elöl a harsogó rezesbanda jön, „utána haladnak a kardtáncosok, tizenkét fehér ruhás bányász, szablyájukat magasan fejük fölé tartva. Nyomukban ugrál egy csomó manó, zöldek, fehérek és feketék, hosszú szakállal, nagy potrohhal, kezükben vesszőkkel, amelyeknek a legenda szerint arannyá kellene változni…” Követi a kerge manókat a tél meg a nyár allegóriája, amaz prémes sipkában, kezében apró fenyőfával és száncsengővel, emez szalmakalapban, napernyővel és övében rezedacsokorral. Jön aztán a híres mágus, Saint Germaine gróf „selyemfrakkban és zöld pápaszemmel, nyakába akasztott árusítódeszkáján ott hevernek a jövendő tolmácsai: tükrök, amelyekben következő időket lehet látni”, aztán egy bagoly, „amely a mátkánk arcképét húzza ki a dobozból; továbbá jósló lenmag, boszorkányokat elűző szentelt ostya, pentagrammák, bűvös kréták s más efféle csodálatos holmi…” A híres-hírhedt – állítólag Rákóczi-leszármazott – francia gróf mellett jön a vén javasasszony, aki ismeri a köszvény gyógyszerét, a cserzetlen birkabőrt, és tudja, „hogyan kell a boszorkányszögeket megrajzolni”. Aztán az erdő szelleme következik a sorban, szakálla mohával van benőve, csípője gyökérben végződik. Mellette megy a zöld vadász rémes mordállyal, megdermedt jobb kézzel, párja a leányvári boszorkány, míg utánuk egy csomó csaholó, röfögő, bömbölő európai és afrikai vad halad. Aztán a „borzalmas víziember, a habok réme: csupa moszat és víz, bal kezében halat tartott, zsebre tett jobbjában szivacs volt”. Aztán ott látható a sorban a velencei ember zöld frakkban, csatos cipőben és fehér parókában. Mellette ott ugrabugrál a bakkecske, társaságában a szamárfüles bűvész, a mindenkire lisztet szóró pojáca, majd a medve, aki szemüveget visel, hiszen nem más valójában, mint a város népszerű doktora, Blum. A jégember kurjant, vadul ropja a táncot, és prémes sipkáját földhöz csapkodja.
Folyik véget nem érően a maszkosok kerge vonulása. „Éjfélkor újabb alakok jelentek meg a teremben, mindenféle tarka álarcok, óriások, remeték, harcosok, bolondok, cifra dominós dámák…” És tombol a részeg tánc: „Saint Germaine gróf egy sellő szeméből próbálja kiolvasni jövendőjét, az erdő szelleme egy struccal lejti a galoppot, a vízikirály egy szőke bányatündérnek ajánlja fel a szívét, miközben döng a padló, s a vén csillár gyertyái ijedten lobognak…”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.