A németek mostohagyereke

Ma Németország az újraegyesítésre emlékezik. A nemzeti ünnep a lakosság kétharmada szerint nem ok az ünneplésre. A felmérés eredménye nem meglepő. Helmut Kohlnak, az „egyesítés kancellárjának” jóslata a „virágzó vidékről” csalfa álomnak bizonyult.

Tizenhat esztendővel a történelmi fordulat után a gazdasági különbség továbbra is két részre osztja Németországot. A Berlinben kormányzó kereszténydemokrata–szociáldemokrata nagykoalíció egy helyben topogása tovább fokozza a pesszimista hangulatot. Október 3. – a német egyesítés napja – mintha kezdettől fogva magában rejtette volna a bizonytalanság érzését. A Berlint megosztó válaszfal – a hidegháborús időszak legtöbbet látogatott monumentuma – ugyanis november 9-én omlott le. E nap elrettentő emléke – a nemzetiszocialisták hírhedt pogromjának kirobbantása – kizárta, hogy erre az időpontra essen az egyesítés ünnepe. A kompromisszumos megoldást az NDK területén létrejött új tartományok csatlakozása jelentette a szövetségi államhoz 1990. október 3-án. Gerhard Schröder volt kancellár azonban az ünnepnap áthelyezését javasolta október első vasárnapjára. A szociáldemokrata kancellár ötlete megbukott a lakosság és az államelnök tiltakozása után.
Maradt viszont az ünnep borús hangulata, elsősorban azoknak az adatoknak a tudatában, melyek szerint az újraegyesítés óta 250 milliárd eurót fordítottak a felzárkóztatásra anélkül, hogy sikerült volna még csak megközelítően is áthidalni a keleti és nyugati tartományok közötti különbséget. A Merkel-kabinet által elfogadott jelentés szerint további tizenöt-húsz esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy maradéktalanul kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.
A keleti tartományok jövőjével foglalkozó kormánybiztos – Wolfgang Tiefensee közlekedésügyi miniszter, előzőleg Lipcse főpolgármestere – csak ilyen távlatokban lát lehetőséget arra, hogy ez az országrész maga tudjon gondoskodni a gazdasági élet fellendítéséről. Ennek rátája ugyanis az elmúlt öt esztendőben mindössze egyszázalékos emelkedést mutatott ki. A lakosságnak majd’ tizenkilenc százaléka munkanélküli, minden családnak legalább egy tagja az állam szociális támogatására szorul. „A munkanélküliek száma kétszer annyi, mint a hajdani NSZK-tartományokban, ez a teher egymillió-hatszázezer személyt érint, akik szeretnének dolgozni, de erre nem kapnak lehetőséget” – hangoztatta az SPD-politikus, és egyben utalt arra a jelenségre, hogy a fiatal generáció számtalan tagja feladja a szülőhazájához fűzött reményt és elvándorol innen, a nyugati tartományokban keresve a jövőjét. Kiábrándultságukat az az ígéret sem képes csökkenteni, hogy a szövetségi állam további 156 milliárd eurót helyezett kilátásba a Kelet felépítésére.
Az előbb említett összegekben még nem szerepelnek a nyugdíjakra, a munkaerőpiac fejlesztésére fordított juttatások. Szakértők meglátása szerint – ezeket is figyelembe véve – 1,4 billió euró csörgedezett át a gyakorlatban ugyan felszámolt, de elméletileg továbbra is fennálló határon.