Pattanásig feszültté vált az elmúlt napokban az egy ideje amúgy is kiélezett orosz–grúz viszony. Mihail Szaakasvili három évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta látványosan romlottak Tbiliszi és Moszkva kapcsolatai, miután az Egyesült Államok támogatását érző grúz elnök igyekszik csökkenteni Oroszország befolyását. Elemzők szerint az állandósult konfliktusok fő forrása, hogy a grúz vezetés – sokszor a nyílt összeütközésig feszítve a húrt – folyamatosan provokálja, teszteli a Kreml tűrőképességét. A retorikai kirohanások mellett az utóbbi időben ezt szolgálták a dél-oszétiai berepülések, az orosz békefenntartókat ért atrocitások, s most a katonatisztek letartóztatása is. Természetesen Moszkva sem hagyja magát, s időről időre jelzi a határt. Így egy idő után rálőttek a grúz védelmi minisztert szállító, tiltott zónában betévedt helikopterre, de említhetnénk azt is, ahogy a Kreml a koszovói példára hivatkozva Dél-Oszétiára és Abháziára utalva hangoztatja a nemzeti önrendelkezés jogát. Oroszország azzal is figyelmeztette a renitens Moldovát és Grúziát, hogy a valóban tömeges hamisításokra hivatkozva leállította a bor- és ásványvízimportot. Érzékeny veszteséget jelentene az energiaellátásában teljesen Oroszországtól függő Tbiliszi számára az is, ha elzárnák a csapokat. Moszkva azzal is revolverezhet, hogy leállítja a pénzátutalásokat, a vízumkiadást, így nehéz helyzetbe hozza a mintegy egymillió Oroszországban dolgozó grúzt.
Putyin a mostani konfliktus kapcsán világosan utalt arra is, hogy Moszkva ellenfele nem Tbiliszi, hanem a kis kaukázusi államot térségbeli befolyásának kiterjesztésére használó Washington. A történet tehát Oroszország és az Egyesült Államok nyílt érdekütközéséről szól, az azonban egyik félnek sem érdeke, hogy a helyzet a kelleténél jobban elfajuljon.
origo.hu
Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról
