Véget ért a brit Konzervatív Párt konferenciája. A tory seregszemlét a hagyománynak megfelelően a pártvezető beszéde zárta le, de egyedül ezt lehetett hagyományosnak nevezni David Cameron beszédében.
A fiatal pártvezető a fiatalokhoz szólt, a fiatalok nevében. A Cameront körülvevő vezetőség – brit politikai szóhasználattal az „árnyékkormány” – csaknem minden tagja fiatalabb Blair minisztereinél, maga David Cameron is fiatalabb, mint Tony Blair volt, amikor a Munkáspárt élére került. De a toryk nemcsak vezetőik személyében, hanem a konferencián elhangzott, és Cameron beszédében összegzett célkitűzéseikben is fiatal, vagyis új elveket képviselnek. A múlté az Európai Unió elleni harag.
Cameron a párt új jelképének – fáklya helyett zöldellő tölgyfának – megfelelő környezetvédelmi politikát ígért. Elválasztotta a Nagy-Britannia számára természetes Amerika-barátságot, s a politikailag és erkölcsileg egyaránt kötelező harcot a nemzetközi terrorizmus ellen a Bush-adminisztráció szolgai követésétől.
Cameron beszéde nem emelkedett szónoki magaslatokra, de rokonszenves, józan és mértéktartó volt. Türelemre intette azokat, akik határozott, kidolgozott politikát vártak, hiszen a legközelebbi választásra még évekig nem kerül sor, félrevezető lenne már most konkrét javaslatokkal előállni. Egyelőre csak stratégiáról lehet szó, taktikáról nem.
A toryk, ha nem is túláradó lelkesedéssel, de nagyobb önbizalommal és nagyobb egyetértésben utaztak el Bournemouthból, mint ahogyan érkeztek, és ez bizonyára tükröződik majd a közvélemény-kutatások adataiban is.

Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő