A csereháti ügy

Bardóczy Csabát azért ítélték három és fél éves letöltendő börtönbüntetésre, mert ölbe fogott és kihozott egy apácát Székelyudvarhelyen az úgynevezett csereháti épületből. A bonyolult történet a kilencvenes évek első felében indult: egy román származású svájci üzletember (egy humanitárius szervezet, a Basel Hilft képviselőjeként) azzal kereste meg a székelyudvarhelyi önkormányzatot, hogy amennyiben ingyen telket adnak neki, felépít egy modern árvaházat a környékbeli árva és fogyatékos gyerekek számára. A város 1991-ben úgy döntött, kilencvenkilenc évre ingyen odaad a város fölötti Cserehát nevű domboldalon egy kéthektáros területet azzal a feltétellel, hogy az árvaházat egy gyergyószentmiklósi alapítvány üzemelteti. Az építkezést a svájci megbízásából egy bukaresti cég vállalta, és ahogy közeledett a hatalmas, több millió dollárba kerülő ingatlan befejezésének ideje, a dolgok váratlan fordulatot vettek. 1996 szeptemberében külföldi újságokból kiderült, hogy az építő cég (!) az épületet egy, a városban teljesen ismeretlen, román ajkú apácarendnek, a görög katolikus Szeplőtelen Szívek Kongregációjának adományozta, akik bukaresti árvákat szándékoznak nevelni az intézetben (a városban akkor öszszesen 33 görög katolikus vallású polgár élt, az apácarendnek különben székháza sem volt addig Romániában). 1996. december 9-én a leköszönő bukaresti kormány egyik utolsó rendeletével (figyelmen kívül hagyva a helyi lakosság érdekeit) Vacaroiu miniszterelnök a csereháti kisegítő iskolához tartozó területet önkényesen átengedte a balázsfalvi székhelyű görög katolikus érsekség használatába. Ezt a döntést az új kormány 1997. március 10-én érvénytelenítette. Miután nem történt előrelépés az ügyben, a város lakói április 18-án – Bardóczy Csaba szakszervezeti vezető kezdeményezésére – élő láncot vontak az épület köré. A demonstrációban ezerötszáz helyi lakos vett részt.
1998. május 28-án a Csereháton levő épület őrzésével megbízott polgárőröket a polgármesteri hivatal felszólította, hogy miután eltávolították a félkész épületben illetéktelenül tartózkodó személyeket, pecsételjék le az ajtókat. Az épület előtt összegyűlt háromezer ember kérése ellenére a négy apáca nem akarta elhagyni az épületet, ezért néhányan ölbe vették és kivitték őket – az akció során senki sem sérült meg. A helyi lap fényképeket is közölt az akcióról, az egyik fotón Bardóczy Csaba tartja ölében az apácát. Ezt a képet később az összes román lap átvette, etnikai konfliktust, mások pedig etnikai tisztogatást emlegetve. Az apácákat kivivő férfiakat pénzbüntetésre ítélte a rendőrség, a közrend megbontása, illetve nem engedélyezett tüntetés szervezéséért. Az esetről a nacionalista román sajtó úgy számolt be, hogy a magyarok románellenes erőszakos cselekedetet követtek el, az Adevarul szerint „a szélsőségesek ökölcsapásokkal zavarták ki az apácákat az árvaházból”. Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök május 30-án sajtóközleményt adott ki, hangsúlyozva, hogy az Adevarul újság híreszteléseivel ellentétben a székelyudvarhelyi kisegítő iskola ügyének nem etnikai vagy vallási, hanem tulajdonjogi háttere van, s ugyanakkor tisztázatlanok az építkezés pénzügyei is. Ezt erősítette meg a kormány döntése alapján létrehozott megyei vizsgálóbizottság is, kifejtve, hogy az „apácaverés” címen elhíresült történetben szereplő létesítményt a román építési vállalkozó egy svájci üzletember segítségével egy görög katolikus bukaresti apácarend kezére próbálta átjátszani, és a rend apácái önhatalmúan próbálták birtokba venni az épületet.
Időközben az RMDSZ megvonta a bizalmát a bűnvádi eljárás alá volt Bardóczy Csaba megyei tanácsostól, ez ellen a helyi lakók aláírásgyűjtéssel tiltakoztak. Szerintük Bardóczy Csaba „bátran kiállt a csereháti épület védelmében, és a jogi szabálytalanságot nem ő, hanem az apácák követték el az illegális beköltözéssel”. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága nyílt levelet intézett Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez. Szerintük Bardóczy meghatározó szerepet vállalt Székelyudvarhelyen a Cserehát-ügyben, jelentős mértékben ezzel függ össze az ellene folytatott bűnvádi eljárás. A romániai börtönviszonyok ismeretében „alapos okunk van feltételezni, hogy egy esetleges börtönbüntetés végrehajtása során Bardóczy Csaba testi épségét is veszély fenyegeti” – írták. Bardóczy ellen különben két ügyben nyomoztak: a csereháti események kapcsán magánlaksértéssel vádolják, de elővették egy korábbi, személyi sérüléssel nem járó autóbalesetét is, amely után ittas vezetést állapítottak meg. Bardóczy ugyanakkor fenntartja, hogy fáradtság miatt aludt el a volánnál és a nem szabályos körülmények között levett vérmintát utólag manipulálták.
A csereháti épületbe 1998 őszén Remus Opris államtitkár jelenlétében a csendőrség és a katonaság emberei visszaköltöztették az apácákat, az épület előtt tiltakozó több ezer udvarhelyi akaratát figyelmen kívül hagyva. Időközben a romániai magyar sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy az építő cég, az Aris Industrie vezetője, Aristide Roibu a Securitate tisztje volt, majd a Ceausescu-rendszerben nagykövet. Lapvélemények szerint az építkezésnél a diktátor Svájcba mentett pénzének átmosásáról lehetett szó, hiszen szakemberek szerint az épület nem kerülhet többe másfél millió dollárnál, Cyrill Bürger adományozó viszont 7–11 milliós összeget emlegetett.
A székelyudvarhelyi bíróság első fokon Bardóczy Csabát három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Hasonlóan határozott a csíki törvényszék is, de az ügyészség súlyosbításért fellebbezett. A hatalmas román sajtóérdeklődés és a súlyosabb ítéletet követelő írások hatására a marosvásárhelyi táblabíróság 2000. június 27-én letöltendő börtönbüntetést szabott ki. Bardóczy Csaba az ítélethirdetés előtt elmenekült az országból.